Egy korábbi cikkünkben (amelyet rengetegen olvastatok – a szerk.) a futás agyműködésre gyakorolt pozitív hatásairól írtunk nektek. Azonban, hogy ne érje szó a ház elejét, a biciklizés szerelmeseiről sem szeretnénk megfeledkezni. Számukra is hoztunk pár jó hírt és egy kis motivációt. Elő a bringával, és pörögjenek azok a (fogas)kerekek!

A biciklizésnek számos, egészségre gyakorolt kedvező hatása ismert:

  • csökkenti a vérnyomást,
  • segít a koleszterinszint megfelelő szinten tartásában,
  • segít megszabadulni a makacs zsírpárnáktól
  • csökkenti a szívbetegségek kialakulásának valószínűségét.

Ezt eddig is tudtuk, de arról már ritkábban esik szó, hogy mi történik a fejünkben, pontosabban az agyunkban, ha rendszeres tekerünk.

Kapcsolatépítés mesterfokon

A biciklisekről köztudott, hogy nagyon összetartó közösséget alkotnak: két ismeretlen kerékpáros, ha találkozik, a közös téma mentén, gyakorlatilag percek alatt barátságot kötnek egymással. Egyes kutatások szerint – ha biciklizésről van szó – az idegsejtjeink is legalább ilyen gyorsan építenek ki kapcsolatokat: a rendszeres tekerés az idegsejtek közti összeköttetések kialakításában is fontos szerepet játszik. Ezt támasztja alá egy tavaly publikált holland kutatás is, amelyben a kutatók egészséges, illetve skizofréniával diagnosztizált személyeknél vizsgálták egy fél éven át tartó, szobabiciklizésre épülő edzésprogram hatásait.

Az eredmények alapján úgy tűnik, hogy az olyan „túltanult”, automatikussá váló mozgásformák, mint a kerékpározás, javítják az idegrendszeren belüli kommunikációt: a rendszeres tekerés mindkét csoportban javította a fehérállomány rostjainak állapotát, főként a motoros működéshez köthető területeken.

Márpedig a fehérállomány (amely az idegsejtek nyúlványait és az őket körülvevő, az ingerület-átvitel sebességét növelő, mielinhüvelyként ismert velőshüvelyt tartalmazza), az idegrendszeren belüli kommunikációt teszi lehetővé, és sérülése súlyos problémákhoz vezet. Azonban – ahogy arra a fenti kutatás is rávilágít – úgy tűnik, a különféle motoros készségek fejlesztése – így a biciklizés is – segíthet a fehérállomány karbantartásában, aminek eredményeként – többek között – javulhat a koordináció és a reakcióidő is.

AgyTEKERvények

Emellett a biciklizés, a többi aerob mozgásformához hasonlóan, serkentőleg hat a hippocampusban születő neuronok termelődésére, ami

segítheti a kognitív teljesítményt, azaz jó hatással lehet például a memóriánkra, vagy a koncentrációra.

(Az idegsejt-termelődés, vagyis az úgynevezett neurogenezis folyamata, egy nagyon izgalmas, újra és újra visszatérő téma nálunk, főleg, ha tanulásról és testmozgásról van szó. Ebben a cikkünkben még többet is olvashatsz erről.)

És hogy pontosan hogyan segíti a biciklizés ezt a folyamatot? A kulcs, úgy fest, a BDNF nevű idegnövekedési faktorban rejlik (brain-derived neurotrophic factor). Ez a vegyület ugyanis nemcsak serkenti az új idegsejtek termelődését, de szintén fontos szerepet játszik a már meglévő agyi struktúrák tökéletesítésében, karbantartásában (az ún. neuroplaszticitás és szinaptikus plaszticitás mechanizmusain keresztül), illetve a kognitív funkciók (emlékezet, érvelés, stb.) fejlesztésében is.

Láthatjuk tehát, hogy agyunk megfelelő működésében, az esetleges sérülések utáni felépülésben nagy szerepe lehet ennek a parányi vegyületnek. A jó hír, hogy egy 2015-ben publikált kutatás szerint már háromhónapnyi rendszeres biciklizés (a tanulmányban szobabiciklizés szerepel) is jelentősen növeli a BDNF mennyiségét a szervezetben – és ez nemcsak a teljesen egészséges emberekre igaz, hiszen a fenti kutatás alanyai vagy a II-es típusú cukorbetegség-, vagy pedig metabolikus szindróma által érintettek.

Emlékezés: jeles, érvelés: kiváló, biciklizés: minden nap

Az aerob mozgásformák azonban nem csak az idegsejtek képződését segítik, hanem fokozzák az agyi vérátáramlást is, aminek köszönhetően több oxigén, illetve a sejtek számára értékes anyag jut el a neuronokhoz, így segítve az agyműködést. Ez nem csak abban

segít, hogy a mindennapok során jobban érveljünk, javuljon az emlékezetünk vagy épp a koncentrációs készségünk, de a rendszeresen végzett testmozgás során megnövekedett agyi vérátáramlásnak egyes kutatók szerint az olyan betegségek megelőzésében is fontos szerepe lehet, mint például az Alzheimer kór.

A biciklizés vérátáramlást fokozó hatására vonatkozóan jó hírekkel szolgált az a tanulmány is, amelyben az alanyok agyi aktivitását egy Pozitron Emissziós Tomográfiának (PET) nevezett agyi képalkotó eljárás segítségével követték, miközben ők szobabiciklin tekertek közepes intenzitással.

Ahogy az alanyok pedálozni kezdtek, az agyi vérátáramlás összegészében közel 28%-kal növekedett, de egyes területeken ez a 70%-ot is elérte.

(Fontos megjegyezni, hogy kis elemszámú, mindössze tíz alanyt érintő kutatásról beszélünk, így messzemenő következtetéseket nem vonhatunk le, de mindenképp ígéretes kezdetnek tűnik, és reméljük, hamarosan nagyobb elemszámú kutatásokról is hírt adhatunk majd.)

Mellesleg, noha futással foglalkozó, már említett cikkünkben megjegyeztük, hogy az intervallum-edzés kevésbé fokozza az idegsejtek termelődését, mint az egyszerű futás, a tény, hogy a nyugalmi állapot és a fizikai aktivitás közti váltás ilyen hirtelen növeli meg a vérátáramlást, felveti a lehetőséget, hogy a sok ritmusváltást magába foglaló edzések – mint az intervallum-edzés – is jó hatással lehetnek a kognitív teljesítményre, méghozzá a vérátáramlás fokozása révén.

Stay calm and keep cycling!

Azt, hogy a rendszeres testmozgás segít megelőzni (vagy csökkenteni) a stressz, a szorongás és a depresszió tüneteit, már megszámlálhatatlan tanulmány alátámasztotta. Ezek között rengeteg a kerékpározás hatásait vizsgálta. Ilyen volt például az a kísérlet is, ahol depressziós és antidepresszánsokat szedő pácienseket kértek meg, hogy tekerjenek egy szobabiciklin.

A stressz-hormonként számon tartott kortizol szintje mindössze 15 perc pedálozás után jelentősen csökkent a szervezetükben, amiből arra lehet következtetni, hogy a biciklizés is legalább annyira hatékony pajzs lehet a depresszió, a levertség és a szorongás ellen, mint a legtöbb mozgásforma – és a káros mellékhatásokat is elfelejthetjük.

bu2

Persze – noha a kutatók a lehető legjobb megismételhetőségért és a lehető legtöbb módosító tényező kontrollálása miatt szobabicikli segítségével jutottak a fenti következtetésekre – nyáron valószínűleg jobban csábít a friss levegő, a gyönyörű táj és a simogató napsütés. Egyébiránt egy kutatásban – melyet ironikus módon laboratóriumban végeztek – a résztvevők egy szobabiciklin tekertek, miközben egy rövid videót vetítettek nekik egy szabadtéri, zöld bicikliútról. Azonban az eredeti videót csupán öt percig látták, míg további öt-öt percig ennek szürke, majd pedig piros verzióját vetítették. A zöld táj esetében volt a legalacsonyabb a mért negatív hangulat értéke, ráadásul kevésbé érezték megerőltetőnek a feladatot.

Reméljük, sikerült felébresztenünk a szunnyadó motivációt. Ha így van, akkor pedig használd ki a hétvégét, kapd fel a bukósisakod és pattanj a nyeregbe, hogy saját szemeddel gyönyörködhess a természetben, miközben agyadban legalább olyan „gyorsan pörögnek a kerekek”, mint alattad!

Érdekesnek vagy hasznosnak találtad a cikket? Ha igen, akkor iratkozz fel hírlevelünkre, így biztosan nem maradsz le a legizgalmasabb pszichológiai témájú hírekről, programokról és cikkekről.

Via: Psychology TodayCycling WeeklyWebBeteg

Fotó forrás: itt, itt és itt meg itt

Szólj hozzá!

Szabó Anna

Pszichológia BA és Tánctudomány szakon végzett. Főleg a mozgás-és az idegtudomány érdekli. És a nyelvek. Talán ezért is tanul és kutat jelenleg Párizsban – noha szívében mindig pécsi marad. Szeret a szabadban lenni, futni, túrázni, olvasni.

Pin It on Pinterest