Néha borzasztó pazarlásnak tűnik, hogy életünk körülbelül harmadát alvással töltjük, ha belegondolunk, mennyi mindent alkothatnánk, láthatnánk az átdurmolt évtizedek helyett! Talán még a végtelenül hosszúnak tűnő teendő-listánknak is a végére érhetnénk… Azonban, még akkor is, ha hajlamosak vagyunk hosszabb-rövidebb szeleteket lecsippenteni az alvásra szánt idönkből, sajnos szükségünk van rá.

Egy friss kutatás alapján úgy fest, agyunk keményen megbosszulja ezeket a megkurtított éjszakákat, meghozza az idegsejtek közti kapcsolatok megnyirbálásával.

A 5-6 órás éjszakák margójára

Az ember az egyetlen emlős, aki önként odázza a lefekvés idejét, és elnézve, mennyire megviselnek kaotikus alvási szokásaink, nem is olyan meglepő, hogy a többi faj inkább a szundítást preferálja: az alváshiányt a teljesítményünk bizony megsínyli. Ennek oka lehet, hogy a nap folyamán befogadott információk ilyenkor kerülnek át a rövidtávúból a hosszútávú memóriába – ezt a folyamatot konszolidációnak nevezzük.

Persze tény, hogy akadnak egyéni különbségek az alvásigényben, azonban – ahogy arról már korábban is írtunk – azoknál, akik úgy gondolják, 6-7 óra alvással is beérik, sokkal gyakoribbak az úgynevezett mikro-alvások. Ezek olyan „agyi rövidzárlatok”, amikor az aktivitásmintázat inkább alvó, mint éber állapotra utal, annak ellenére, hogy az illető éppen dolgozik, vagy a volán mögött ül.

Bosszú – és szinapszis-éhes – sejtek

Azonban az alváshiány az agy „öntisztító folyamatait” – azaz a napközben felhalmozódott toxikus melléktermékek eltávolítását – is ellehetetleníti. Ezt a munkát két, a gliasejtek csoportjába tartozó sejttípus végzi:

  1. A microglia sejtek, amelyek lényegében felfalják ezeket a melléktermékeket és az elhalt sejteket.
  2. Az asztrociták, amelyek rengeteg funkciót látnak el az agyban, például megnyirbálják a fölöslegesnek ítélt szinapszisokat, hogy újabb, hasznosabb kapcsolatok jöhessenek létre az idegsejtek között. Gondolj rájuk úgy, mint egy kertészre, aki kigazolja a veteményest, hogy helyet teremtsen a termésnek.

Azonban egy alig egy hete a Journal of Neuroscience-ben publikált kutatás alapján úgy fest, az alváshiány túlbuzgóvá teszi ezeket a sejteket. A kutatásban használt egerek csoportjait hosszabb-rövidebb alvásmegvonásnak tették ki, és azt találták, hogy, míg a kipihent állatoknál az asztrociták 6%-a volt aktív a szinapszisoknál, addig a 8 órás megvonásra ítélt egereknél ez 8%-, a napokig ébren lévő egyedeknél pedig 13.5%-ra ugrott.

Azaz az agyban tevékenykedő lelkes kis kertészek nemcsak a „gazt”, de nagy eséllyel a „termést” is kivágták.

Ugyanakkor a kutatást vezető Michele Bellesi szerint ez akár előnyös is lehet, hiszen a legnagyobb asztrocita-aktivitást a legerősebb szinapszisoknál figyelték meg, amelyek, ahogy a kutató fogalmaz, olyanok, mint az öreg bútorok, amelyek több figyelmet és tisztogatást igényelnek.

Ugyanakkor, ami aggodalomra adhat okot, az a krónikus alvásmegvonás esetén megfigyelhető megnövekedett microgliális aktivitás: ezt ugyanis korábban neurodegeneratív betegségekkel, többek között az Alzheimer-korral is összefüggésbe hozták.

Szóval, noha további kísérletekre lesz szükség, hogy kiderüljön, mennyire ártalmas (vagy sem) a rohanó életünkkel kéz a kézben járó alváshiány, ha rendesen kialszod magad éjszakánként, az biztosan  nem árthat!

Forrás: IFL ScienceNew Scientist

Fotó forrás: itt és itt

Szólj hozzá!

Szabó Anna

Pszichológia BA és Tánctudomány szakon végzett. Főleg a mozgás-és az idegtudomány érdekli. És a nyelvek. Talán ezért is tanul és kutat jelenleg Párizsban – noha szívében mindig pécsi marad. Szeret a szabadban lenni, futni, túrázni, olvasni.

Pin It on Pinterest