A letűnt idők és korunk filozófusai, kutatói valószínűleg egyetértenek azzal a kijelentéssel, hogy a boldogság definiálása bizony embert próbáló feladat. Ma valahogy úgy ragadják meg ezt a törékeny fogalmat (érzést), mint egy pozitív érzelmekkel jellemezhető mentális állapotot, amely az elégedettségtől az egészen intenzív örömérzésig terjedhet.

De mégis mely tényezők határozzák meg, hogy mennyire vagyunk boldogok? Hogyan mérhetjük a boldogságot? És hogyan tehetnénk boldogabbá a világot? – Ezek a fő kérdései a 2012 óta évente megjelenő World Happiness Report (Nemzetközi Boldogságjelentés) megalkotóinak, akik a világ 155 országában végzett felmérések segítségével próbálják megrajzolni a világ boldogságtérképét, és hozzáilleszteni néhány darabot a boldogság titkának évezredek óta befejezetlen puzzle-jéhez. És hogy mire jutottak a 2017-es kiadás során?

A boldogság számomra…

Te hogyan fejeznéd be a fenti mondatot? A gyermeke(i)d mosolya? A munkahelyi siker? A reggeli kávé illata az első igazán napsütéses-madárcsicsergős tavaszi reggelen? A külsőddel való elégedettség? Egy viszonylag stresszmentes nap? Ha mindenki, aki e sorokat olvassa, válaszolna erre a kérdésre, látnánk, mennyire különbözünk abban, hogy miként tekintünk erre az érzésre… és akkor még csak a világ egy aprócska szegletének lakóiról beszélünk.

Képzeljük el, hogy ezt a minifelmérést kiszélesítjük az egész világra – távoli kontinensekre, ahol az emberek egészen más kultúrában, más körülmények között élnek… és teljesen másként tekintenek a boldogságra, mint a nyugati világban. A válaszok ebben az esetben valószínűleg még színesebbek lennének – akárcsak a 2017-es boldogságjelentés.

E szerint a dokumentum szerint azonban bizonyos tényezők alapján meglepően pontosan bejósolhatjuk egy adott ország lakosságának átlagos boldogság/szubjektív jóllét szintjét. A Boldogságjelentés készítői ezeket a faktorokat igyekeznek feltárni, főként a Gallup World Poll (egy nemzetközi felmérés, amely 2005 óta gyűjt adatokat) eredményei alapján, és ezek mentén feltérképezni, hogy országokra, kontinensekre lebontva miként alakulnak a „boldogságmutatók”.

Az idei jelentést a Boldogság Világnapján, március 20-án közölték. A kiadvány hét fejezetből áll, amelyekben az elmúlt 3 éves periódus (2014-2016) adatait ismertetik. A felmérés terjedelme sajnos nem engedi meg, hogy teljességében kitérjünk mindegyikre, ezért főként a boldogság társas/szociális alapjait taglaló fejezeteket mutatjuk be.

Boldogságfaktor

Az analízishez mind a 155 részvevő országból gyűjtöttek adatokat az élettel való elégedettségre vonatkozó kérdőívek segítségével. Azt vizsgálták, hogy ezek az eredmények miként hozhatók összefüggésbe a hat, a boldogság szintjének meghatározásában létfontosságúnak gondolt kulcsfaktorral, azaz:

  • az egy főre jutó GDP értékével,
  • a várható (egészséges) élettartammal,
  • a társas-társadalmi támogatás mértékével,
  • a nagylelkűséggel
  • a szabad döntés érzetével és
  • a korrupció hiányával.
Ez a hat változó ugyanis a statisztikai tesztek alapján az országok átlagos boldogságszintje közti különbségek közel 75%-át magyarázza. A készítők továbbá arra is igyekeznek választ találni, hogy az átélt érzelmek miként módosítják az életkörülmények által elvárt boldogságságszintet.

Az északiak titka

Ami a rangsorokat illeti, az északi országok – a legtöbb hasonló felméréshez hasonlóan – verhetetlennek bizonyultak:

Az első helyen záró Norvégiát (7,537-as átlag) szorosan követi Dánia, Izland, Svájc és Finnország. Szintén az első tízben végzett Hollandia, Kanada, Új-Zéland, Ausztrália és Svédország, mindegyikük 7 fölötti átlagokkal.

A világ tíz legboldogabb országa tehát Európából került ki, de ha az európai top 10-re vagyunk kíváncsiak, akkor Ausztria (13), Írország (15), illetve Németország (16) nevével kell kiegészítenünk a listát.

Magyarország a középmezőnyben helyezkedik el, a 75. helyen, 5,324-es átlaggal

(ami így is 0.25 pontos emelkedést jelent a 2005-2007-es hasonló felmérésekhez képest). Az európai országok közül Horvátország (77), Koszovó (78), Montenegró (83), Görögország (87), Portugália (89), Bosznia (90), Macedónia (92), Bulgária (105), Albánia (109), illetve Ukrajna (132) végzett mögöttünk. Érdekesség, (fogalmazzunk így) hogy Szlovénia, Szlovákia és Románia jóval Magyarország előtt végzett…

A tíz legalacsonyabb szubjektív jóllét-szintről számot adó ország között találjuk Jement, Dél-Szudánt, Libériát, Guineát, a Togói Köztársaságot, Ruandát, Szíriát, Tanzániát, Burundit, illetve a Közép-afrikai Köztársaságot – utóbbi két országban még a 3 pontot sem érte el a mutató.

Megdöbbentő, hogy az első és az utolsó 10 ország között 4 teljes pontnyi szakadék tátong. Ebből közel 3,25 pontért a 6 fent felsorolt faktor felel, ráadásul a különbség közel egyharmadát a GDP-beli eltérések magyarázzák.

Ami szintén meglepő, az az, hogy egyes országok, például Ruanda, Tanzánia, illetve a kelet-ázsiai országok sokkal lejjebb helyezkednek el a listán, mint azt a hat tényező alapján gondolhatnánk.

Ezzel szemben a latin-amerikai régió lakói a körülményeik ellenére sokkal pozitívabban nyilatkoztak, ami a korábbi kutatások alapján főként a személyiségbeli különbségek, illetve a társas kapcsolatok sajátos hálójából fakad. És hogy miként is tudják a társas kapcsolatok megalapozni a boldogságot?

Ha számíthatunk valakire…

A boldogságot, mint láttuk, nagyban befolyásolja a várható egészséges élettartam, amire az olyan szocio-ökonómiai tényezők, mint a bevétel, az iskolázottsági szint, vagy a munkahelyi státusz jelentős hatással vannak. Azonban emellett a társas kapcsolatok szerepe fizikai és mentális egészség tekintetében sem elhanyagolható – ahogy azt már miriádnyi pszichológiai és biológiai kutatás is alátámasztotta.

Vegyük például a felgyorsult életvitel egyik kikerülhetetlen elemét, a stresszt, amely hosszú távon nem épp a pozitív irányba módosítja a várható élettartamot: egy svéd férfiakon végzett kutatás kimutatta– ahogy azt Boldogságjelentésben is idézik –, hogy a stressz élettartamunkra gyakorolt negatív hatása szinte semmissé tehető, amennyiben úgy érezzük, megfelelő érzelmi támogatást kapunk körülöttük élőktől.

Kis keresgéléssel számos hasonló kutatási eredményre bukkanhatunk, de a World Happiness Report szerzői a saját adataikban is ráleltek egy igencsak megdöbbentő számra:

ha csupán egyetlen személy is akad körülöttünk, akire úgy érezzük, számíthatunk a bajban, a szubjektív jóllétünk emelkedésének mértéke megfelel azzal a növekedéssel, amit a GDP megduplázódása okozna.

Szabadnak érzed magad?

A Gallup felmérésében a részvevőknek arra is válaszolniuk kell, hogy szabadnak érzik-e magukat a döntéseik meghozatalában életük során. Noha a kérdésre csak igen-nem alapú válasz adható, ami nem elegendő ahhoz, hogy árnyalni lehessen az eredményeket, így is óriási országok közötti különbségeket láthatunk: a válaszadók átlagosan 71%-a felel igennel erre a kérdésre, ugyanakkor vannak országok, ahol ez az arány csupán 26%, míg máshol 98%.

Ha csupán az emberek 10%-a válaszolna nem helyett igennel, az a boldogság szintjében globális szinten hasonló növekedést okozna, mint az egy főre jutó GDP 40%-os emelkedése.

És hogy mindez hogyan köthető a boldogság társas-társadalmi alapjaihoz? A válasz a döntési lehetőségek kibővítésében rejlik, amely akkor válik elérhetővé, ha a rendszer a különbségek csökkentésére törekszik, amely így mindenki számára egyenlő lehetőségeket biztosít.

Ennek érzékeltetésére az észak-európai országok oktatási rendszerét hozták fel példaként, ahol a cél nemcsak a magas színvonal, hanem a diákok közti teljesítménybeli különbségek csökkentése, amely révén a legkülönbözőbb családi háttérrel rendelkező fiatalok a lehetséges jövőbeni hivatások hasonlóan széles skálájáról válogathatnak.

Jó tett helyébe boldogságot várj

A 6 faktor között szerepelt a nagylelkűség/jótékonykodás is, ami nem véletlen: az eredmények arra engednek következtetni, hogy

ha a lakosságon belül tíz százalékkal növekedne a rendszeresen jótékonykodók aránya, az olyan mértékű emelkedést hozna a „Boldogságmérésen”, mint a GDP 25%-os emelkedése. Ráadásul számos kutatási eredmény támogatja azt az állítást, hogy adni jó, és az adakozás valóban növeli a szubjektív jóllétünket.
Arról, hogy miért is adakozunk és segítünk másoknak önzetlenül, itt írtunk bővebben.

Bizalom és politika

Az elemzésből az is látszik, hogy azon országok, ahol az emberek nagyobb bizalommal viseltetnek egymás, illetve a rendszer iránt, rendre előrébb végeznek a boldogságszinteket mérő kutatásokban.

A Gallup felmérésben direkt társas bizalomra vonatkozó kérdés híján a Boldogságjelentésben a válaszadók által az országban észlelt korrupció szintjét (mind az üzleti, mind pedig a politikai szférában) használták a rendszerbe vetett bizalom méréséhez.

Sokat elárul napjainkról, hogy átlagosan a válaszadók 76%-a gondolja úgy, hogy az adott országban a korrupció problémát jelent, azonban ez az arány az országok között 4 és 98% között változik.

És hogy mi a helyzet kis hazánkkal? A Transparency International jelentése alapján Magyarország korrupció-érzékelési indexe hatéves mélypontra zuhant a maga 48 százalékával, és ez a mértékű zuhanás nemcsak uniós szinten, de a környező kelet-európai országokkal összehasonlítva is nagymértékű romlást jelent.

A becslések szerint ez is jelentős hatással bír a szubjektív jóllétünkre, hiszen ha 76%-ról 66%-ra tudnánk csökkenteni a fenti arányt, akkor a boldogságszintben mért változás a GDP 20%-os növekedésének felelne meg. Sőt, hozzá kell tenni, hogy ez a társadalomba vetett bizalomnak csupán egy szegletét fedi le, de a megbízható környezet teljes egészében valószínűleg ennél lényegesen nagyobb hatással bír.

Az ESS (European Social Survey) szerint valójában a társadalomba vetett bizalom mellett a rendőrségben való bizalom a legfontosabb, de szintén figyelembe kell venni a parlamentbe, a politikusokba, illetve a jogi rendszerbe vetett bizalmat.

Pláne, hogy az adott ország intézményeinek hatékonysága szintén nagy hatással van a lakosok szubjektív jóllétére. Ezt már több tanulmány is vizsgálta, főként két változó, a demokrácia sarkalatos pontjainak megléte (pl. választások), illetve a kormány megbízhatósága és válaszkészsége mentén. Utóbbi magában foglalja például a kormány korrupcióellenes magatartását, vagy épp a hatékony működést.

Az eredmények meglepő módon arra utalnak, hogy a demokrácia hiánya kevésbé fontos a szubjektív jóllét szempontjából, mint a második vizsgált tényező. Ezt főként az magyarázza, hogy míg a demokrácia pozitív hatással van a boldogságra a gazdagabb országokban, addig a kevésbé fejlett országokra ennek az ellenkezője igaz – és mivel ezek a tendenciák kioltják egymást, a demokrácia átlagos hatása globális szinten nullával egyenlő.

Persze mindez nem meglepő, hisz a hatékony kormányzás teszi lehetővé a válságokból való hatékonyabb kilábalást, és így a boldogságszint fenntartását.

A társas kapcsolatok védőhálója

Az elmúlt évtized gazdasági válságát a világ minden országa megérezte, azonban meglepő módon

a pénzügyi veszteség nem mindenütt járt a szubjektív jóllét drasztikus csökkenésével. Jó példa erre Izland és Írország: noha mindkét ország bankrendszerét megtizedelték, szinte alig történt változás az emberek boldogságszintjében.

Sőt, mint láthattuk, Izland idén a 3. helyen végzett. Ezzel szemben Görögország esetében az áltanos elégedettségi szint zuhanórepülésének lehettünk szemtanúi. Felmerül a kérdés: minek köszönhetik az izlandiak és az írek a rendkívüli ellenállóképességüket a krízissel szemben? Az elemzések szerint a szociális, társas háló megtartó ereje a titok nyitja.

A társas bizalom, a társak és a társadalom megtartó ereje egy társadalmon belül kivételes esetekben még magasabb szubjektív szinteket is előidézhet krízis esetén, hiszen ezekre a társadalmakra jellemző leginkább, hogy észreveszik a válság mögött bujkáló pozitívumot: a lehetőséget arra, hogy együtt dolgozzanak a mélypontról való kilábaláson, és megtapasztalhassák a társas támogatás erejét.

Márpedig, ahogy azt fentebb is láttuk, Izlandon rendkívül magas azok aránya, akik úgy érzik, lenne kire támaszkodniuk a bajban – és ugyanezt a tendenciát fellelhetjük Írország esetében is.

A Boldogság U betűje

Amikor longitudinális kutatások keretében hosszú éveken át követik az emberek boldogságszintjének alakulását, a kutatók gyakran találkoznak U alakú görbével, amelynek mélypontja valahol az 50. életév környékén jelenik meg, majd újra emelkedésnek indul. Ugyanakkor az, hogy mennyire mélyre nyúlik az U betű, nem egyenlő eloszlású, sőt, néhol alig érzékelhető.

Az idei Boldogágjelentésben azonban felhívják a figyelmet arra, hogy az U mélységének egyik jelentős meghatározója a társas kapcsolatok alakulása az élet során. S hogy ez miben nyilvánul meg?

  1. Házasság: a házasságban élőknél lényegesen kisebb az életközepi válság mértéke.
  1. Munkahelyi társas környezet: azon személyeknél, akik partnerként tekintenek felettesükre, sokkal kisebb a visszaesés, mint azoknál, akiknél valóban „főnöknek” érzik a ranglétrán eggyel felettük álló munkatársukat.
  1. Közösség: egy dán felmérés alapján azok a személyek, akik 15 évnél hosszabb ideje élnek egy adott közösségben (tehát valószínűleg jobban integrálódtak), szintén kisebb mértékű csökkenést élnek meg szubjektív jóllétük tekintetében negyvenes-ötvenes éveik során.

Együtt könnyebb

A 2017-es Globális Boldogságjelentés rengeteg szempont alapján próbálta meg végigkövetni a társas kapcsolatok boldogságunkra gyakorolt hatásának fonalát, és az adatok alapján is láthatjuk, hogy ez a tényező a szubjektív jóllétünk nélkülözhetetlen és talán legfontosabb eleme.

Persze a bemutatott eredmények csupán egy csekély töredékét fedik a már megjelent, témába vágó kutatásoknak, amelyekből még így is többre lesz szükség, hogy teljességében megérthessük a jelenség mögött rejlő mechanizmusokat. Ugyanakkor láthatjuk, hogy az eredmények egyetlen irányba mutatnak:

az együttműködés, a közös munka hozzásegíthet minket egy boldogabb, teljesebb élethez, és az erre való lehetőségek biztosítása elsődleges cél kellene, hogy legyen.

Elvégre a számítások alapján, ha a lehetséges lenne a hatból azt a négy faktort, amely a társas kapcsolatokhoz köthető (tehát a nagylelkűség, a támogató társas kapcsolatok, a döntésszabadság érzete, illetve a korrupció hiánya) minden, az átlag alatt teljesítő országban felhozni az átlag szintjére, akkor az egy közel kétpontos növekedéshez vezetne a globális átlagos boldogságszintben. Márpedig ez a hatás nagyobb, mint amit akkor érnénk el, ha a GDP és a várható egészséges élettartam szintjét emelnénk meg hasonlóképp.

Érdekesnek vagy hasznosnak találtad a cikket? Ha igen, akkor iratkozz fel hírlevelünkre, így biztosan nem maradsz le a legizgalmasabb pszichológiai témájú hírekről, programokról és cikkekről.

Forrás: World Happiness Report 2017

Több cikket is írtunk már a boldogsággal kapcsolatban, ezeket itt, itt, itt és itt olvashatod.

Fotó forrás: itt, ittitt, itt és itt

Szólj hozzá!

Szabó Anna

Pszichológia BA és Tánctudomány szakon végzett. Főleg a mozgás-és az idegtudomány érdekli. És a nyelvek. Talán ezért is tanul és kutat jelenleg Párizsban – noha szívében mindig pécsi marad. Szeret a szabadban lenni, futni, túrázni, olvasni.

Pin It on Pinterest