„Szabadon szárnyalni önmagam felé”: 5 dolog, amire a tánc tanított

Szerző: | 2016. 09. 04. | #SAJÁTÉLMÉNY | Olvasási idő: 6 perc

A zene érzelmeket felszabadító élménye évek óta az életem része. Emlékszem, ahogy az ágyam szélén ülök kamasz lányként, és hallgatom a Roxette: Listen to Your Heart című számát, és újraélem a nyár legszebb élményeit. Olyankor megszűnt a világ körülöttem: csak én voltam és az érzéseim. A legszabadabb mégis akkor voltam, amikor a kedvenc, rongyosra hallgatott zeneszámaimra önfeledten táncoltam az üres lakásban, amikor senki nem látott. Amikor tudatosodott bennem a tánc mindent megmozgató ereje, az már jóval később, nagyjából 1 éve történt.

Csak egy hobbit kerestem, ami az enyém, ami kiszakít a hétköznapok szürkeségéből, és rohanásából. Akkor még nem sejtettem, hogy egy olyan világba csöppenek, ahol:

  • legyőzhetem a félelmeimet
  • szabadon szárnyalhatok önmagam felé
  • megélhetem a közös táncolás örömét
  • igaz barátságokra lelhetek
  • újabb és újabb célokat találok magamnak
  • felszabadító, az egész életemet megváltoztató élmények várnak rám.

photo-1430807304629-07adaeffd303 másolata

Legyőzni a félelmeket

Megtalálni azt a helyet, ahol felnőtt fejjel kezdhetek el hipp hoppot táncolni, nem olyan nehéz, mint szembenézni saját magammal, és a félelmeimmel. Egyedül, otthon könnyű felszabadultnak lenni. De az a gondolat, hogy egy táncteremben, ami tele van tükrökkel, és sok ismeretlennel, akiknek már vannak közös táncos élményeik, megrémített. Féltem, hogy nem leszek elég jó, féltem az egyedülléttől, de leginkább a saját korlátaimtól.

Ezeknek a korlátoknak a ledöntésében nagyon sokat segített Brigi, a tánctanárunk, aki magával ragadó türelemével, és lazaságával, tűpontosan indított mozdulataival, minden szerdán megteremti nekünk azt a világot, ahol

a hétköznap sűrűjéből érkező felnőttek is letehetetlen doppingszerként „kattanhatnak rá” a hipp hopp táncra. Hétről-hétre omlanak le a korlátaim, és félelmeim, és fokozatosan érzem, ahogy átjár a tánc felszabadító ereje.

Szabadon szárnyalni önmagam felé

A minden alkalommal egyre jobban elsajátított különböző stílusú koreográfiák mellett, Brigi „könnyed” fűszerként ízesítette az alkalmainkat egy-egy improvizációval. Az a feladat azonban, hogy csukott szemmel, szabadon táncoljunk a Requiem for a Dream zenéjére ólomként nehezedett a lábaimra. Megkötött a félelem, és a megfelelés fojtogató érzése, aztán szép lassan rájöttem arra, hogy ezeknek a láncoknak a kulcsa egész idő alatt az én kezemben volt.

A tánc megtanított arra, hogy felismerjem a korlátaimat. Érzem, ahogy minden héten feloldódik egy kicsit a zenével a kalitkám, amibe bezártam magam.

Minden alkalommal könnyebben megy a felszabadult, könnyed tánc, amibe belefér az is, ha egy-egy alkalommal nem tudom minden energiámat a táncra fordítani. A hibázás lehetőségének szabadsága pedig szárnyakat adott az élet más területén végzett feladataimban is.

photo-1454486837617-ce8e1ba5ebfe

A közös táncolás élménye

Színpadra állni felnőtt fejjel, reflektorfényekkel, közönség előtt, talán az egyik legnagyobb kihívást jelentette számomra a tánc világában. Hétről-hétre gyakorolni, együtt lépni, mozdulni, és lélegezni is. Remegő lábakkal, bizonytalanul léptem fel a színpadra, de az egymásnak adott biztató tekintetek, és a bátorító szavak, erőt adtak.

A közösen megélt próbáknak, a sok nevetésnek és kitartó táncolásnak közösségépítő ereje van: hiába küzdünk mindannyian feladatokkal, nehézségekkel a mindennapokban, szerda esténként együtt tudunk belemerülni a tánc, testünket és lelkünket megmozgató világába, ahol a közösen elért cél eredménye életre szóló élményekkel gazdagít minket. A tánc világa, ami a legtöbbünk életében egy tátongó űrt töltött be, láthatatlan kapocsként köt össze minket. Van, akinek egy nehéz időszakában az egyetlen kapaszkodót jelentette a tánc, emellett pedig egy plusz köteléket adott a kamasz gyerekéhez. Olyan is van, aki a hipp hoppban a fejlődés lehetőségét, és a kihívást élvezi, illetve a tánc közösségi ereje vonzza.

Igaz barátságok

Számomra a tánc eleinte, csak egy óra volt, amit saját magamra fordíthatok a rohanós, feladatokkal terhelt hétköznapjaimban. Mára azonban az a hely, ahol olyan barátokat találtam, akikre bármikor számíthatok, és akik megtanítottak nyitott szívvel bátran, és lazán belemenni olyan helyzetekbe, amikbe korábban képtelen lettem volna.

photo-1448374247140-1b25b7a2d776

Célok

Csak egy hobbit kerestem, ahol kizárhatom egy rövid időre a hétköznapok zaját. De kincseket találtam, amelyek közelebb vittek saját magamhoz.

A tánc megtanított élvezettel, kitartóan küzdeni, hibázni, legyőzni a kudarctól való félelmeimet, elengedni a merev gondolatokat, és valahogy megnyitotta a szívemet.

De talán a legfontosabb, amit a táncolás során megtanultam, hogy higgyek az álmaimban, és merjek elindulni a saját utamon, ahol időt szánok magamra, és arra, ami igazán fontos, és amit szeretek.

Fotó forrás: itt, itt és itt

Kérdésed van? Hozzászólnál?

Kommentelj a Pszichoforyou Facebook-oldalán!

SEGÍTS, HOGY MI IS SEGÍTHESSÜNK!

Úgy érzed, ezt a cikked neked írták? Ez nem véletlen! A Pszichoforyou az olvasókról szól, és az olvasóink támogatásával működik. Ha szeretnél még sok hasonló írást olvasni, támogass minket! MEGNÉZEM

Szerző

Fekete Anna

Pin It on Pinterest

Share This