„Az anyaságról úgy véltem a születéssel együtt majd kiömlik belőlem. Csakúgy árad. Nem kell keresni, nem kell gondolkodni rajta.(…) majd minden egyértelmű lesz és világos. Hát nem így történt”. Ahogy mondani szokás, ez most már hivatalos: Galagonyalányból Anya lett. Ahogy ő fogalmaz, „rálépett egy útra, amelyhez nem létezik térkép”. És ahogy minden járatlan út elején, ebben az esetben is felmerül néhány fontos és feszítő kérdés. Szerencsére itt és most a szakértő megnyugtató válaszai megmutatják az ismeretlenből kifelé vezető utat: Széles-Horváth Anna írása után, Víg Sára, gyermekpszichológus témába vágó tanácsait olvashatjátoka a Pszichoforyou #GALAGONYALÁNY rovatában.

Irány az ismeretlen

Marci két és fél hete szuszog közöttünk. Az életet tanulja. Ahogy mi is. Akárhogy készültünk, akármennyit olvastunk, akárkitől kérdeztünk, az első órákban be kellett ismernünk: olyan út ez, amelyhez nem létezik térkép. Nekünk, hármunknak kell megrajzolnunk menet közben.

Az anyaságról úgy véltem a születéssel együtt majd kiömlik belőlem. Csakúgy árad. Nem kell keresni, nem kell gondolkodni rajta. Jön a kis titok magával hozva a kilenc közös hónap emlékeit, és ha rápillantok, majd minden egyértelmű lesz és világos.

Hát nem így történt.

Néztem őt, és nem hittem el. Eddig benn. Most kinn. Mi lesz ezután? Hogyan kell csinálni? Ő mit akar? Kétségek között vergődtem napokig. Ha sírt, engem elöntött a félelem. Most mit rontok éppen el? Ha aludt, bámultam, és kerestem az érzést, ami a szó mögött rejlik: „a fiam”. Közben egy dolog volt állandó: folyton folyvást szégyelltem magam. Mindenért, amit érzek.

Végül Kékszemű válla, Marci türelme és a napok egymásutánja terelt rá a helyes ösvényre. Azóta is taposom rendületlen. Ha most ránézek, keveset mond, hogy ömlik és árad, tudom, annál valami sokkal több történik. Már nem is szégyellem magam. A mi történetünknek így kellett elkezdődnie. Mindenesetre sosem felejtem azt az éjjelt. Az első igazit. Amikor a babzsákról a kiságy rácsára dőlve két megváltó rottyantás között először lett halványan érzéssé a szó bennem: anya….

Hévvel és lendülettel akartam betörni az életem következő lovát. Csupán egy volt a bökkenő – sehol sem találtam az ostort. Lassan jöttem rá: ezúttal én vagyok a ló. S bár az eddigi vad, zabolátlan futás felszabadító volt, érzem, a ránk váró közös vágta még nagyobb csodát ígér. (Széles-Horváth Anna)

Új Anya születik – Hogy látja a szakértő?

Az életben minden nagyobb változást krízisnek neveznek, ami az addigi egyensúly felbomlásával jár, és ami után egy új rendet kell kialakítani, ami alapjaiban rengeti meg az addigi szabályokat, amihez mindent újra kell értelmezni, tanulni, kitalálni.

Az anyává válás krízise az egyik legszebb, de legnehezebb is: egyszerre nagyon izgalmas, bátor, felemelő, de nagyon ijesztő is azt gondolni, hogy mostantól valaki teljesen új vagyok.

Amellett, hogy fel kell dolgozni a szülés élményét, rengeteg új feladatot kell megoldania, megváltozik az új anya helye a párkapcsolatában, származási családjában, baráti körében, idegenek szemében, de saját maga számára, a saját életében is. Az identitásában egy új részt kell nyitnia, és azt harmonikusan beilleszteni az előzőek közé – ez nem könnyű feladat.

Erre a változásra meg lehet próbálni felkészülni, ma már számtalan könyv, tanfolyam, szakember, interneten terjedő cikkek és videók serege célozza meg ezt a felkészítést, de tényleg felkészülten, tudva érkezni a pillanatba, lehetetlen.

A felkészülés, tájékozódás, támogató közeg, megértő pár mind segítenek, hogy amikor úgy tűnik, nehéz megteremteni az új egyensúlyt, kívül és belül, akkor legyen hova nyúlni, kire támaszkodni.

Az a rengeteg kérdés, amiből Anna párat leírt, minden újdonsült anyukának okoz rossz érzéseket: bizonytalanságot, szorongást, félelmet, kudarcot, szégyent… sőt,

a rossz érzések megsokszorozódnak a bűntudatban, hiszen milyen ember az, aki nem csupán ujjongó örömöt és boldogságot érez, ha gyermeke születik? Elárulom: Teljesen normális. Mindenki hasonlóan küzd ebben a krízisben.

Az első gyerek születése azt a meglepő felfedezést is hozza a szülő számára, hogy ez nem egy statikus helyzet, egyetlen feladat, amit meg kell oldani, hanem egy mostantól már éveken át, minden percben, órában, hétben, hónapban fennálló, folyamatosan változó kihívás, pontosabban kihívások sora. Ebbe pedig csak közösen – hárman – lehet jól beletanulni.

Az a megnyugtató ebben, hogy nem lehet kudarcot vallani, megbukni: a kisbaba nagyon rugalmas anyagból van, és általában türelmes, megértő tanítómestere a gyakorlatlan szülőnek.

Úgyhogy legyünk türelmesek egymáshoz, és adjunk időt magunknak: Az új emberkével együtt az új anyának is meg kell születnie, meg kell érkeznie az új önmagához, hogy magabiztosan induljon az – egyre kiismerhetőbb –  ismeretlenbe. (Víg Sára)

Kövesd Te is hétről hétre, hogyan válik Anna (Széles-Horváth Anna) lányból anyává. A Pszichoforyou #GALAGONYALÁNY rovatában megjelenő, a gyermekvállalás örömei mellett, annak nehézségeiről is őszintén beszámoló írások, Víg Sára, gyermekpszichológus meglátásaival is kiegészülnek. A szubjektív anyai nézőpont mellett tehát a szakértő szemüvegén keresztül is ránézhetünk a sok más anyukát foglalkoztató kérdésekre.

Ha nem szeretnél lemaradni a fejleményekről és érdekesnek, vagy hasznosnak találtad a cikket, iratkozz fel hírlevelünkre!

Fotó forrás: itt és itt

Szólj hozzá!

Széles-Horváth Anna

Újságíró. Három és fél éve édesanya. Igaziból Galagonyalány. Foglalkoztatják a lélek dolgai. Ha kell, bátran kérdez, de többnyire ír. Blogot, cikket, interjút. Nyughatatlan természet, mindig csinál valamit. Többek között a Pszichoforyou cikkeit.

Pin It on Pinterest