Zárug Zita és Harkányi Árpád. Két ember, aki úgy döntött, összeköti az életét. Nincs ebben semmi szokatlan – szemben azzal, ahogy a mézesheteket töltötték. Jobban mondva, a „mézeséveket”. Zita és Árpi 2011-ben indultak el, és négy éven – egészen pontosan 1550 napon –  keresztül, 40 000 kilométert tekertek egymás mellett.

Zita és Árpi esküvője - ami után 40 000 kilométert tekertek egymás mellett.

Zita és Árpi esküvője – ami után 40 000 kilométert tekertek egymás mellett.

Az utazás során szerzett élményeikről menet közben is folyamatosan beszámoltak, de hazaérkezésük óta számos előadást tartottak már. Legutóbbi, A boldogság nyomában címmel tartott prezentációjukon a világutazó pár az út során szerzett meghatározó tapasztalásait, a mindennapokban is hasznosítható gondolatait osztotta meg a hallgatósággal. Mi is ott voltunk az eseményen és lejegyzetük Zita és Árpi legfontosabb tanácsait. A cikk további részében az ő gondolataikat olvashatjátok:

  1. Az élet véges és nem a pénzünkkel, hanem az időnkkel fizetünk

Azzal az idővel, amit azzal töltöttünk, hogy azt a pénzt megkeressük. Ha így gondolkozunk, akkor sokkal tudatosabban fogjuk beosztani a pénzünket, az időnket, és végső soron az életünket is. Sokan kérdezték tőlünk, hogy honnan volt pénzünk az útra. A válasz nagyon egyszerű: volt annyi megtakarított pénzünk, amiből vehettünk volna egy kocsit – de nem vettük meg.

  1. Minden pillanatban légy tudatában annak, hogy az élet véges!

Amikor három hónappal az út vége előtt már napra pontosan láttuk, hogy mikor érünk haza, az számunkra picit olyan volt, mintha tudnánk, hogy mikor fogunk meghalni. A mi utunkhoz hasonlóan, az élet is véget ér egyszer. Ha minden percben úgy élünk, hogy ennek tudatában vagyunk, akkor sokkal jobban törekszünk rá, hogy tartalommal töltsük meg a hétköznapokat, és minden egyes percet jól kihasználjunk. Ezért fontos, hogy minden pillanatban tudatában legyünk annak, hogy az élet véges!

  1. Mindig legyenek saját céljaid!

Nagyon nehéz ebben a nagy zajban befelé figyelni. A figyelem egy új érték lett. Ha picit jobban – és az elvárásoktól függetlenül – magunkra, befelé figyelünk, akkor könnyebb rátalálni a saját zsenialitásunkra, és az útra, amire ez predesztinál minket.  Ha pedig a saját utunkat járjuk, akkor azt olyan szenvedéllyel fogjuk csinálni, mint semmi mást. Mi soha semmibe nem fektettünk annyi időt és energiát, mint ebbe az utazásba, ami a sajátunk volt. Cserébe életünk legizgalmasabb, legtanulságosabb élményét kaptuk. Ezért fontos, hogy mindig legyenek saját céljaink.

honeymoon2

Zita és Árpi Mexikóban 30 000 kilométernél tartottak.

  1. Hidd el, tényleg hidd el, hogy képes vagy rá!

E nélkül nincsen semmi. Ha nem hisszük el, akkor félgőzzel fogjuk csinálni és nem szenvedéllyel.  Ezt a már-már közhelyes tanácsot érdemes a saját szempontjaink szerint megtölteni tartalommal, és közelebbről megnézni, hogy képesek vagyunk-e magunkban és a célunkban igazán és teljes szívvel hinni. Ha ez sikerül, akkor minden lehetséges. Csak fontos, hogy elhidd, tényleg hidd el, hogy képes vagy rá!

  1. Van egy álmod? Szedd darabokra!

Fontos, hogy a nagy terven belül, legyenek kis terveink és kis céljaink – ha ezeket megfogalmaztuk, akkor egy csomó olyan teendőt és feladatot kapunk, aminek akár ott rögtön neki tudunk állni. Mi sem úgy indultunk el, hogy Na, holnap elindulunk és megkerüljük a földet! Miután megfogalmazódott a terv, részekre szedtük és lépésenként haladtunk. Így mindennap volt valami, ami tenni tudtunk azért, hogy közelebb kerüljünk a célunkhoz.

  1. „Ahova a figyelmedet irányítod, az fog meghatározni”

Ezt egy 68 éves német asszony mondta nekünk, akivel út közben találkoztunk. Az asszony szintén biciklivel, de egyedül vágott neki egy hosszú útnak. Szóba elegyedtünk, és amikor arról faggattuk, mégis hogy mert egyedül, ennyi idősen elindulni egy ilyen hosszú úton, akkor ő ezt válaszolta: ahova a figyelmedet irányítod, az fog meghatározni.

Nepál

Zita és Árpi Nepálban.

Ahogy ez a majd’ 70 éves asszony sem figyelt a körülményekre, a hétköznapokban is sokat jelenthet, ha a figyelmünket a céljainkon, nem pedig az azokat esetlegesen akadályozó tényezőkön tartjuk. Az fogja meghatározni a gondolkodásunkat és a világunkat, ahova a fókuszt helyezzük. Ha a kifogásokra figyelek, akkor azok, ha a céljainkra, akkor pedig azok.

  1. Figyeld meg, mi az, amire hatással lehetsz, és ne bosszankodj amiatt, amire már nem!

A múltra már nem lehetünk hatással, és ez a jövőre is igaz. Ha mindenki annak az időnek a felét, amit bosszankodással, a múlton, vagy a történteken való tépelődéssel tölti, a saját életminőségének a javítására fordítaná, akkor egy sokkal jobb világban élhetnénk. Figyeld meg, mi az, amire hatással lehetsz, és ne bosszankodj amiatt, amire már nem! Mi is így mentünk végig és valószínűleg ezért éreztük végig jól magunkat.

  1. Mindig azt keresd, hogy mi az, amit egy embertől, vagy egy adott helyzetből tanulhatsz és hozd ki belőle a legjobbat!

A nehézségek és a kudarcok a legnagyobb tanítómestereink. Erőt adnak és segítenek. Ilyen volt például, amikor Kirgizisztánban nem tudtunk átkelni a határon. Az egyetlen út a Pamír hegységen, egy 4600 méter magas hágón át vezetett a tél elején. Megpróbáltuk és megcsináltuk. Életünk egyik legnagyobb és legjobb élménye lett. Jött egy rossz hír, ami végül olyan pozitív dolgokat vonzott be, ami igazi gyöngyszeme lett az utunknak. Ez a történés szó szerint és átvitt értelemben is olyan magasságokba vitt minket, amiről nem is álmodtunk volna.

Sokszor a legrosszabb dolgok visznek a legjobb felé – csak mindig azt kell keresni, hogy miként hozhatjuk ki belőle a legjobbat.
Az egyenlítő pontos hosszának megünneplése szeptember 5-én, Ácsteszéren.

Az egyenlítő pontos hosszának megünneplése szeptember 5-én, Ácsteszéren.

  1. A dolgok akkorák, amekkorának megéljük őket

…és ez a jó dolgokra, valamint a nehézségekre egyaránt igaz. Figyeld meg az apró dolgokat, vedd észre őket, és örülj nekik! Nap mint nap elmegyünk ezek mellett az apró csodák mellett, és ahelyett, hogy ezeket észrevennénk, a nehézségekre és a problémákra helyezzük a fókuszt.

Mindig igyekszünk valahova, mindig oda akarunk érni, pedig sokszor tényleg elég lenne csak jelen lenni ahhoz, hogy teljesnek érezzük az életünket.
  1. Ez a világ egy remek hely!

A legszebb lecke, amit az úton tanultunk az az, hogy ez a világ egy remek hely. Az emberek mindenhol barátságosak: törökök, kurdok, szírek, maorik, muszlimok fogadtak minket szeretettel és odaadó figyelemmel. Nagyon nehéz sorsú emberek a legnagyobb szegénységben is megosztották velünk a házukat, az ételüket, az otthonukat. Az emberek 99, 9 százaléka jó és adni akar – ez volt az utunk egyik legfontosabb tanulsága.

  1. Kezeld fenntartással a híreket!

A hírek, amelyek ezekből a távoli országokból eljutnak hozzánk jellemzően a fennmaradó 0,01 százalékról szólnak, a valóságnak arról a pici szeletéről, ami rossz. Éppen ezért érdemes ezeket a híreket fenntartásokkal kezelni. Mi azt tapasztaltuk, hogy szerte a világon annyira mosolygósak és vidámak az emberek, hogy azt innen Európából nézve, nehéz is felfogni. Mi mindig csak rohanunk a dolgunk után, és csak akkor vagyunk boldogok, ha véget ér a munkaidő, veszünk egy nagyobb autót, vagy házat. Rengeteg olyan emberrel találkoztunk, akiknek egy kapán kívül, amivel a rizsföldet művelték, tényleg semmijük nem volt, mégis nagyon boldogok voltak – önmagában attól boldogok voltak, hogy a szeretteik közelében lehettek.

Egy kutatás szerint az életünknek öt olyan területe van, amely hatással van a szubjektív jóllétünkre, vagyis a boldogságunkra. Ha szeretnéd tudni, hogy melyik ez az öt terület, olvasd el erről szóló cikkünket.

honeymoon5

  1. Az életed te irányítod

Ha ezt nem hisszük el, akkor könnyen lehet, hogy mások fogják irányítani az életedet. Az emberek sehol sem elégedettek a politikával, vagy a helyzetükkel, mindig mindenhol jobbra és többre vágynak, még akkor is, ha olyan helyen élnek, mint például Új-Zéland.

A döntéshozók helyett nekünk kell tudnunk és meghatároznunk, hogy mit akarunk kezdeni az életünkkel – és ennek mi vagyunk az irányítói. A céljainkat és az álmainkat képesek vagyunk elérni, de csak akkor, ha azokat valóban magunkénak érezzük és hiszünk benne, nem pedig másoktól várjuk a megoldást.
  1. A legrosszabb dolgok általában valami nagyon jó dolog felé visznek

Ezt akkor tanultuk meg, amikor Nepálban Árpi nagyon rosszul lett. Kétségbeesve kerestünk egy kórházat, ahova két nap múlva érkeztünk meg. Mint ahogy azt első este, a szálláson megtudtuk, a településtől nem messze található Lumbiniben aznap Buddha születésnapját ünnepelték egy fesztiválon. Az egyik díszvendég nem más volt, mint Puskar Sah, aki 11 év alatt, 150 ország érintésével megkerülte a világot. Árpinak addigra elmúltak a fájdalmai és mi ott voltunk néhány kilométerre egy Buddha születésnapját ünneplő legendától, aki világkerülő útján személyesen találkozott Árpi gyermekkori hősével, Sir Edmund Hillary-vel. Elmentünk, találkoztunk és beszélgettünk vele. Másnap egyébként egy kórházban a vizsgálatra is sor került, ahol egy magyar doktornő kezelte Árpit. Ahogy annyi minden, ez a történet is irtózatos fájdalmakkal indult, de a vége jól alakult és életünk egyik meghatározó élménye kerekedett belőle. A legrosszabb dolgok általában valami nagyon jó dolog felé visznek.

Rosszul csinálunk valamit, ha nem vagyunk boldogok? És akkor mi van, ha változtatni szeretnénk, és nem akarunk tovább boldogtalan, szorongó életet élni? Többek között ezt is megkérdeztük Szendi Gábortól. A vele készült interjúnkat itt olvashatod.

 + 1 A boldogság forrása bennünk van

Sokat gondolkodtunk az utazásunk során, hogy vajon mi lehet a boldogság forrása. Rengeteg iszonyú szegény emberrel találkoztunk, akik a nehéz körülmények ellenére is tudtak nevetni bármilyen szituációban. Arra jöttünk rá, hogy a boldogság forrása bennünk van. Mi itt nyugaton külső dolgokban keressük a boldogságot, pedig az csak belülről eredhet. Az a sok minden, amit láttunk teljesen átértékelte azt, ahogy a világot magunk körül látjuk. Minden egyes nap egy csoda. Rajtunk múlik, hogy ezt észrevesszük-e és hagyjuk, hogy boldoggá tegyenek minket ezek a csodák.

Érdekesnek vagy hasznosnak találtad a cikket? Ha igen, akkor iratkozz fel hírlevelünkre, így biztosan nem maradsz le a legizgalmasabb pszichológiai témájú hírekről, programokról és cikkekről.

Zita és Árpi, Hogyan utazzuk be a világot napi 3500 Ft-ból címmel egy könyvet is írt az álomnászútról. A könyvet itt tudjátok előjegyeztetni.

Via: 360fokbringa

Szólj hozzá!

Szabó Eszter Judit

Kommunikációs szakember, újságíró. Szeret szép dolgokat fotózgatni és jógázni. Ha kikapcsol, akkor túrázni megy. Vagy kosarazni. Ha csinál valamit, akkor azt szívvel-lélekkel teszi. A Pszichoforyou-ra ez különösen igaz.

Pin It on Pinterest