„Gondolkodom, tehát megváltoztathatom azt, ami vagyok”

Miért nem tudott Bill Clinton ellenállni a kísértésnek az Ovális Irodában? Hogyan változtathatja meg két szem pillecukor az oktatáspolitikát? Mi kell ahhoz, hogy be tudjuk tartani az újévi fogadalmunkat?  Walter Mischel Pillecukorteszt – Hogyan fejlesszük önuralmunkat című könyve többek között ezekre a kérdésekre keres és ad konkrét válaszokat.

„Most aztán tényleg megcsinálom, lefogyok, leteszem, abbahagyom, megváltozom, végigcsinálom” – fogadkozunk újévkor, a bikinszezon előtt, hétfőnként, vagy csak egyszerűen a holnapba kapaszkodunk, akkortól ugyanis „minden más lesz, minden megváltozik„. 

A kitartás nem egy egzakt tulajdonság

Eddig a pontig általában elég sokan el szoktunk jutni, de az első kísértések után már nagy a lemorzsolódási arány. Azoknak, akik ilyenkor hamar feladják, van egy jó hírünk:

a kitartás a tudomány jelen állása szerint nem egy egzakt tulajdonság, vagy az izomzathoz hasonló dolog, amiből kinek erősebb, kinek gyengébb jutott.

Éppen ellenkezőleg: a fogadalmaink betartásához szükséges kitartásunk és önuralmunk nagyon összetett, számos körülménytől – például a motivációnktól, élethelyzetektől – függő tényező. Előre kidolgozott stratégiákkal fejleszthető és – az agyi struktúráinkhoz hasonlóan – megváltoztatható.

Ez a kijelentést nem egy újabb „csodálatos és egyedülálló” módszerre, hanem Walter Mischel Pillecukorteszt – Hogyan fejlesszük önuralmunkat? című könyvében olvasott információkra alapozzuk. A Columbia Egyetem Pszichológia tanszékének professzora ebben a sok szempontból hiánypótló könyvében – amelyet egy korábbi cikkünkben már ajánlottunk nektek – összegzi

• az akaraterővel kapcsolatos, több évtizedes kutatói munkáját,
• a vonatkozó szakirodalmat
• és az önuralom fejlesztésével kapcsolatos vizsgálódásának eredményeit.

A könyv, amely új dimenziókat nyit a kitartásról és az akaraterőről alkotott eddigi fogalmainkról, kézzelfogható és meglepően egyszerű stratégiákat mutat az olvasóknak az önuralom és az akaraterő fejlesztésére. A szerző történelmi példákon és konkrét emberi történeteken keresztül vezeti az olvasót a sokrétű és szerteágazó, a Pillecukorteszten bőven túlmutató tudományos információk útvesztőjében a kitűzött célok és megvalósuló elhatározások felé.

De mi is az a Pillecukorteszt?

A jól ismert kísérletet először Mishel 1960-ban, a Stanford Egyetem Bing Óvodájában végezte el (azóta egyébként már sokszor és sokféleképpen megismételték). A kísérletben kutatócsapatával kisgyerekeket állított választás – vagy, ahogy ő fogalmaz – súlyos dilemma elé. Miután az ovisok kaptak egy szem pillecukrot, választhattak: vagy megeszik a cukrot azonnal, vagy várnak, és később kettő jár. A különböző korcsoportokkal elvégzett kísérlet résztvevőiről aztán kiderült, hogy

„az ovisok várakozás közbeni viselkedése, és az, hogy sikerült-e késleltetniük a vágyteljesítést, nagymértékben előrevetítette életük jövőbeni alakulását”.

Azok, akik képesek voltak várni a második szem pillecukorra, jobban teljesítettek az iskolában, majd a munkájukban, alacsonyabb volt a testtömegindexük, összességében sikeresebb, eredményesebb, a stresszel és a frusztrációval hatékonyabban megküzdő felnőttekké váltak.

„Nem egy sor rögzült személyiségvonással jövünk a világra”

Kész, ennyi. Gondolhatnánk a fentiek alapján. Ha minden eldőlt már ovis korunkban, akkor minek törjük magunkat, mi már úgysem tudunk felnőtt fejjel megváltozni, nem lehetünk kitartóbbak. Pedig de! Tény, hogy előnnyel indulnak azok a gyerekek, akik „kiállják ezt a próbát”, de Walter Mischel könyvének legnagyobb értéke és ereje éppen abban rejlik, hogy minden részletre kiterjedő, alapos vizsgálódásainak és a vonatkozó szakirodalomnak az összegzésével nemcsak bebizonyítja, hanem meg is mutatja, hogyan fejleszthető a gyermekek ÉS a felnőttek önkontrollja. „Gondolkodom, tehát megváltoztathatom azt, ami vagyok” – parafrazálja Descartes jól ismert állítását a szerző, ami a könyv egyfajta esszenciájának is tekinthető.

„Nem egy sor rögzült személyiségvonással jövünk a világra, amelyek egyszer és mindenkorra meghatározzák, hogy mi lesz belőlünk (…) gondolkodásmódunk alakításával megváltoztathatjuk érzéseinket, tetteinket és egész személyiségfejlődésünket. Az emberi agy szerkezete jóval formálhatóbb, mint valaha képzeltük (…) életmódunkkal tevékenyen részt vehetünk sorsunk alakításában”

– olvasható a könyv összegzésében, amelyet erősen ajánlunk azoknak, akik tényleg szeretnék megcsinálni, és kérészéletű csodaszerek helyett tudományos megalapozottságú információkat és konkrét stratégiákat, vagyis érdemi segítséget keresnek – legyen szó újévi fogadalomról, vagy a közelgő bikiniszezonról.

Walter Mischel: Pillecukorteszt – Hogyan fejlesszük önuralmunkat? HVG Kiadó, 2015

Fotó: Stocksnap; Flickr; Flickr