„Elemészt a lelked” – Őszintén az irritábilis bél szindrómáról

Szerző: | 2017. 04. 21. | Test&Lélek | Olvasási idő: 9 perc

Az IBS-ben szenvedők száma egyre nő, és sokan vannak, akik talán nincsenek is tisztában azzal, mit jelentenek a tüneteik. Így volt ezzel Réka is, aki vállalta, hogy őszintén mesél nekünk a betegsége éveiről. 

Az irritábilis bél szindróma egy olyan emésztőrendszeri megbetegedés, amely a becslések szerint mára nagyjából minden ötödik embert érinthet. A tünetek meglehetősen változatosak lehetnek, előfordulhat gyakori hasfájás, puffadás, hasmenés, székrekedés, vagy ezek váltakozása. Mivel a betegség lefolyása egyénenként eltérő lehet, és a tünetek enyhébb vagy súlyosabb formában is megjelenhetnek, sokan csak évek múltával jutnak el a diagnózisig, és kapnak megfelelő kezelést.

Réka betegségének története sok szempontból tipikusnak tekinthető: a huszonhét éves lány számos vizsgálaton esett át, rengeteg diétát és „csodaszert” kipróbált, hogy kellemetlen tüneteitől megszabaduljon, ám az átmeneti javulásoktól eltekintve ez nem sikerült. Mindaddig, amíg nem szembesült az IBS diagnózisával.

Mi a baj velem?

„Az én történetem… Hát, nem is tudom pontosan, hogyan kezdődött ez az egész” – kezdi Réka. „Már gyerekkoromban is mindig hasfájós voltam – emlékszem, hogy minden felelés és dolgozat előtt már előző este görcsölt a gyomrom a félelemtől. Az évek során valahogy az életem természetes részévé vált a fájdalom, és persze az egyéb tünetek… És eljött az az idő is, amikor egyszer csak nem múltak el többé.”

Bármilyen tünetekkel jelentkezik az IBS, nagyon gyakori, hogy azok stressz hatására hirtelen fellángolnak és súlyosbodnak. Magát a szindrómát azonban nem a stressz okozza. Hogy valójában mi áll a kialakulás hátterében, a mai napig kérdéses. Az irritábilis bél szindróma a nők körében kétszer olyan gyakori, ezért a kutatók a hormonális változásokat is figyelembe veszik az okok keresésekor.

Az általános elképzelés az, hogy az IBS-ben szenvedők gyomor- és bélrendszere érzékenyebb az átlagosnál, így ők a normál emésztési folyamatot is fájdalmasnak érzékelik.

Az emésztésük esetenként túl gyors, vagy éppen túl lassú lehet, ami a hasmenéses-székrekedéses tüneteket okozhatja.
A tünetek változatos formában jelenhetnek meg, egyvalami azonban közös bennük: jelentősen rontják az életminőséget.

Nem mehetek sehova, de nem mondhatom meg, miért

Egy IBS beteg alkotása

„Az érettségi éve volt a legrosszabb” – idézi fel Réka. „Az állandó szorongás miatt folyton fájt a gyomrom, és alig mertem enni valamit, mert a legváratlanabb pillanatokban tört rám a hasmenés. Annyira szégyelltem, és annyi kellemetlen helyzetbe kerültem miatta, hogy még orvoshoz sem mertem elmenni. Mivel senkinek sem beszéltem a problémámról, a társasági életem szépen lassan beszűkült: sehová nem mertem menni, minden meghívásra nemet mondtam, a barátaim pedig hozzászoktak, hogy nem számíthatnak rám a közös programoknál. De hát mit mondhattam volna? Az ember nem beszél ilyesmiről másokkal.”

Az irritábilis bél szindrómával gyakran jár együtt a szégyen, a stigmatizáltság érzése: a beteg annyira kínosnak érzi a tüneteit, hogy senkinek nem mer beszélni róluk.

Helyette inkább az elkerülést választja, és igyekszik kiiktatni azokat a helyzeteket, amikor a tünetek problémát okozhatnak, különösen akkor, ha voltak már kellemetlen élményei. Ez azonban egy idő után oda vezet, hogy az élettere jelentősen beszűkül, és a baráti találkozók sorozatos lemondása után sokaknak már az otthonuk elhagyása is kihívást jelenthet.

Ki segít?

„Éveken át bújtam a netet, a fórumokat, weboldalakat, kerestem, mit jelentenek a tünetek” – meséli Réka. „A találatok sajnos semmi jóval nem kecsegtettek, súlyosabbnál súlyosabb betegségekről olvastam. Sok mindent kipróbáltam, elhagytam a tejtermékeket, a kávét, a csokit; bevettem, megettem vagy megittam mindent, amiről mások azt írták, hogy segíthet. Ideig-óráig jobb is lett a helyzet, aztán minden folytatódott ugyanúgy. Annyira szorongtam, ha el kellett mennem valahová, hogy tízszer, tizenkétszer is visszarohantam a mosdóba az ajtóból. Végül huszonhárom éves koromban, tizennégy kiló mínusszal mentem el orvoshoz, azzal a biztos tudattal, hogy rákom van.”

Az IBS beteg szorongását tovább erősítheti, hogy a leggyakoribb tünetek sokszor hasonlóak más, nehezen kezelhető, súlyos betegségek (mint például a Crohn-betegség vagy a vastagbélrák) jeleihez. Az irritábilis bél szindróma funkcionális betegség, ami azt jelenti, hogy bár a tünetek másra utalnak, a háttérben sokszor nem mutathatóak ki szervi elváltozások.

A diagnózishoz azonban nagyon fontos, hogy az orvosi vizsgálatok kizárják a fekélyt, gyulladásos bélbetegségeket vagy egyéb eltéréseket.

„Nem beteg maga, csak hisztis”

„A leleteim és a lehetséges diagnózisaim száma sokáig szépen gyarapodott, de jobban nem lettem” – folytatja a történetet Réka. „Volt olyan egészségügyi dolgozó, aki egyszerűen közölte, hogy csak hisztizek, bár ő lenne olyan egészséges, mint én… Sokszor megkaptam, hogy ne stresszeljek, ne idegesítsem magam, mert csak annál rosszabb lesz az egész. De ez nem ilyen egyszerű.
A rossz tapasztalatok ellenére úgy érzem, szerencsés voltam. A vizsgálatok sora egy gasztroenterológushoz vezetett, aki végre megértéssel fordult felém – ő mondta ki először az IBS nevét, mint lehetséges diagnózist.”

Az IBS testi tünetei mellett a betegség lelki oldalát sem szabad figyelmen kívül hagyni. Az emésztési problémák, az állandó diszkomfort jelentős pszichés megterhelést jelent azoknak, akik irritábilis bél szindrómában szenvednek.

A tünetek okozta stressz gyakran egyfajta ördögi kört indít el: szorongok attól, hogy rosszul leszek, de minél jobban szorongok, annál nagyobb az esélye, hogy a rosszullét be is következik.

Az IBS-t gyakran „hasi pánik”-ként szokták emlegetni, ami nagyon találó elnevezés, hiszen a szorongást, a pánikot, amit a beteg érez, ebben az esetben az emésztőrendszer fejezi ki.

Az első lépések a gyógyulás felé

„A diagnózis után összetörtem” – idézi fel Réka. „Régóta úgy éreztem, tehetetlen vagyok, nincs többé befolyásom az eseményekre; bármi történt velem, olyan volt, mintha csak a testem érzett volna helyettem, és érzelmek helyett tüneteim lettek volna. Az orvosom azt javasolta, hogy a gyógyszeres kezelés és az életmódváltás mellett keressek fel egy pszichológust is. Először ódzkodtam a gondolattól, nem hittem, hogy segíthet, de végül beadtam a derekam – és jól döntöttem.”

Az irritábilis bél szindrómában szenvedők a magas fokú szorongás mellett gyakran számolnak be a tehetetlenség, depresszió, kontrollvesztettség érzéséről is. A pszichoterápia nemcsak ezeknek az érzéseknek a kezelésében segíthet, hanem a tünetek okozta lelki megterhelés csökkentésében, az életminőség javításában is.

Happy end

„Az orvosom és a pszichológusom tanácsára igyekeztem tudatosabban táplálkozni, és elkezdtem étkezési naplót vezetni, ami egy rég elfeledett érzést adott vissza: a kontrollét” – mondja Réka.

„Éveken át úgy éreztem, elemészt a saját lelkem, beteg, és tehetetlen vagyok. A terápia során ez fokozatosan megváltozott, úgy éreztem, vannak eszközeim a megküzdésre. Nem legyőzni akartam a betegséget, inkább megérteni, elfogadni a testem jelzéseit, és végre újra ‘egész’ lenni.

A pszichológusommal lépésről lépésre haladva küzdöttünk meg a tünetekkel, a szorongással, a szégyenérzettel. A terápia segített abban, hogy beszéljek a betegségemről a családomnak, a barátaimnak, akiktől rengeteg támogatást kaptam azóta. Olvastam, hogy az IBS-ben sokat segíthet a rendszeres mozgás, de ez számomra sokáig lehetetlennek tűnt. A terápia része volt az is, hogy fokozatosan visszailleszkedjek a mindennapokba, képes legyek elmenni egy étterembe, utazni, és sportolni. Eleinte sétáltam, fokozatosan növelve a távolságot otthonról, később azonban relaxálni, majd jógázni kezdtem, amit annyira megszerettem, hogy a kedvéért kiléptem a komfortzónámból, és elmentem egy tanfolyamra is.”

Nem minden IBS beteg szorul gyógyszeres kezelésre, az életmódváltás, a megfelelő táplálkozás és a rendszeres mozgás azonban elengedhetetlenek a gyógyuláshoz. Első lépésként – ahogy Réka esetéből is látszik – máris sokat segít az étkezések naplózása (a „rizikós” ételek azonosításához), a megfelelő táplálkozás, illetve a későbbiekben a mozgás, a pszichoterápia, a relaxáció, vagy akár az autogén tréning. A testi és lelki tünetek együttes kezelésével az IBS akár évekre tünetmentessé tehető.

Fotó: itt, itt és itt

Kérdésed van? Hozzászólnál?

Kommentelj a Pszichoforyou Facebook-oldalán!

SEGÍTS, HOGY MI IS SEGÍTHESSÜNK!

Úgy érzed, ezt a cikked neked írták? Ez nem véletlen! A Pszichoforyou az olvasókról szól, és az olvasóink támogatásával működik. Ha szeretnél még sok hasonló írást olvasni, támogass minket! MEGNÉZEM

Szerző

Herendi Kata
Pszichológus, szakfordító. Szeret beszélni, de hallgatni, figyelni és írni még inkább. Imádja az állatokat, az őszt, az angol nyelvet. Két dolog nem létezik számára: túl hosszú séta, és túl sok könyv – ezekből sosem elég.

Pin It on Pinterest

Share This