Beleállok egy vitába, egy konfliktusba, beleállok egy helyzetbe, egy új lehetőségbe, beleállok egy munkába, egy új kapcsolatba, beleállok a versenybe, a megmérettetésbe, beleállok a feladatba. Szóval sok mindenbe lehet beleállni. De miért érdekes ez? Mert beleállni azt jelenti, van elég önbizalmam és becsülöm magam. Bereczki Ágnes pszichológus, a Jólélek Alapítvány munkatársának írása önbecsülésről, konfliktushelyzetekről és arról, miért olyan nehéz manapság vállalni a konfrontációt, önmagunkat, a véleményünket.

Minap a villamosom tanúja voltam egy telefonbeszélgetésnek, amit egy közvetlenül mellettem álló férfi folytatott. A beszélgetésre csak akkor kezdtem el figyelni, amikor a férfi magabiztosan azt ismételgette a telefonba:

„Persze, ….odamegyek, megnézem mi a helyzet, és akkor beleállok.”

Felkaptam a fejem erre a kifejezésre, hogy „beleállok”. Valamiért rögtön megtetszett, aztán elkezdtem magamban ízlelgetni ezt a szót, ami olyan tényezők együttállását takarja szerintem, ami ritka manapság.

Mert mit is jelent, ha valamibe „beleállok”?

Ha beleállok egy vitába vagy konfliktusba, akkor felvállalom a vitát, nem hátrálok meg a konfliktus elől, kiállok a magam igazáért, mert hiszek valamiben. Feltételezem, hogy igazam van, érzem magam annyira felkészültnek, hogy megfelelő érvekkel, tényekkel álljak elő, és képes vagyok egy vitában, vagy egy konfliktushelyzetben is helytállni, meggyőzni másokat.

Amikor beleállok egy új helyzetbe, új feladatba, akkor elindul valami más az életemben, mint eddig, és nem félek tőle. Tudom, hogy képes vagyok megcsinálni, mert bízom magamban és a képességeimben, készségeimben. Megpróbálok minden tőlem telhetőt megtenni, rajtam nem fog múlni a siker. Odateszem magam, nem húzom ki magam a nehézségek, a munka alól, hanem megcsinálom.

Ha beleállok egy új munkahelybe, vagy egy kapcsolatba, az valamiféle elköteleződést jelent, és megpróbálom magamból, és a környezetemben lévőkből kihozni a legjobbat. Választottam valakit vagy valamit, ami fontos nekem, és vigyázok rá, teszek érte, mert értékes számomra.

Beleállni egy eszmébe, vagy egy elvbe, amiben hiszünk, az azt jelenti, hogy kiállunk valami mellett, amit jogosnak, vagy számunkra normálisnak, evidensnek tartunk. Felvállaljuk azt, amiben hiszünk, és hajlandóak vagyunk tenni is érte.

Szóval benne van:

  • a döntés, az elhatározás, hogy valamilyen célt el szeretnénk érni,
  • a szándék, hogy valamilyen cselekvésre készen vagyunk,
  • az elköteleződés a számunkra fontos ügy /helyzet /másik személy, stb. iránt,
  • a felelősségvállalás,
  • egy jó nagy adag önbizalom, hogy mi erre képesek vagyunk,
  • és a konkrét cselekvés, történés, hogy valami változás jöjjön létre a célunk érdekében.

De miért olyan nehéz beleállni valamibe?

Mert sokszor nagyon sok a lehetőség, és nem akarunk egy dolog vagy egy személy, vagy éppen egy munkahely mellett elköteleződni, mert azt gondoljuk, lemaradunk valami más fontosról. Vagy nem eléggé vonzó számunkra az éppen adott lehetőség, mert várunk egy még jobbra, az „igazira”. De lehet, hogy

nincs elég önbizalmunk, hogy belevágjunk új dolgokba, így inkább csak megmaradunk a sóvárgásnál és az irigykedésnél, beérjük a kevésbé jóval. Nem vagyunk kitartóak, vagy elég lelkesek egy feladat véghezvitelére, esetleg nincs elég motivációnk. Nem akarunk felelősséget vállalni, mert az kockázattal jár.

Viszont így nem fogunk elérni semmit.

A sikerekhez a problémák, konfliktusok megoldásához, a változások eléréséhez igazán kitartó munka, bátorság, kockázat és felelősségvállalás, küzdelem, türelem kell. Mostanában viszont olyan sok külső tényező elbizonytalanít bennünket, mindent azonnal akarunk, nem hagyunk teret és időt magunknak sem.

Érdemesebb lenne a saját belső elvárásainkra figyelni és azoknak megfelelni. A belső erőforrásaink sokkal több kincset rejtenek, mint sejtjük.

Ha volna bátorságunk felvállalni saját magunkat, akkor az elegendő lenne ahhoz, hogy beleálljunk a számunkra fontos dolgokba.

Törekednünk kellene, hogy képesek legyünk koncentrálni az erőfeszítéseinket arra a pár dologra, vagy személyre, akik igazán fontosak számunkra, akkor talán előrébb jutnánk, és nem csak irigykedve néznénk másokat, akiknek összejött. Akkor büszkék lehetnénk magunkra, hogy igen, sikerült, ezt is megcsináltam, és ez az, ami igazán növeli az önbizalmunkat, önbecsülésünket. Legközelebb már könnyebben belevágunk új dolgokba, mert érezzük, hogy képesek vagyunk rá.

Tessék nyugodtan beleállni!

Érdekesnek vagy hasznosnak találtad a cikket? Ha igen, akkor iratkozz fel hírlevelünkre, így biztosan nem maradsz le a legizgalmasabb pszichológiai témájú hírekről, programokról és cikkekről.

 

Fotó: itt és itt

Szólj hozzá!

Pin It on Pinterest