5 gondolat, ami segít eligazodni a különórák sűrűjében

Szeptemberben az iskola, illetve az óvoda kapuján belépve, a faliújságok rogyásig megtelnek a különböző különórák hirdetéseivel. Úszás, tánc, zongora, szolfézs, játékos angol és ehhez hasonló felhívások, amik a szülők és a gyerekek érdeklődését egyaránt felkeltik. De mire érdemes odafigyelnünk, mielőtt letesszük a voksunkat egyik vagy másik mellett? Milyen kérdéseket gondoljunk végig, mielőtt beíratjuk gyermekinket egy-egy foglalkozásra? A különórák, és az iskolai kötelezettségek egyre zajosabb világában érdemes megfontolni Szél Dávid tanácsadó szakpszichológus, iskolapszichológus javaslatait, mielőtt a gyerekek szabadidejéről döntenénk.

1. Kinek is fontos ez valójában?

A legfontosabb kérdés, amit érdemes őszintén megválaszolnunk, miért is szeretnénk, hogy gyermekünk zongorára, angolra vagy éppen úszásra járjon? Szülőként gyakran esünk abba a hibába, hogy a meg nem élt sikereket a gyermekeinkkel szeretnénk megvalósíttatni. De vajon ő is erre vágyik? Előfordulhat az is, hogy gyermekünknek határozott véleménye van arról, hogy melyik különóra a legideálisabb a számára. De vajon az első kudarcélmény után is ugyanilyen lelkes marad majd? És mi szolgálja valóban az ő érdekeit?

Szakértőnk elmondta:

Egy különóra kiválasztásánál gyakran mosódnak össze a szülők –gyerekkori be nem teljesült – vágyai, a gyerekek aktuális, esetenként csak fellángoló kívánságai és a gyerekek érdekeit ténylegesen szolgáló tényezők.Fontos ezeknek a tudatos végiggondolása, szétválasztása, és a fentiek fényében a gyerekeink fejlődését leginkább elősegítő döntés meghozatala.   

 2. Mikor jön el a különóra ideje?

Óvodás és kisiskolás korban leginkább a szabad mozgás örömét érdemes megadni a kicsiknek, hiszen sok esetben az egész napos óvodai, iskolai feladatok, és kötöttségek is megterhelőek, és fárasztóak lehetnek számukra. Szél Dávid elmondta: Ha ennek ellenére mégis úgy látjuk, hogy gyerekünk érdekeit a leginkább egy délutáni foglalkozás szolgálja, akkor érdemes olyan különórát választanunk, ami délután 5 óráig véget ér – különösen óvodában – és lehetőleg az intézmény keretein belül zajlik.

3. Egy irányba az oktatókkal

Ha gyermekünk fejlődésében, tanulmányaiban elakadást tapasztalunk, akkor a legfontosabb, hogy a tanítókkal, nevelőkkel közösen határozzuk meg a gyerekeket leginkább támogató irányt, mivel az azonos iskolai és a családi célok nagyobb biztonságot jelentenek számukra.

A legtöbb iskolában, óvodában intézményen belül fejlesztőpedagógusok segítenek a tanulási nehézségek leküzdésében. Itt is fontos, hogy a közös fejlesztési célok és módszerek kiválasztása a gyerekek fejlődését szem előtt tartva történjen. Érdemes tehát a gyerekeink megfelelő tanulmányi fejlesztésében az iskolai lehetőségeket felmérni és azokkal élni, ugyanis a nem megfelelő beavatkozás akár koncentrációs zavarhoz és fokozott fáradtsághoz is vezethet,  ezzel kialakítva egy ördögi kört.

4. „Szülőség ipar”

Már a játszóterek is hangosak a baba-mama torna, – jóga, – úszás élménybeszámolóktól, ami könnyen bűntudatot kelthet azokban az édesanyákban és édesapákban, akik nem hordják gyermekeiket ezekre a „különórákra”. Ez a nyomás és frusztráció gyűrűzhet tovább óvodában és iskolában is, ahol bár ennek a hatása fokozatosan csökken, de mégis jelentősen befolyásolhatja azzal kapcsolatos meggyőződésünket, hogy mi is a legjobb a gyermekeinknek. Lényeges, hogy a különórák kiválasztása ne a lelkiismeret-furdalásunkról, hanem a család és a gyerekek érdekeiről és igényeiről szóljon.

A legfontosabb szempont talán az, hogy merjünk a gyerekeink érdekében, akár a társadalmi konvenciókkal is szembe szállva, az őket és az egészséges családi működését legjobban szolgáló döntéseket hozni.

5. A családi rendszer optimális működtetése

Mind ezek mellett pedig a családon belüli megfelelő kommunikáció a legfontosabb kulcs a rendszer optimális működéséhez. Ha érdekes alternatívát tudunk adni gyerekeinknek a különórák helyett, akár egy játszótéren, akár közös családi programokkal, akkor nem érzik azt, hogy kimaradnak valamiből. Fontos, hogy megmutassuk gyerekeinknek, hogy a kötetlen családi programok rugalmassága és spontaneitása során mennyi tapasztalatot és élményt gyűjthetnek, amik a család és az egyének megfelelő testi és lelki fejlődését segítik. Ha képesek vagyunk a gyerekeinkkel, a korosztályuknak megfelelő szinten kommunikálni az őket érintő kérdésekről, akkor létrehozhatunk egy rugalmasan működő rendszert, amiben a családtagok egymás és a saját érdekeit is figyelembe véve hozzák meg közösen a döntéseiket.

Fotók: itt és itt