Bár nagyon jó lenne, hangulatunk ritkán áll sziklaszilárd lábakon. Vannak olyan napok, amikor felkelni sincs kedvünk, a motivációnk egyenlő a nullával, és borzalmasan rosszul viseljük, ha valaki úgy szól hozzánk. Máskor pedig kirobbanó formában érezzük magunkat, mosolyogva és kiegyensúlyozottan jövünk-megyünk, mindenkivel megtaláljuk a közös hangot.

Ezek a váltakozások egy bizonyos tartományon belül átlagosnak tekinthetők, mindenkivel előfordul, hogy „jó“ és „rossz“ hangulat között „hintázik“. Ha szomorúak is vagyunk, idővel túl tudunk lendülni a nehézségeken, és megtaláljuk azokat a kapaszkodókat, amelyek segíteni tudnak abban, hogy felülemelkedjünk a nehezebb pillanatokon.

Egyszer fent, egyszer lent?

A világon körülbelül 60 millió ember azonban nem ilyen szerencsés. Ők a bipoláris zavarban szenvedők, akiknek a hangulata folyamatosan a két véglet között ingadozik: a lehangoltság, a rossz érzések elmélyülése számukra depressziós szakaszokat jelent, míg a túlzott „pörgés“, merészség megjelenése a mániás időszakokat kíséri. Bipolaritásról azért beszélünk, mert az ő esetükben a hangulat két pólusa időszakosan váltja egymást;

egyszer fent, egyszer lent, akárcsak a hullámvasúton – kivéve, hogy itt sokkal nehezebb behúzni a féket, és leszállni.

Szélsőségek vihara a művészetben

A múltban olyan hírességeknek kellett megküzdeniük ezzel a szélsőséges hangulati változásokkal járó betegségséggel, mint Van Gogh, Beethoven, Kurt Cobain, vagy Virginia Woolf. De a bipolaritás kedvelt témája a különböző művészeti ágaknak. Csak hogy néhányat említsünk: Vámos Miklós, Anya csak egy van című regénye egy mániás depresszióval küzdő anya és fia, Ladó szemszögéből fest rendkívül érzékletes képet arról, hogy milyen együtt élni ezzel a betegséggel, és milyen  együtt élni egy olyan emberrel, akinek az életét végigkíséri ez a kiszámíthatatlan libikóka.

A néhány éve nagy sikerrel vetített Napos oldal című film szintén jól bemutatja  a szélsőséges hangulatingadozással küzdő főszereplők nem éppen zökkenőmentes hétköznapjait. (A filmről szóló ajánlónkat itt olvashatod – a szerk.)  Már a film előzetese is nagyon informatív, (a film pedig tényleg zseniális, ha még nem láttátok, akkor érdemes megnézni – a szerk.):

Mánia+depresszió = bipolaritás

Mielőtt fejben diagnosztizálni kezdenénk ismerőseinket vagy akár  magunkat (ez egyébként a tünetek ismeretében sem szerencsés – a szerk.), nézzük meg, pontosan miben nyilvánulhat meg a bipoláris zavar. Mikortól beszélhetünk diagnosztizálható bipolaritásról, és ennek milyen klinikai megjelenései vannak?

A bipoláris zavarokra a depresszió és a mánia két, egymástól élesen elkülönülő állapota jellemző.

Sok forrásból lehet információt gyűjteni, mi a klinikumban hivatalosan használatos diagnosztikai kézikönyvet  (a DSM V.-t) alapul véve gyűjtöttük össze a főbb jellemzőket.

A szárnyaló időszak

A mániás epizódban – ami jellemzően legalább egy hétig tart –   a hangulat abnormálisan, állandóan emelkedett és irritált. Ebben a szárnyaló időszakban az alábbiak közül legalább 3 tünet van jelen :

  • felfokozott önértékelés, nagyzásos gondolatok
  • csökkent alvásigény (kb. 3 óra)
  • szokásosnál több beszéd, beszédkényszer
  • gondolatrohanás, gondolattorlódás élménye – cikázó gondolatok
  • a figyelem könnyen elterelhető – például mond valamit, de a következő pillanatban már teljesen más érdekli
  • célirányos aktivitások erőteljes fokozódása – sokkal többet jár el társaságba, már-már „csüng“ a többieken, vagy csak a munkájával törődik, vagy a szex más fontosabb dolgokat kizáróan előtérbe kerül. Emellet jelentkezhet pszichomotoros nyugtalanság is (izeg-mozog, járkál, mehetnéke van, rugkapál, csapkod).
  • kívánatos, de potenciálisan veszélyes tevékenységekben való részvétel – felelőtlen döntéseket hoz, vagy irracionális pénzköltésbe kezd, össze-vissza vásárol mindent, vagy erőforrásait meghaladva sokkal több buliban és rendezvényen vesz részt, vagy szexuális viselkedése kritikátlan, vagy vakmerőség jellemzi például vezetés terén.

Hipomániáról akkor beszélünk, ha ezeknek a tüneteknek a súlyossága még nem éri el a klinikai szintet, azaz intenzitásukban sokkal enyhébbek, és maximum 4 napig tartanak. Ezeket bárki tapasztalhatja magán, például tipikusan fáradtság következtében, amikor úgy érezzük, hirtelen feltámadtunk hamvainkból, átestünk a holtponton, a fáradtságot felváltja a pörgés.

Amikor leszáll a köd

Depressziós epizódról akkor beszélhetünk, ha legalább két hétig fennáll 5 tünet az alábbiak közül:

  • lehangoltság a nap nagy részében
  • csökkent érdeklődés, örömtelenség
  • jelentős testsúlyváltozás –a testsúly 5%-ának elvesztése 1 hét alatt, vagy ugyanennyi súlygyarapodás
  • az alvás zavara – nehezített elalvás, átalvási nehézségek, de túlalvás is előfordulhat
  • pszichomotoros retardáció – meglassultság ­– vagy agitáció – nyugtalanság.
  • fáradtság és gyengeség érzése
  • feleslegesség érzése, indokolatlan bűntudat
  • koncentrációzavar, feledékenység
  • a halállal való túlzott foglalkozás, szuicid gondolatok

Úgy gondolod, depressziós az egyik hozzátartozód? Ebben a cikkünkben 4  gondolatot olvashatsz, amivel segíteni tudsz neki.

Megkülönböztethetünk egy úgynevezett I. típust, amikor a mániás és depressziós epizódok váltogatják egymást, míg a II. típusban a hipomániás és depressziós epizódok cserélődnek. A bipoláris zavaroknál jelentkezhet kevert fázis is, amikor a depressziós és mániás tünetek egyidőben vannak jelen, például szorongás, lehangoltság, irritábilitás, felgyorsult gondolatok, felelőtlen veszélyeztető viselkedés, öngyilkossági gondolatok.

Mitől alakul ki?

A hangulati ingadozások kialakulásában számos tényező közrejátszhat. A tudomány mai álláspontja szerint kifejezetten erős a biológiai érintettség, a genetikai háttér befolyásolja a betegségre való hajlamot, az egyén sebezhetőségét. Ezt alátámasztja, hogy a betegséget vizsgálva jelentős családi halmozódást figyeltek meg. Emellett a korai negatív életesemények, jelentős stresszorok és traumatizáció is közrejátszhat a bipoláris zavar kialakulásában, amit a támogató környezet, mint család, barátok, kortárskapcsolatok hiánya tovább súlyosbíthat.

Van rá gyógymód?

Az elsődleges terápiás megközelítés minden esetben a gyógyszeres kezelés, amivel a páciens hangulatát próbálják meg optimális szintre beállítani, ezeket általában hangulatstabilizálókkal, szükség esetén különböző gyógyszerkombinációkkal lehet elérni.

Emellett szükséges a pszichológiai segítségnyújtás, ahol nagyon fontos erősíteni a páciens együttműködését a gyógyszeres és szupportív/támogató terápiával.

Például felkészíteni, hogyan tud odafigyelni azokra az apró jelekre, amikből saját maga és a környezete is korán észreveheti, hogy kezd valamilyen irányba elmozdulni a hangulata, tehát még időben, a szélsőséges érzelmek elhatalmasodását megelőzően be tud avatkozni. Emellett  az aktuális élethelyzeti nehézségeket is átbeszéli a pszichológus és a kliens, akik közösen dolgoznak ki a hangulatingadozással járó élet vezetéséhez és menedzseléséhez illeszkedő stratégiákat.

Akár magunkon, akár a környezetünkben élő embereken észleljük  ezeket a tüneteket, ne tétovázzunk, keressünk fel pszichiáter szakorvost, aki a súlyosságot mérlegelve további intézkedéseket tud tenni gyógyulásunk érdekében.

Minél hamarabb kerül valaki egészségügyi ellátásba, annál nagyobb esély van arra, hogy a lehetőségekhez képest kiegyensúlyozott és a betegség tüneteivel járó érzelmi kilengésektől mentes életet tud élni.

Érdekesnek vagy hasznosnak találtad a cikket? Ha igen, akkor iratkozz fel hírlevelünkre, így biztosan nem maradsz le a legizgalmasabb pszichológiai témájú hírekről, programokról és cikkekről.

Forrás:

Tringer L. (2010). A pszichiátria tankönyve. Budapest: Semmelweis Kiadó.

American Psychiatric Association. (2015). DSM-5 referencia kézikönyv a DSM5 diagnosztikai kritériumaihoz. Budepest: Oriold és Társai Kiadó.

Fotó: itt és itt

Szólj hozzá!

Zilahi Tímea

A tudomány és a modern kutatások rajongója. Imádja Pécset, a német nyelvet és kultúrát. Szeret utazni – arra, amerre a lába viszi. Dinamikus, pontos, rendszerető. Életében meghatározó választott sportága, a crossfit.

Pin It on Pinterest