Nincs még egy olyan szerv, amelynek a felépítése olyan komplex lenne, mint az agyunké. Nem véletlen, hogy rengeteg olyan elmélet látott napvilágot, amelyeknek a tudomány mai állása szerint nem sok köze van a valósághoz, de ennek ellenére tényként kezeljük őket. Lássuk, melyek ezek!

Tényleg csak a 10%-át használjuk?

Régóta tartja magát az a tévhit, miszerint agyunknak mindössze 10%-át használjuk. Nehéz lenne megmondani, kitől ered ez az elgondolás, ahogy azt is, hogy miként sikerült ekkora népszerűségre szert tennie. Ami biztos: a tudomány mai állása szerint több mint megkérdőjelezhető az állítás hitelessége. A magyarázat nagyon egyszerű: a mindennapok során az egész agyunkat használjuk.

agy3

Vegyünk egy egyszerű példát!

Tegyük fel, hogy a telefonodon olvasod ezt a cikket. Miközben olvasol, főként a frontális lebeny aktiválódik, ami a gondolkodásban és az érvelésben játszik fontos szerepet. Azt azonban, hogy látod és felismered a betűket, főleg az ockipitális lebenyben található látókéregnek, és többek között a bal infero-temporális területeknek köszönheted. Ha olvasás közben épp rádiót hallgatsz, az éterből érkező auditív információkat szintén a temporális lebeny segítségével dolgozod fel. Mindeközben a kisagy is aktiválódik, hisz szerepe van abban, hogy a kezedben tudod tartani a telefonodat, vagy, hogy meg tudod tartani az egyensúlyodat, ha éppen egy buszon zötykölődsz. Ha minden jól megy, akkor nagy valószínűséggel eközben automatikusan lélegzel, és a vérkeringésed sem áll le egy pillanatra sem, sőt, az emésztőrendszered talán épp a reggelid vagy az ebéded feldolgozásával van elfoglalva, amikért mind-mind az agytörzs aktivitása felel.

Ha olvasás közben megszomjazol, azt a homeosztázis, azaz a szervezet belső egyensúlyának fenntartásáért felelős hipotalamusz aktivitásának köszönheted. Az pedig, hogy este még emlékezni fogsz arra, mit olvastál cikkünkben, a hippocamus aktivitása révén lehetséges, ami az információk rövid-és hosszú távú memória közötti transzferjéért felelős. Ha megnézel egy ábrát az agyról, láthatod, hogy csak ezek a részek jóval több, mint 10%-át teszik ki. És akkor még nem is tértünk ki arra, hogy mely területek aktivitása révén tudod közelebb emelni az arcodhoz a telefont, ha rosszul látsz, vagy épp mely pályák irányítják a szemizmokat, hogy olvasni tudd a szöveget.

agy2

Az agyfélteke-dominancia csak egy mítosz?

 Azt is biztosan hallottad már, hogy a művészetekre fogékony, kreatív, intuitív embereknek a jobb agyféltekéje a domináns, míg a racionálisabb, analitikus gondolkodású, jó nyelvérzékkel bíró „matematikus elmék” főleg a bal agyféltekére támaszkodnak. Azonban ez ugyancsak tévhit, ami valószínűleg az 1800-as években kezdett el terjedni, amikor az agy rejtelmeit kutató tudósok felismerték, hogy az egyik féltekét érintő sérülések esetén specifikus funkciók vesztek el. (Például a jobb agyfélteke egy bizonyos pontjának sérülése a térbeli tájékozódás elvesztéséhez vezetett, míg a bal agyfélteke egy adott részének károsodása a nyelvhasználatot lehetetlenítette el.)

A 20. század második felében ez az elmélet csak tovább terjedt. Ekkoriban fedezték fel ugyanis, hogy az epilepsziás betegeknél, akiknél átvágták a két agyféltekét összekötő rostokat, a két agyfélteke kommunikációjának hiánya oda vezetett, hogy egy ingerre a két félteke külön reagált, például egy kérdésre két válasz generálódott. Így a jobb féltekét továbbra is a térbeli tájékozódásért, az arcfelismerését, a vizuális képzetekért és a zenével kapcsolatos területeken tartották fontosnak, míg a bal féltekét a számoláshoz, logikai képességekhez kötötték.

A technológia fejlődésének köszönhetően ennél jóval több információnk van az agyról, amelyről ma már azt is tudjuk, hogy a féltekék inkább egymást kiegészítve működnek. Jó példa erre, hogy a beszédprodukcióért felelős terület egy része a bal agyféltekében található, de az intonációt érintő részek a jobb agyféltekében foglalnak helyet. A nyelvhasználat tehát az egész agy funkciója, nem köthetjük csak a bal agyféltekéhez, így a jó nyelvérzéket sem köthetjük a bal agyfélteke dominanciájához.

Amit érdemes tehát megjegyezni, az az, hogy a két féltekére osztott agyunk funkcionális egységekből áll össze, amelyeknek komplex működését a mai napig nem sikerült teljesen megfejteni. Ami továbbra is érvényes a jobb és a bal agyfélteke elkülönülése kapcsán, az pedig az a tény, hogy a jobb agyfélteke a bal testfél irányításáért felel, míg a bal agyfélteke tested jobb oldalát irányítja. Ezért lehetséges, hogy például egy adott félteke elsődleges motoros kérgi sérülése a bal testfél lebénulásához vezet.

agy

Minden agysérülés végzetes?

Az agysérülések kapcsán felmerül egy nagyon fontos kérdés: tényleg végleges? Tényleg gyógyíthatatlan? Sokáig úgy gondolták, igen.  Jó ideig tartotta magát az elképzelés, miszerint születésünk után nem nő az idegsejtek száma, így ha egy területen idegsejt pusztulás következik be, az visszafordíthatatlan károsodáshoz vezet. Az évtizedek alatt felgyülemlett kutatási adatok azonban egész más irányba mutatnak. Ma már a legtöbben úgy gondolják, agyunk rendelkezik egyfajta rugalmassággal, plaszticitással, és képes „újraprogramozni” magát, új kapcsolatokat kialakítani, hogy pótolja a kieső funkciókat. Ez azt jelenti, hogy ha tudjuk segíteni az agysérülteket abban, hogy megtalálják az „újraprogramozás” megfelelő módját, van remény számukra a felépülésre.

Ráadásul nemcsak a kapcsolatokat tudjuk újraépíteni. Sandrine Thuret egy nagyon érdekes TED talk során beszél a hippocampusban zajló neurogenezisről, azaz az új idegsejtek létrejöttéről. A hippocampust sokáig főleg a memóriához, illetve az érzelmek-és a hangulat meghatározásában játszott szerepéhez kötötték, de ma már tudjuk, hogy ez az a hely, ahol ideális esetben napi 700 új neuron születik. Ez a szám eltörpülni látszik a 86 milliárd idegsejtünk mellett, de már ez a mennyiség is nagy szerepet játszhat kognitív funkciónk megőrzésében az elpusztuló neuronok pótlása révén. Azonban több tényező is befolyásolja ezt a folyamatot. Érdekesség például, hogy míg a depresszió drasztikusan csökkenti az új idegsejtek létrejöttét, addig a tanulás támogatja a neurogenezis folyamatát.

Az alkohol valóban megöli az agysejteket?

Sokáig úgy gondolták, az alkohol elpusztítja az agysejteket. A mérsékelt alkoholfogyasztásnak azonban nincs ilyen hatása. Valójában ahhoz, hogy az alkohol elpusztítson egy agysejtet, akkora mennyiséget kéne a szervezetbe juttatni, ami valószínűleg az agysejtek tulajdonosát is megölné. Ettől függetlenül senkit nem bátorítunk alkoholfogyasztásra, mert az továbbra is károsítja az agyat, épp csak más mechanizmusok révén. Az alkohol ugyanis az idegsejtek sejttestjeinek végződéseit, a dendriteket roncsolja, amelyek az ingerülettovábbításban játszanak nélkülözhetetlen szerepet. Azaz, ha a dendritek sérülnek, az információ nem tud egyik idegsejtről a másikhoz jutni, ami súlyos következményekkel jár a kognitív funkciókra nézve, például az emlékek formálásában vagy épp előhívásában.

agy4

Az alkohol kitörli az emlékeket?

Ami pedig az átmulatott éjszakák utáni fehér foltokat illeti…Ez a fajta emlékezetkiesés nem  annak köszönhető, hogy az alkohol kitörli az emlékeket. Nem az emlékek tűnnek el, hanem egész egyszerűen arról van szó, hogy az agy ilyenkor valójában képtelen emlékeket tárolni.

Dr. Aaron M. White tanulmányában kitér korábbi felfedezésekre, amelyek a hippocampus CA1-es területének ideiglenes gátlásáról számolnak be nagy mennyiségű alkohol fogyasztása esetén. Ezen a területen a formájukról elnevezett piramidális sejtek találhatóak, amelyeknek fontos szerepe van az emlékformálásban. A részegeknél ezeknek a sejteknek az aktivitása szűnik meg ideiglenesen. A körülmények függvényében kisebb „emlékszigetek” kialakulhatnak, és például másnap, egy-egy derengő (és nem mindig kellemes) emlék formájában megjelenhetnek.

Ráadásul az alkohol gyakori fogyasztása a tanulási folyamatra is hatással van, sőt, a rövid távú memóriát is roncsolja. Ez az oka annak, hogy az alkoholproblémákkal küzdőknél az is egyre nehezebbé válik, hogy néhány másodpercre a fejükben tartsanak bizonyos információkat, például egy telefonszámot. A memóriáról, annak kapacitásáról és arról, hogy miként tudod hatékonyabbá tenni a tanulást, következő cikkünkben olvashatsz bővebben.

Via brainHQ; BE BRAIN FIT; BrainFacts.org; Scitable; NIH

Fotó: Flickstocksnap

Szólj hozzá!

Szabó Anna

Pszichológia BA és Tánctudomány szakon végzett. Főleg a mozgás-és az idegtudomány érdekli. És a nyelvek. Talán ezért is tanul és kutat jelenleg Párizsban – noha szívében mindig pécsi marad. Szeret a szabadban lenni, futni, túrázni, olvasni.

Pin It on Pinterest