Így gyógyítják meg a lelkünket a könyvek – Interjú Sóron Ildikó biblioterapeutával

Szerző: | 2016. 09. 13. | Test&Lélek | Olvasási idő: 9 perc

„Apály s dagály közt, így, időm mulván, /Várom, míg értem visszatér a hullám. /Nekem nem hazám e kietlen part, / De aki titkon a füléhez tart, / Magányban, éjben, emberektől távol:/ Annak mesélek egy más, szebb világról.” Egy részlet Reményik Sándor Kagyló című verséből, amely Sóron Ildikó szerint szerelmi bánat esetén lehet hasznos, vagy inkább gyógyító olvasmány. A Szabó Ervin Központi Könyvtárban biblioterápiás foglalkozásokat tartó szakember szerint nem önmagában a mű, hanem a róla folytatott beszélgetés hordozza magában az igazi terápiás értéket. De mi is az a biblioterápia? Hogyan kell elképzelni? Mikor, miért és kinek lehet hasznos, ha részt vesz egy ilyen foglalkozáson?

Mi tulajdonképpen a biblioterápia – illetve mi az, amit érdemes kiemelni a módszer bemutatásakor?

A művészetterápiák közé tartozó biblioterápia legtömörebben könyvek általi gyógyítást jelent. A biblioterápia elnevezés a görög eredetű biblion (könyv) és therapeia (kísérés, segítés, gyógyítás) szavak kapcsolatából született. Szelíd gyógymód, melyben a legfőbb cél a személyiség fejlesztése.

Hogyan találkozott először a biblioterápia módszerével?

A biblioterápiával először a szakirodalomban találkoztam, könyvtáros hallgatóként az 1980-as évek elején. Később, a gyakorlatban Finnországban láttam, szintén könyvtári környezetben, egy szakmai út során.

A tapasztaltak mély nyomot hagytak bennem, különösen az egyéni életminőség fejlesztésében láttam meggyőző erejét. Saját önismereti utamon többször segítségemre voltak az irodalmi alkotások.

A húszas éveimben Ady költészete hatott rám inspirálóan, a küldetéstudata, lázadása. Egy évtizeddel később, egy másik személyes életszakaszban József Attila filozofikus versei segítettek a napi problémák megértésében és megoldásában. De Fejes Endre „A fiú, akinek angyalarca volt” című, mára már elfeledett regénye is többször átsegített önbizalomhiányos időszakokon.

Milyen területen alkalmazható még a biblioterápia?

A biblioterápiának a gyakorlatban több ága van. A klinikai ága az egészségügyben, különösen a pszichiátriai gondozásban van jelen, de szerepe lehet a rehabilitációban is, mint kísérő terápia. Verbális terápiáról van szó, tehát legfőbb eszközünk a nyelv, az emberi beszéd.

A fejlesztő ág pedig jelen lehet az élet csaknem minden területén, ahol önismeret-fejlesztés, beszéd- és kommunikáció fejlesztés, a kreativitás kibontakoztatása a cél, s ezekkel párhuzamosan szerepet kaphat a felzárkóztatásban, integrációban is. Nincs korhatár, nincs műveltségi küszöb, az egyén nyitottsága az egyedüli feltétel. Használják egyéni terápiában is, a csoportban végzett munka azonban lényegesen hatékonyabb.

Hogyan zajlik egy ilyen csoportfoglalkozás? Ha valaki még sosem vett részt ehhez hasonló dologban, mire számítson, mi fog történni?

Egy átlagos foglalkozáson kiscsoportban dolgozunk, melynek ideális létszáma 6-12 fő. A bizalmi légkör megteremtése elsődleges cél, ezért a foglalkozások a csoportra vonatkozó szabályok elfogadásával kezdődnek, melyek közül a legfontosabb a titoktartás: a csoportban elhangzottakat nem adjuk tovább, csak az egyéni élményekről szabad másoknak beszélni.

Mindig van egy ráhangolódást segítő játék, melynek célja a „csatornák” megnyitása a szabad, kötetlen asszociációk felé. Ezt követően kerül terítékre az irodalmi mű vagy műrészlet. Van, hogy együtt olvassuk fel, de van, hogy mindenki magában ismerkedik először a szöveggel. Ez általában a kiválasztott részlettől függ.

Mi a szöveg dolga ilyenkor?

A mű „ugródeszkaként” funkcionál: a benne feltálalt kérdések, tematika az egyénekből különböző asszociációkat vált ki. Jellemzően ugyanaz a versrészlet a csoport tagjaiból akár egymásnak teljesen ellentmondó reakciókat is előhozhat. Ezeknek a reakcióknak, illetve a mögöttes tartalmuknak a feltárása, „kivesézése” jelentős egyéni fejlődést eredményezhet.

Az érintett résztvevő ilyenkor megerősítést kap, világlátása tágul, új, eddig elfedett elemekkel bővül, önbizalma ezáltal nő, erősödik. Rendszeresek az egymás véleményére, gondolataira való reflektálások, oda-vissza utalások.

A csoportot vezető biblioterapeuta intenzíven figyeli a csoport működését és benne az egyének munkáját, kérdéseivel segíti a beszélgetést, biztosítani igyekszik a csoport harmóniáját, terelget, ha elakadást érzékel a folyamatban.

Hogy hatnak ezek a szövegek a résztvevőkre?

A foglalkozások végeztével a résztvevők felszabadultabban és érezhetően jobb kedvvel távoznak. A rendszeres visszajelzések alapján a foglalkozáson hallottak még hosszan motoszkálnak bennük, gyakran otthon még egyénileg is dolgoznak a problémán, s az is előfordul, hogy kisebb csoportokban még folytatják a foglalkozás után is a beszélgetést hazafelé ballagva.

Hogyan kell elképzelni a biblioterápia módszerét működés közben? Ha létezik biblioterápiás „aha-élmény”, akkor az milyen?

A munkám során nyitott és zárt csoportokkal is dolgozom. Az én egyik legnagyobb élményem a középiskolásokkal folytatott foglalkozásokhoz kapcsolódik. Ekkor egy „ártalmatlannak” tűnő, rövid, ám nagyon frappáns verssel kezdtük meg a ráhangolódást a foglalkozásra. A versben felvetett probléma az időhöz fűződő viszonyunkra irányult. A diákok igen hamar a minőségi idő kérdésénél kötöttek ki, majd szinte mindegyikük közös gondjáról, az elalvás nehézségeiről és a valóban alvással töltött idő rövidségéről beszélgettek.

Azonban a beszélgetés itt nem állt meg: szóba kerültek az álmok, melyek gyötrik őket; többen osztották meg a többiekkel visszatérő, ijesztő álmaikat, melyek a többiekből is megdöbbenést váltottak ki. Saját sikeres megküzdési stratégiájukat is elárulták, s ezzel a rémálmok visszahúzó, fojtó élményét feloldották nemcsak a maguk számára, hanem a csoport előtt is.

Megkérdezhetjük, melyik vers volt a magja ennek a foglalkozásnak?

Az ugródeszkaként használt vers Schein Gábor: Várakozás című verse volt.

A záró foglalkozáson kértem értékelést a csoporttagoktól, és az egyik diák így nyilatkozott arra a kérdésre, hogy miben segítette őt a csoport: „sok borzasztóan érdekes véleményt, nézőpontot ismerhettem meg, át is gondoltam őket és ezáltal is árnyalódik a látásmódom. Gyakorolhatom a másokra figyelést, kapok visszajelzést, érzem, hogy érdekli őket a véleményem.”

Kinek ajánlaná a módszert? Milyen problémával érdemes a biblioterápia felé fordulni?

A fejlesztő terápia során segítjük feloldani az egyéni elakadásokat, tehát azok, akik ilyen problémákkal küzdenek – és vajon van-e olyan, akinek az életében ez ne fordulna elő? –, a csoporttól támogató segítséget kaphatnak. Ha valaki önbizalomhiánnyal küzd, neki is igen sokat segíthet egy biblioterápiás csoport.

Az irodalmi műről folytatott beszélgetés „más dimenzióba” helyezi az egyén problémáját, azáltal, hogy arra kívülállóként tud rátekinteni. Ez a külső szemlélőként való rácsodálkozás kínálja a feloldást és a megoldást.

Vannak alkotások, amelyek konkrét problémák megoldásában segítenek? Például más könyvvel érdemes dolgoznia annak, akinek szerelmi bánata van, míg aki szorong, vagy depressziós, annak egy másik kötetet érdemes forgatnia egy biblioterápiás foglalkozáson?

Tapasztalatom szerint egy-egy probléma kapcsán nem az a mű segít a legjobban, amelyben direkt benne van a problémám, hanem egy távolibb asszociációkat igénylő, mélyebbről közelítő szöveg a hasznosabb. Jobban megdolgoztat, így mélyebben is érint. A művek nem kész megoldásokat nyújtanak legtöbbször, hanem segítenek abban, hogy a saját megoldási stratégiádat megtaláld.

A fenti nehézségekkel küzdő olvasóinknak milyen könyveket vagy műveket ajánlana?

Akik szerelmi bánattal küzdenek, azoknak kiindulásként ajánlanám József Attila: Óda, Ady Endre: Elbocsátó szép üzenet című versét, illetve Szabó Magda: Az őz című regényét.

A szorongás, mint probléma, jól átbeszélhetővé válik Szentmártoni János: Befejezetlen vers önmagunk állásáról, vagy Reményik Sándor: A kagyló című verse segítségével. Regények közül Dosztojevszkij: A Karamazov testvérek, Bűn és bűnhődés regényei, illetve Móricz Zsigmond-novellák kapcsolódhatnak ide.

Szergej Jeszenyin: Ki vagyok?, Madách: Az ember tragédiája és Goethe: Faust című művei pedig segítséget nyújthatnak abban, hogyan találjuk meg a helyünket a világban.

Kérdésed van? Hozzászólnál?

Kommentelj a Pszichoforyou Facebook-oldalán!

SEGÍTS, HOGY MI IS SEGÍTHESSÜNK!

Úgy érzed, ezt a cikked neked írták? Ez nem véletlen! A Pszichoforyou az olvasókról szól, és az olvasóink támogatásával működik. Ha szeretnél még sok hasonló írást olvasni, támogass minket! MEGNÉZEM

Szerző

Bacsinszki Petra

Pin It on Pinterest

Share This