Amikor egy kapcsolat végére gondolunk, a legtöbbünk előtt hasonló kép jelenik meg: az érzelmek lassan kihűlnek, eltávolodunk egymástól, egyre gyakoribbak a veszekedések… Majd elérkezünk a lezáráshoz – egy mély, őszinte beszélgetés, szomorúság, esetleg könnyek. És van az a helyzet, amikor mindez nem következik be, mert a másik egyszerűen eltűnik.

Ez a ghosting, azaz (egy nagyon találó kifejezéssel élve) a szellemmé válás; az a jelenség, amikor valaki, aki fontos számunkra, egy barátunk, esetleg valaki, akivel randevúzunk, minden előzetes figyelmeztetés nélkül megszakítja velünk a kapcsolatot.

A ghosting létezése korántsem számít újdonságnak, ám korábban sokkal kevesebb ember tapasztalta meg, mint napjainkban.

A becslések szerint mára a férfiak és nők fele átélte már életében legalább egyszer, és csaknem ugyanennyien vannak azok is, akik már megtették.

Miért csinálna ilyet bárki?

Azok, akik szellemként tűnnek el egy kapcsolatból, jellemzően inkább azt tartják szem előtt, hogy elkerüljék a szakítással járó kellemetlen helyzetet. Azzal viszont már nem nagyon számolnak, hogy ez az „eljárás” milyen érzéséket vált ki a másikból. Az egyre nagyobb teret hódító online társkereső felületek ráadásul kifejezettem kedveznek a „ghostolóknak”: mivel nem társasági eseményeken ismerkedünk, gyakran nem is találkozunk a választottunk barátaival, családjával. Így különösebb következmények nélkül válhatunk köddé egyik pillanatról a másikra, hiszen mivel nem egyezik az ismeretségi körünk, nem kell szembenéznünk a negatív reakciókkal.

Mivel a ghosting egyre gyakoribbá válik, egyre kevésbé lepődünk meg rajta.

Szinte mindenkivel megtörtént már egyszer, vagy ismer olyat, aki keresztülment hasonlón. A sűrű előfordulás azonban nem jelenti azt, hogy a ghosting ne okozna nehéz perceket annak, aki értetlenül áll az események előtt.

A ghosting másik oldalán

A sűrű előfordulás azonban nem jelenti azt, hogy a ghosting ne okozna nehéz perceket annak, aki értetlenül áll az események előtt.

Amikor valaki, akihez hosszabb-rövidebb ideje kötődtünk, egyik pillanatról a másikra eltűnik, érthető módon úgy érezzük, becsapott, kihasznált minket. És minél régebben ismertük az illetőt, annál nehezebb feldolgozni, hogy szó nélkül megszakítja velünk a kapcsolatot. Azok számára, akiknek alacsony az önértékelésük, a ghosting különösen nehéz tapasztalat lehet, de egy viszonylag stabil embert is megvisel, ha egyik pillanatról a másikra faképnél hagyják.

A kapcsolatok nagyon fontos szerepet töltenek be az életünkben. Olyannyira, hogy az elutasítás élménye ugyanazokat az agyterületeket aktiválja, mint a fizikai fájdalom. A kapcsolatok fenntartásához pedig elengedhetetlen, hogy a megfelelő helyzetben a megfelelő reakcióval válaszoljunk a partnerünknek. Pontosan ez a bökkenő a ghosting esetében. Hogy nem tudunk reagálni.

A tehetetlenség

Mert mit tehetünk, ha valaki egyszer csak minden magyarázat nélkül felszívódik?

Kezdjünk aggódni? Lehet, hogy valami történt, baleset érte, kórházba került? Vagy legyünk belátóak, hiszen lehet, hogy csak elképesztően elfoglalt, de visszahív majd, amint végzett a rengeteg munkájával?

A megfelelő reakciót általában a helyzetek kulcsingereinek megfigyelésével tudjuk megadni. A ghosting során azonban nemhogy kulcsinger, de egyáltalán semmilyen inger nem áll a rendelkezésünkre, ami alapján dönteni tudnánk. Ez pedig különösen megnehezíti, hogy képesek legyünk megküzdeni az ilyenkor ránk törő érzelmekkel.

Ő tűnt el, de az én hibám

A ghosting talán legnehezebb oldala, hogy a hatására saját magunkat kezdjük megkérdőjelezni.

„Hogyhogy nem láttam ezt előre? Hogyan ismerhettem ennyire félre? Mit tettem, amiért ezt érdemeltem? Mi van, ha később újra megtörténik?”

– és ez csak néhány a gyötrő kérdések közül.

A kapcsolataink minősége abban is kiemelt szerepet játszik, ahogy saját magunkat értékeljük. Az, hogy egy számunkra fontos ember hirtelen eltűnik az életünkből, komoly sebet üthet az önbecsülésünkön. És minél többször éljük át az elutasítás ezen formáját, annál komolyabb sérülést szenved az önértékelésünk, és annál jobban fáj – a szó szoros értelmében, mivel a kutatások szerint az alacsony önértékelés az endogén opiátok alacsonyabb szintjével jár együtt, amik a szervezetünk természetes fájdalomcsillapítói.

A ghosting lényegében egy passzív-agresszív taktika, annak a módszernek a „csimborasszója”, amikor a partnerünk durcás hallgatásba burkolózik, és hiába faggatjuk, nem hajlandó elárulni, mi bántja. A ghosting során is ez történik: nincs lehetőségünk elmondani, mit érzünk, vagy magyarázatot kérni, hiszen a másik, akitől várnánk, eltűnt.

Szellemet a palackba

Az érzelmeink kifejezése, az, hogy végighallgassuk a másikat és ő is minket, a kapcsolat lezárásának első lépése. Bár a ghosting – természeténél fogva – kizárja ezt a bizonyos első lépést, ez nem jelenti azt, hogy nem lehet továbblépni, ha átéltük.

A legfontosabb, amit a ghosting után tudatosítanunk kell magunkban az, hogy nem a mi hibánk, hogy a kapcsolat ilyen véget ért. A szakítás olykor elkerülhetetlen, de igenis lehet szépen csinálni. A ghosting azonban egyértelműen azt mondja el a hirtelen szellemmé vált partnerről, hogy nincs bátorsága szembenézni sem a mi, sem a saját érzelmeivel. Hogy egyszerűbbnek érzi elmenekülni, és fel sem fogja, milyen hatással van ez a tette másokra, vagy – legrosszabb esetben – nem is érdekli. Ahelyett, hogy őrlődünk, mit csináljunk, vagy azon gondolkozunk, mit mondanánk neki, az önértékelésünkért azzal tehetjük a legtöbbet, ha nem idézzük meg többé ezt a „szellemet”.

Érdekesnek vagy hasznosnak találtad a cikket? Ha igen, akkor iratkozz fel hírlevelünkre, így biztosan nem maradsz le a legizgalmasabb pszichológiai témájú hírekről, programokról és cikkekről.

Via Psychology Today

Fotó: itt, itt és itt

Szólj hozzá!
Herendi Kata

Herendi Kata

Pszichológus, szakfordító. Szeret beszélni, de hallgatni, figyelni és írni még inkább. Imádja az állatokat, az őszt, az angol nyelvet. Két dolog nem létezik számára: túl hosszú séta, és túl sok könyv – ezekből sosem elég.
Herendi Kata

Pin It on Pinterest