Most, amikor írom ezt a cikket, kint süt a nap. Hosszú idő után végre nem egy ködben úszó, ragadós masszaként terpeszkedik előttem a város, amikor kinézek a tizedik emeleti albérlet ablakán. Látom a napot. Kint hideg van, bent jó meleg. Egy pillanatra behunyom a szemem – hálás vagyok. Még csak vasárnap reggel kilenc óra van, és máris találtam két dolgot, amitől átjár ez az érzés.

Hálásnak lenni márpedig jó érzés, és rengeteg pozitív hatása van. Ezeket a tudományos alapokon nyugvó eredményeket egy korábbi cikkünkben már összegeztük, de az alábbi TED Talkban is nagyon fontos gondolatok hangzanak el azzal kapcsolatban, hogy a hála hogyan (lenne) képes egy vidám hellyé változtatni a világot:

Pár szó a háláról

Ahogy arra ez a joviális szerzetes bácsi is rámutat a fenti videóban, a boldogság, és az, hogy ez a vágyott érzés mikor járja át az életünket, közel sem olyan egyértelmű, mint ahogy elsőre tűnik.

Mindannyian ismerünk olyan embert, akinek (látszólag) mindene megvan ahhoz, hogy boldog legyen, de mégsem az. És valószínűleg olyan embert is magunk elé tudunk képzelni az ismerőseink, barátaink közül, akikre az élet sok nehézséget és keresztet mért, mégis képesek örülni a legapróbb dolgoknak is. E logika mentén haladva tehát kijelenthető, hogy

nem a boldogság tesz minket hálássá, hanem a hála az, ami boldoggá tesz minket.

Ezért is döntöttem úgy tavaly december elején (éppen az adventi időszakban), hogy megpróbálom az életem részévé tenni a hálát – vagy ahogy David Steindl-Rast szerzetes is fogalmaz, elérni, hogy „ne csak egy olyan ember legyek, aki egyszer-egyszer hálás bizonyos dolgokért, hanem olyan, akinek az életét betölti a hála”.

Naponta három dolog…

Ez elsőre kicsit talán elvont instrukciónak tűnik, így – mindfulness szakértőnk, Márky Ádám tanácsára – első lépésben egy sokkal gyakorlatiasabb módszert választottam.

Vettem egy szép kis füzetet, és minden egyes nap felírtam bele három dolgot esténként, amiért az adott napon hálás lehetek. Ugye milyen egyszerűen hangzik? Na most a gyakorlatban egyáltalán nem az…

Ahogy általában a jó szokások kialakításához, a hálagyakorlat bevezetéséhez is sok-sok kitartásra van szükség, hogy aztán a befektetett idő és energia sokszorosan megtérüljön.

Mert bizony, nem egyszer előfordult, hogy hosszasan törtem a fejem egy szürke és borongós, túlórázással és munkahelyi konfliktussal terhelt hétköznap végén, hogy akkor most mégis mit írjak a füzetembe. Eleinte nekem is azok a közhelyes átlagos dolgok jutottak eszembe, amit a háláról és a hálagyakorlat pozitív hatásairól szónokló emberek ismételgetni szoktak. „Hálás vagyok, hogy van hol laknom, van mit ennem, vannak barátaim, egészséges vagyok”, és így tovább.

Hálával átszőtt élet

Aztán ahogy teltek a napok és fogytak a sablonos fordulatok, azt hiszem, elkezdtem megérezni, amiről a fenti videóban a szerzetes beszél. Az ugyanis, hogy a hála része az életünknek – az én tapasztalataim szerint – nem egyenlő azzal, hogy kiragadok bizonyos dolgokat és „véres kardként” a magasba mutatom – vagy ebben az esetben pontokba szedve felírom.

Persze az út, ami ehhez az áhított állapothoz (vagyis a hálával átszőtt élet kialakításához) vezet, keresztülvisz ezeken a lépcsőfokokon, hiszen éppen azáltal válik az életed részévé a hála és az abból fakadó teljesség-érzés, hogy nap mint nap elgondolkozol azon, mennyi minden van, amiért hálás lehetsz.

Gyakorlatilag végtelen hosszan lehet ezeket a dolgokat sorolni, annál is inkább, mivel ezek nem is annyira dolgok – sokkal inkább lehetőségek.

„Mindig várnak újabb lehetőségek”

Ahogy arra a fenti videó is rávezet minket, az élet minden pillanatában adott a lehetőség, hogy hálásak legyünk, és ezen az érzésen keresztül megtapasztaljuk a boldogságot. A baj az, hogy a nagy rohanásban nem vesszük észre ezeket a lehetőségeket.

Nem marad idő arra, hogy megálljunk és rácsodálkozzunk, és legalább egy szusszanásnyi csend erejéig tudatosítsuk magunkban, mennyire bővelkedünk ezekben a lehetőségekben.

A csend megtapasztalására és ezeknek a gondolatoknak az elmélyítéséhez remek eszköz a meditáció. A témáról, és kapcsolódó tapasztalatainkról itt olvashatsz bővebben.

Mert a lehetőség nap mint nap adott arra, hogy kiálljunk magunkért, hogy tanuljunk, hogy szenvedjünk, hogy a szenvedéseinken keresztül fejlődjünk. Vagy elbukjunk. És ha elbukunk, akkor megint csak ott a lehetőség, hogy felálljunk, egyenesbe kerüljünk és élvezzük mindazt, amit kaptunk.

A szerzetes szerint annak érdekében, hogy emlékeztessük magunkat a lehetőségeink végtelenségére, és arra a bőségre, amelyet ezek az életünkben hozhatnak, fontos, hogy beépítsünk a hétköznapjainkba apró stoptáblákat – és ezek előtt meg-megálljunk egy pillanatra, szétnézzünk egy kicsit, és időt szánjunk arra, hogy átjárja a szívünket a hála és a boldogság érzése.

#SAJÁTÉLMÉNY

Ma van két hónapja, hogy vezetem a hálafüzetem… Nem állítom, hogy kivétel nélkül minden nap írtam bele, volt, hogy ez elmaradt, de többé-kevésbé rendszeresen feljegyzem a három dolgot. Az utóbbi időben egyre gyakrabban kapom magam azon, hogy amikor írnom kell a füzetembe, valahogy elárasztanak a gondolatok.

Nem azon töröm már a fejem, hogy mit is írjak bele, hanem azon, vajon melyik az a három dolog, ami miatt a leginkább hálás vagyok.

Mert tényleg nagyon sok minden van, ami miatt hálásak lehetünk, és higgyétek el nekem – tapasztalatból mondom – ez független attól, hogy anyagi jólétben, párkapcsolatban, biztos egzisztenciában élünk-e, vagy sem. Persze, amikor ezek a dolgok megadatnak, akkor nagyon sokat számít, ha ezt tudatosítjuk, értékeljük és időt szánunk rá, hogy mindezért hálásak legyünk.

De (ahogy azt a sokszor hivatkozott szerzetes bácsi is hangsúlyozza) a lehetőség mindig ott van, és ezért minden egyes pillanatban hálásak lehetünk, még akkor is, ha úgy érezzük, nincs semmink és senkink.
Ahogy azért is hálásak lehetünk, ha élünk ezekkel a lehetőségekkel. Én például, ha nem kezdek bele ebbe a gyakorlatba, akkor valószínűleg sosem tudatosítom magamban és adok hálát a bátorságomért, amikor asszertíven kiálltam magamért egy konfliktusos helyzetben, nem adok hálát a reményért, ami még megmaradt egy elveszni látszó lehetőség kapcsán.

Nem adtam volna hálát azért sem, hogy van, aki hisz bennem, és hogy képes vagyok hinni magamban, hogy szerethetek és adott a lehetőség, hogy viszontszeressenek. Vagy örüljek. Például annak is, ha pont jön a villamos – amin meleg van.

Kint pedig hét ágra süt a nap.

Érdekesnek vagy hasznosnak találtad a cikket? Ha igen, akkor iratkozz fel hírlevelünkre, így biztosan nem maradsz le a legizgalmasabb pszichológiai témájú hírekről, programokról és cikkekről.

Fotó: itt, itt és itt

Szólj hozzá!

Szabó Eszter Judit

Kommunikációs szakember, újságíró. Szeret szép dolgokat fotózgatni és jógázni. Ha kikapcsol, akkor túrázni megy. Vagy kosarazni. Ha csinál valamit, akkor azt szívvel-lélekkel teszi. A Pszichoforyou-ra ez különösen igaz.

Pin It on Pinterest