„Nem mondhatod el soha senkinek, mert bajba kerülsz és senki nem fog többet szeretni!” – beszéljünk a gyermekkori abúzusról!

Szerző: | 2016. 05. 14. | Család&Gyerek | Olvasási idő: 9 perc

„Nemzetközi statisztikai adatok alapján minden hatodik lány, és minden tizedik fiú szexuális bántalmazás áldozatává válik 18 éves kora előtt”. Olvasható a UNICEF Magyar Bizottság, és a www.beszeljrola.hu oldal által, a Katona József Színházban szervezett ARTatlan kiállítás ismertetőjében. A kiállításon az UNICEF képei, és az alattuk megjelenő táblácskák kíméletlenül érzékeltetik mindazt a poklot, amit átél egy áldozat. Miért nem kérnek segítséget az áldozatok? Milyen a viszonyuk az bántalmazóval? Mi mozgathatja az elkövetőket? Fel lehet dolgozni egyáltalán ennyire mélyen gyökerező gyermekkori traumát? A kiállítás megnyitóján Víg Sára gyermekpszichológust, a www.beszeljrola.hu egyik alapítóját kérdeztük a gyerekkori szexuális abúzus lélektanáról. 

   gyasz4

A Katona József Színház adott otthont a 2016. május 4-e és 31-e között megtekinthető ARTatlan kiállításnak. Céljuk, megtörni a közönyt, és véget vetni a kérdés tabuként való kezelésének. Emellett fel szeretnék hívni a figyelmet arra a kontrasztra, hogy egy felszínen boldogan játszó gyermek lelkét, akár egy súlyos, és elviselhetetlen titkos teher is nyomhatja.

Milyen célokkal indítottátok útjának két évvel ezelőtt a beszeljrola.hu oldalt és mi a célja Katonában megnyílt kiállításnak?

Társadalmi szinten tudatosítani szeretnénk, hogy egy gyermekkel szemben a szexuális légkör megteremtésétől a konkrét szexuális aktusig, minden abúzusnak számít. Sok esetben ugyanis maguk az áldozatok sincsenek tisztában azzal, hogy szexuális zaklatás áldozatává váltak. Fontos célunk volt emellett lehetőséget biztosítani az áldozatoknak, hogy beszélhessenek a velük történt szörnyűségekről. Arról a tragédiáról, amiről sokan évtizedeken át nem beszélnek, az egész életükre ránehezedő bűntudat, szégyen, szorongás, és félelem miatt.

ab1

Beszélni a megélt abúzusról azt jelenti, hogy az áldozat képes lesz magára áldozatként tekinteni.

Anoni Mara: Bűn vagy bűnhődés című könyvében úgy fogalmaz, olyan ez, mint átülni a vádlottak padjáról az áldozatokéra. Ebben segít ez az oldal, ahol név nélkül oszthatják meg az áldozatok a történeteiket, vagy csak azt az egy mondatot, amivel az elkövető egy életre sebet ejtett az önbecsülésükön.

Amellett, hogy az áldozatok anonim megoszthatják és elmesélhetik történeteiket, más feldolgozási lehetőséget is biztosítotok számukra?

Az Anoni Mara Társaság, és a beszeljrola.hu oldal is egy teljesen civil kezdeményezés, ami mögött nem áll semmilyen jogi szervezet. Ezért nem áll módunkban terápiás segítséget nyújtani az áldozatoknak, de azt mindenképp fontosnak tartjuk hangsúlyozni, hogy az átélt abúzus teljes feldolgozásában elengedhetetlenül szükséges, a terápiás segítség. Tanácsot adni azért tudunk abban, hogy az áldozatok kihez fordulhatnak a történeteik kibeszélése nyomán felszakadó lelki sebeikkel.

A kiállítás megnyitója után, a Katona József Színház színészei felolvasó estet tartottak az oldalatokon található anonim történetekből. Ezeket jellemzően 30 és 40 év közötti nők írták. Mi az oka annak, hogy ennyi ideig hallgatnak a gyermekkorukban megélt szexuális abúzusról?

 A legtöbb esetben maga az elkövető az, aki akár halálosan is megfenyegeti az áldozatát, ha bárkinek elmondja azt, ami történt. Nem mondhatod el soha senkinek, mert bajba kerülsz és senki nem fog többet szeretni! – írja egy áldozat az oldalunkon. Ez a félelem, ami a legtöbbször bűntudattal, szégyenérzettel, szorongással társul, megbénítja a gyermekeket, és nem merik elmondani azt, ami velük történt. Nagyon komplex az az érzés „csomag”, amit egy abuzált gyermeknek cipelnie kell.

ab2

Az elkövető szinte minden esetben közeli férfi rokon, vagy ismerős, például a szomszéd.  Félnek az elkövetőjüktől, mások véleményétől, és a felelősségtől. Hiszen ha kitudódik a szexuális bántalmazás ténye, a családi szentség, és egység megbomlásának terhe is az ő vállukat fogja nyomni.

Mi indítja akkor az áldozatokat mégis arra a lépésre, hogy felvállalják mindazt, ami velük történt?

Nagyon gyakori, hogy akkor vállalják fel nyíltan a gyermekkorban megélt szexuális zaklatást, ha egy közeli rokon is – testvér, unokatestvér – veszélyben van. Mások védelmében előbb lépnek fel az áldozatok, még abban az esetben is, ha egy újabb szexuális abúzus kialakulását csak sejteni vélik. Fontos azonban látni, hogy az áldozatok többsége – az átélt abúzusok számától függően – kora-, illetve késő kamaszkorban döbben rá arra, hogy mi is történt velük. És ettől a tudatosodástól sok időnek kell eltelnie, amíg ki merik mondani, hogy gyermekkori szexuális bántalmazás áldozatai.

A már említett felolvasóest történeteinek nagy része női áldozatok tollából származik. Vannak nemi különbségek az átélt abúzus feldolgozási mechanizmusaiban?

Az oldalunkon megjelenő történetek elbeszélője 95%-ban nő, és 5%-ban férfi. Ez az arány jól reprezentálja az abúzust átélt gyermekek nemi eloszlását. Azonban fontos látni azt is,

hogy a fiúk, majd később férfiak nehezebben vállalják fel az áldozat szerepét, hiszen az társadalmilag nem fér össze a kívánatos férfiideállal.

Emellett ha férfi volt a zaklatójuk, a homo-erotikus jelleg is plusz terhet és további tabut képezhet ezekben a történetekben.

Milyen életvezetési- és szexuális diszfunkciókat okozhat a gyermekkori abúzus? Vannak ebben esetleg nemi eltérések?

Több történetben is hallhattuk, hogy jellemző az áldozatokra a lehasítás, ami egy disszociatív – én-idegen – állapotot hoz létre bennük, nemtől függetlenül.

ab3

Egyes esetekben ez a lehasítás olyan mértékű, hogy az áldozatok nem tudnak gyermekkori emlékeket felidézni, vagy megmagyarázni azt a dühöt, és ellenállást, amit a családjukkal szemben éreznek.

Előfordul olyan is, hogy párkapcsolati, vagy épp szexuális zavarok miatt – teljes letiltás, kerülés, túlzott vágy, működési diszfunkció – kérnek terápiás segítséget, aminek során fény derül a mélyre ásott, „eltávolított” gyermekkori traumára.

Ezeknek a történeteknek a másik fontos szereplője az elkövető.   Mi indíthatja be ezt a szexuális vágyat az elkövetőkben, egy általa jól ismert gyermek iránt?

 Általában az elkövető hatalmi előnnyel bír az áldozattal szemben, és ezzel a hatalmával él vissza. Azokban a családokban jellemző inkább a gyermekkori szexuális abúzus – társadalmi rétegtől, és iskolázottságtól függetlenül – ahol patriarchális a családi dinamika, az erős, az domináns, a gyermek pedig nem több mint tulajdon. Bár a bántalmazás egyéb formái is itt gyökereznek, az abúzus mégis egy kicsit különbözik ezektől, mivel ez a legtöbb esetben, nem erőszakos. Sokszor inkább egy félreértelmezett túlzott, gyengéd szeretet, amiről beszélhetünk, amit adott esetben nem kapnak meg az elkövetők a partnereiktől. Ezért a hatalmi pozíciójuknál fogva, a „közelben lévő” gyermek gyengéd, puha, és ártatlan naivságát kihasználva jutnak örömökhöz.

Milyen eredményeket értetek el az elmúlt két évben a beszeljrola.hu oldallal?

 Az oldal megjelenésének csak az első két hetében 80 történet érkezett hozzánk. Eddig már 265-en beszélték ki ilyen formában a tragédiájukat. Ebben nagy szerepet játszik, hogy a média részéről, is komoly figyelmet kapunk, aminek a prevenció mellett, a társadalmi tudatosításban is fontos szerepe van. Talán a legnagyobb eredményünk mégis az, hogy az oldalunkon töretlen aktivitással működik a fórum, amit átlagosan napi 400-an látogatnak. Ezzel is erősítve az áldozatokban azt, hogy nincsenek egyedül a fájdalmaikkal, félelmeikkel, bűntudatukkal, amiknek kimondásával, el tudnak indulni a gyógyulás útján.

Víg Sára gyermekpszichológus

Víg Sára gyermekpszichológus

 Az ARTatlan kiállítás keretén belül május 25-én 18:00 órától, kötetlen beszélgetésen vehettek részt Víg Sárával, és a beszeljrola.hu alapítóival a Katona Sufniban.

A kötetlen beszélgetés Facebook oldala

 Az ARTatlan Kiállítást, a UNICEF Magyar Bizottság és a www.beszeljrola.hu szervezésében, a  Katona József Színházban tekinthetitek meg május 4-e és 31-e között.

Fotók: itt , itt, meg itt és itt

 

Kérdésed van? Hozzászólnál?

Kommentelj a Pszichoforyou Facebook-oldalán!

SEGÍTS, HOGY MI IS SEGÍTHESSÜNK!

Úgy érzed, ezt a cikked neked írták? Ez nem véletlen! A Pszichoforyou az olvasókról szól, és az olvasóink támogatásával működik. Ha szeretnél még sok hasonló írást olvasni, támogass minket! MEGNÉZEM

Szerző

Fekete Anna

Pin It on Pinterest

Share This