A mai magyar iskola követelményrendszere nem illeszkedik a gyermek igényeihez és életkori szükségleteihez. Ez súlyos probléma, aminek mihamarabb változnia kell. A jövő a hosszantartó és differenciált nevelésé, amely lehetőségekkel és élményekkel rakja körbe a gyereket azért, hogy azzá válhasson, aki ő maga, ne pedig azzá, aminek mi szeretnénk – állítja a gyermekpszichológus, akivel a Pszinapszison tartott előadása nyomán beszélgettünk.

Aki ma iskolást nevel, jól ismeri a mindennapos szenvedést: a gyerek nem szeret iskolába járni, unja a tanórákat, szorong a számonkéréstől, gyűlöli a házi feladatot, pláne, ha otthonra marad, a kötelező olvasmányokról nem is beszélve. Ez a szomorú jelen, de milyen a jövő iskolája?

A jövőkutatók azt mondják, hogy a következő negyven év száz szakmájából hatvanat még nem ismerünk. A második ipari forradalom korszakát éljük, rendkívüli átalakulásban van részünk, ezért az egyetlen jó tanács az, ha a gyerek sokáig tanul. Ma már bizonyított tény, hogy nem egyféle, hanem nyolc-, kilenc-, tizenegyféle intelligencia létezik, ezért a modern pedagógia alapja a differenciálás, ami azt jelenti, hogy mindenkiből azt hozza ki, ami ő. Ez szembemegy a mai iskola követelményével, ami mindenkitől ugyanazt, ugyanakkor várja el.

Mi a gyökere ennek a „félrecsúszásnak”?

A nevelésnek két lehetséges paradigmája van. Az egyik: legyél, aki vagy, én ahhoz foglak hozzásegíteni. A másik: legyél, akivé én akarlak tenni. Felmerül a kérdés: miért, a gyerek valaki? Nem tudom, hogy ki a gyerek, és ő sem tudja, hogy ki. Ahogy az ujjlenyomatunk, vagy a DNS-mintánk, úgy

minden gyerek más és más, és az, hogy ki ő valójában, az első két évtized során fog megszületni belőle. Ezt lehet segíteni, támogatni, instruálni úgy, hogy körberakjuk lehetőségekkel és élményekkel. Ezt teszik a világ legjobb iskolái.

A mai iskola főként közismereti tárgyakkal bástyázza körbe a diákot, akinek kevés élményben van része a tanulási folyamat alatt.

Igen, de a reformpedagógiát művelő iskolákban a közismereti tantárgyak mellett legalább olyan fontosak a művészetek és a praktikus tevékenységek. Előbb színházat építs, utána iskolát! – mondják az alternatívok. A színház az iskola lelke. A praktikus tevékenységekbe pedig a kézimunkán, kézművességen át a mezőgazdasági, ipari és szociális munkákig minden beletartozik. Ez a három pillér egyenértékű, és így a különböző intelligenciák fejlődése egyenlő esélyekkel indulhat. A jövő tehát a hosszantartó és differenciált nevelésé, valamint a sokféle, színes úté.

Van idő a gyereknek azzá válnia, aki ő? Inkább hajsza van az iskolában azért, hogy mielőbb papírokat: érettségit, nyelvvizsgákat, diplomát szerezzen.

Pedig a gyereknek idő kell, hogy megérjen, és ezt nem lehet siettetni. Van olyan vizsgálati kutatás, ami azt mutatja, hogy ha valaki eltöltött egy-két évet egy főiskolán vagy egyetemen, és nem fejezi be azt, az akkor is jót tesz neki, sőt a társadalomnak is. Egy másik felmérésben azt kutatták, vajon milyen képesítéssel rendelkeznek a londoni bankszektor topmenedzserei. Menedzser-, közgazdasági vagy pénzügyi iskolát végeztek? Nem! A legsikeresebb menedzserek legnagyobb része bölcsészettudományi végzettséggel rendelkezik. Álmodozó bölcsészek, akik az egyetemen szanszkritot tanultak, amire senkinek nincs szüksége. Ezek a tanulmányok mégis olyan rugalmasságot, olyan széles látókört nyújtanak, ami a gazdasági életben kiválóan működik.

Ádáz csata folyik a házi feladat fölött pró és kontra. Szükség van rá?

Az új-zélandi Hattie professzor harmincöt éve vizsgálja a világ iskoláit, az ő kutatásaiból tudjuk, hogy a leckénél fölöslegesebb dolog a világon nincs! Az eminens odakeni, a többi lemásolj a szünetben az eminensről. Otthon gyakorolni? Minek? Aki tudja, az unja. Aki nem tudja, nehogy gyakorolja! Rosszul fogja begyakorolni. Általánosságban tudjuk, hogy minden szülő a saját gyerekének a legrosszabb korrepetitora. Az első három percben: Úristen, a gyerekem butább, mint gondoltam! Ez megrendítő. A második három percben: A gyerekem nemcsak butább, jellemtelen is. Zsoltikám, mit csinálsz, amíg én a matematikáddal a lelkemet teszem ki? Semmit, apa, figyelek. Figyelsz? Még hazudsz is? Nem a kenyérgalacsint gyúrod az asztal alatt? A harmadik három percben: Ez a gyerek engem nem szeret. Ezt eddig nem vettem észre. A tízedik percben elkeseredésemben üvöltök, a gyerek sír. Ez a normál otthoni, szülői korrepetálás lefutási görbéje, jó szülővel, jó gyerekkel, jó kapcsolatban. A többit el tudják képzelni. Megoldás lehet, amennyiben anyagilag van rá mód, hogy idegen tanítót fogadunk a gyerek mellé.

Mi a módja annak, hogy a differenciált oktatásra még kevésbé fogékony intézményi keretek között tanuló iskolásokat megkíméljük ezektől a tortúráktól?

A szülő élhet azzal a jogával, hogy megválassza, milyen nevelésben szeretné részesíteni a gyerekét. Kereshet másik iskolát vagy kipróbálhatja a homeschoolingot, vagyis az otthontanulást. Kutatások igazolják, hogy a magántanulók egyharmadnyi idő alatt sajátítják el a tananyagot, mint a padban ülő társaik. Egyszer-egyszer megoldást jelenthet az is, ha a szülő a gyermek cinkosává válik, vagyis segít a lecke megírásában, lediktálja azt, vagy családi okokra hivatkozva felmentést kér a házi feladat elkészítése alól. Hogy mi a családi ok? Hogy jó hétvégét akarunk neki meg magunknak is!

Az élet tele van nehézségekkel, szorongató stresszhelyzetekkel, megmérettetésekkel. Ha a szülő a gyerek cinkosává válik, leveszi róla az iskolai terheket, azzal nem rontja el?

Abszolút nem! Winkler Márta Fogócska utcai, különleges iskolájának diákjai bebizonyították, hogy

azok a gyerekek teljesítenek jobban, akiket nem hajszolnak.

Minél tovább tartjuk meg a gyereket az életkorának megfelelő körülmények között, később annál jobban fogja bírni az élet megpróbáltatásait. A cél az, hogy adjunk meg neki minden jót. Ebbe beletartozik a jó iskola is.

Mit tanácsol, mikor érdemes iskolát váltani?

Idézem atyai mesteremet, Mérei Ferencet: „Ahol untatnak, onnan menekülj!” „De tanár úr, az élet nem kertiünnepély! Monotóniatűrés, feladattudat, feladattartás” – tiltakoztak a tanítványai. Mérei makacs ember volt és megismételte: „Ahol untatnak, onnan menekülj!” A világ nem unalmas, az ember nem unalmas. Ha úgy beszélnek róla, hogy unod, akkor rosszul mondják. Vagy te nem vagy elég érett rá, és akkor is hiába ülsz ott.

Sajnos, Mérei nem érhette meg azt, hogy 1996-ban az agyfiziológia kimondta: öröm és élmény nélkül nincs hatékony tanulás. Mi pedig hatékony tanulást szeretnénk, de hol van a mai iskolában az öröm és az élmény? Ha a gyerek szenved az unalomtól és a szorongástól, érdemes intézményt váltani. Akkor viszont azonnal! Nem várok év végéig, az alsó vagy a felső tagozat végéig. Mielőbb keresek egy olyan helyet, ahol előbb kifújhatja magát, majd kivirágozhat. Végre elindulhat azon az úton, amin azzá válhat, aki ő valójában.

Érdekesnek vagy hasznosnak találtad a cikket? Ha igen, akkor iratkozz fel hírlevelünkre, így biztosan nem maradsz le a legizgalmasabb pszichológiai témájú hírekről, programokról és cikkekről.

Szólj hozzá!
Kiss Henrietta

Kiss Henrietta

Eredetileg bölcsész, tanár. Most újságíró és szerkesztő. Anya. Feleség. Barát(nő). Szeret a konyhában brillírozni, a futópályán meghalni, a társasjátékban nyerni. Kacagni és jókat beszél(get)ni. No meg kérdezni másokat. Keresgélni új utakat. Feszegetni a határokat. Nemcsak másokét, a sajátjait is.
Kiss Henrietta

Pin It on Pinterest