Annyi mindent leírtak már az anyaságról: könyvtárnyi szakirodalom áll rendelkezésre a témában, és itt nálunk, a Pszichoforyou-n is olvashattatok már erről jó sokat. Ez persze nem véletlen, hiszen az anyaság egy nagyon fontos téma, életünk legmeghatározóbb emberi kapcsolata. Éppen ezért, ezen a különleges napon még az átlagosnál is nagyobb figyelmet fordítunk arra, hogy a téma legkiválóbb szakértőit kérdezzük arról, hogy mit jelent anyának lenni… Hova máshova fordultunk volna a válaszokért, ha nem a saját édesanyáinkhoz? Az ő gondolataikat a Pszichoforyou szerkesztőségének tagjai jegyezték le. Szívvel. Lélekkel. Nektek.

Herendi Kata édesanyja

Azt hiszem, nagyon sokat számít, milyen körülmények között tapasztalod meg az anyaságot. Amikor először anyuka lettem, vagyis amikor tulajdonképpen anyává váltam, apád katona volt, és én egyedül voltam a fájdalmakkal, a félelmekkel, és nem volt még igazi otthonunk, ahová hazamehettem volna. Persze biztosan vannak, akiknek még nehezebb volt. Veled, másodszorra, már könnyebben ment, hiszen volt lakásunk, ha csak egy pici is.

Anyának lenni nehéz. Emlékszem, az eleje borzalmasan fárasztó, csupa aggódás, hogy vajon jól csinálom-e, és lelkiismeretfurdalás, hogy szeretnék többet és többet adni, mindent, de nem tudok. És az állandó féltés, hogy vajon minden rendben-e veletek; ami azóta sem múlt el, hogy ovis korotokban kezdtetek elszakadni, sőt, azóta sem, hogy felnőttetek.

De minden, a fáradtság, a féltés, az aggódás, minden elrepült, amikor az arcomhoz nyomtátok a kis pofitokat, és mosolyogtatok rám, és ez ma is így van, pedig már nagyok vagytok. Anyának lenni jó, és a nehéz részeivel együtt valahogy mégis könnyű és természetes.

Az anyaság által éltem meg, milyen az, amikor a helyükre kerülnek a dolgok, amikor olyan igazán kerek a világ.

Szabó Anna és Szabó Eszter Judit édesanyja

Anyának lenni folyamatos fejlődés, tanulás és hit. Együtt fejlődtök, miközben megtanulsz bízni az ösztöneidben és töretlenül hiszel abban, hogy nem lesz semmi baj. De azért sosincs lenémítva a telefonod… Anyának lenni hajnalban friss kakaós csigáért szaladni, edzésre időben odaérni, francia leckét kikérdezni – akkor is, ha egy szót sem értesz franciául. Anyának lenni azt jelenti, hogy mindig a gyerekeiddel vagy – akkor is, ha éppen több száz, vagy ezer kilométerre vannak tőled. Ha anya vagy, történjék bármi, sosem vagy egyedül. Anyának lenni sok-sok áldozat és küzdelem – az a fajta, amit sose sajnálsz, amelyikből bármennyit bevállalnál, mert tudod és érzed, hogy megéri.

Nálunk úgy alakult, hogy én nem csak anya, hanem „anyapa” is voltam. De anyának lenni ezzel együtt még nagyobb büszkeség…

Anyának lenni azt jelenti, hogy te vagy az otthon, ahova bármikor haza lehet menni.

Aztán amikor elindulnak, akkor elengeded őket, és – miközben tudod, hogy ez így van jól, és így van rendjén – azt érzed, hogy mindent, de tényleg mindent, amid csak van, becsomagolnál a bőröndjükbe.

Zilahi Tímea édesanyja

Sosem tudod meg, mi az anyaság, csak mikor magad is befogadsz egy kis életet. Addig ezt a meghatározó kapcsolatot csak az egyik szemszögből, a gyermeki oldalról éled meg. Aztán az anyaság vállalása magától értetődően hozza az új, gazdagító tapasztalatokat.

Kisbabád a hasadon fekszik, emelgeti a fejét, nézi, ki ez a másik lény, aki vigyáz rá, táplálja, dédelgeti. Kezdetben még gyenge, le-leejti a fejét, hamar elfáradnak az izmai. Aztán látod, ahogy erősödik, már rád mosolyog, „beszélget”, kinyílik az értelme. Ébrenlétének minden pillanatában rád támaszkodik, és te álmában is őt vigyázod. Feltétel nélkül.

Keze fogja a kezed, nem engedi. Ha fizikálisan mégis, átvitt értelemben sosem. Felelős vagy az új életért, akit a világra hoztál. Nemcsak most, egész életedben. Kezded megérteni a három kenyér mesét…
Mindezt leírhatatlanul nagy érzelmi töltettel teszed. A gyermekeidben látod magadat és felmenőidet.

 

Újraéled a gyerekkorod eseményeit, és közben érzed és tapasztalod, ahogy ismétlődnek benned a szüleid és közben jobban megérted, tiszteled őket is.

Anyának lenni egy élethosszig tartó együttműködés – és büszkeség, amelyet akkor érzek, ha gyermekeimre nézek és gondolok.

Érdekesnek vagy hasznosnak találtad a cikket? Ha igen, akkor iratkozz fel hírlevelünkre, így biztosan nem maradsz le a legizgalmasabb pszichológiai témájú hírekről, programokról és cikkekről.

Fotó: itt, itt, itt és itt

Szólj hozzá!

Pin It on Pinterest