„Boldogan éltek, míg meg nem haltak” – Mire tanítanak minket a mesék?

Gyerekkorunkban szájtátva hallgatjuk a kalandokat, de sokan felnőttként is szeretünk együtt nevetni és izgulni a főhőssel. A mese meghatározó szerepet tölt be az életünkben, mégis kevesen gondolnánk, hogy ha megtanuljuk mélyebben megérteni, gyógyító erővel bírhat. Orvos, pszichoterapeuta, meseterapeuta szakértőnk, Dr. Kalóczkai Andrea, a „Megküzdési stratégiák a mesék tükrében” önismereti kurzus vezetője erről a varázslatos világról, és a szimbólumok igazi jelentéséről mesélt nekünk.

„Felkerekedett hát, és útnak indult”

Amikor a mese főhőse elindul, hogy szerencsét próbáljon, általában számos akadállyal kerül szembe, mielőtt eléri a célját. Szerencsére akadnak segítői, vagy ha másra nem is, önnön furfangjára biztosan számíthat.

Nincs ez másként a való életben sem: minduntalan megoldandó helyzetek, problémák sorával kerülünk szembe, és sokszor csakis a leleményességünkön, ügyességünkön múlik, sikerrel keveredünk-e ki belőlük.

„A problémák sorozata tulajdonképpen már a magzati életben elkezdődik, amikor öntudatlanul szembesülünk vele, hogy nincs elég helyünk, táplálékunk, így megindul a születés folyamata.” – mondja Dr. Kalóczkai Andrea. „Egész életünk során, egészen a kezdetektől tennünk kell azért, amit szeretnénk, vagy hogy elkerüljük azt, amit nem. Óvodás korunkban játékot szeretnénk, később az érettségi, felvételi, majd a párkapcsolati, munkahelyi konfliktusok; minden életszakasznak megvan a maga kihívása.”

Ilyenkor lépnek be a képbe a megküzdési stratégiáink, azaz azok a módok, amelyekkel felvesszük a harcot az előttünk tornyosuló „sárkánnyal” – illetve problémával szemben.

„Felemelte nehéz kardját, és lesújtott vele”

Az, hogy hogyan küzdünk meg egy problémával, részben ösztönös, és nagyban függ a személyiségünktől is. Vannak azonban olyan helyzetek, amikor a hozzánk legjobban illeszkedő megküzdési stratégia valamiért nem vezet eredményre.

„Ilyenkor kell tanulni.” – mondja Dr. Kalóczkai Andrea. „Ebben sokat segíthetnek a mesékben fellelhető szimbolikus és archetipikus minták. A mese a kollektív tudattalanban összegyűlt tudást hozza felszínre. A mostoha, az anya, a boszorkány mind-mind velünk született, ősi minták, archetípusok, amelyek jelentését mindenki érzékeli. A gyerekek még ösztönösen élik meg a mesét, a felnőtteknél azonban már előtérbe kerül a tudatosság, a gondolkodás. A mesék oldják, előhozzák a tudattalant, és asszociációkra építve feldolgozhatjuk, elemezhetjük, hogyan kapcsolódik a saját életünkhöz a probléma, amellyel a főhős szembenéz.”

„Felmászott a legmagasabb toronyba… vagy csak ült, és várt”

A mesék segítségével olyan megküzdési stratégiákat is megismerhetünk, amelyeket addig még nem alkalmaztunk. Ehhez fontos felismerni, hogy a problémánk szempontjából melyik lenne az ideális megoldási mód.

„Minden mese konfliktussal kezdődik.” – szögezi le Dr. Kalóczkai Andrea. „A régi világ valamiért nem működhet tovább, ezért bekövetkezik egy krízis, amely új élethez vezet. Az égig érő fa című magyar népmesében például elrabolják a királylányt a palota kertjéből, és a kiskondásnak kell őt a fa tetejére felmászva kimentenie a sárkány karmaiból.

A kiskondás itt aktívan küzd, vállalva a feladatot, ami egy lehetséges megküzdési stratégia. Előfordul, hogy a mese a megküzdés helyett a kivárás stratégiáját helyezi előtérbe, mint ahogyan a Három toll című Grimm mesében is történik.

Mivel a mesék nagy része tündérmese, vagy népi eredetű, a női szereplőknek sokszor látszólag kevésbé aktív szerep jut.

Persze a tudatos, türelmes várakozás is aktív cselekvés, ám van példa az ellenkezőjére is. A Vaszilisza című orosz mesében a lány próbatételek sora után megtalálja és hazaviszi a saját tüzét. A társadalom már mást vár tőlünk, de a mesék gyakran visszamutatnak az ősi motívumokra, a passzívabb női szerepre, hiszen az archetípusok nem változnak olyan gyorsan, mint körülöttünk a világ.”

„Tiéd a lányom, s fele királyságom”

A mesék történetében mindig megbújik egy tanulság is, egy útravaló, amelyet magunkkal vihetünk, hogy segíthessen a nehezebb időkben.

Ahogyan Dr. Kalóczkai Andrea fogalmaz: „A mesék mindig szimbolikusak, mindig valami önmaguknál nagyobbat hordoznak. Az égig érő fa végén a kiskondás hazaviszi a királylányt, és az öreg király már nem Jancsinak, hanem Jánosnak szólítja, ezzel is jelezve, hogy felnőtté érett a próbatétel során. Vasziliszát az édesanyjától kapott bábu segíti úrrá lenni a félelmein, ami szintén szimbólum, a pozitív erőt jelképezi, amely a családunktól jön.

Ma már hajlamosak vagyunk csak a negatív dolgokra emlékezni, míg a szép emlékek háttérbe szorulnak. A mesék segítségével megtanulhatjuk, mit kell megbecsülnünk, és mi az, amit el kell engednünk.”

„S boldogan éltek, míg meg nem haltak”

Életünk bármely szakaszában kerülhetünk olyan helyzetbe, amikor jól jönne egy kis segítség, amikor azt kívánjuk, bár hirtelen ott teremne a megoldás, mint a mesében… A mesék, és az általuk hordozott szimbólumok könnyen párhuzamba állíthatók a saját életünkkel. De hogyan nyerhetjük el mi is a „méltó jutalmunkat” a főhős kalandjait követve?

„A Három toll című Grimm mesében a királyfi nehéz helyzetbe kerül, ezért vár, hiszen az élet néha nem hagy helyet aktívan lépni. A királyfi aztán megpillant egy csapójatót, amin át eljut a békakirályhoz, aki minden kívánságát teljesíti, anélkül, hogy bármit kérne érte cserébe. Ez az, ami sokaknak nehezen megy: egy kilátástalannak tűnő helyzetben meglátni a jeleket, és elfogadni a segítséget, függetlenül attól, honnan érkezik. A meseterápia mindenkinek segíthet, aki úgy érzi, kicsit elveszett, vagy nem olyan eredményes, mint szeretné. A mesékkel való munkában az az egyik legcsodálatosabb, hogy mindazt, ami távolinak tűnik, megtanuljuk közelebb hozni önmagunkhoz” – mondja szakértőnk.

Ahogy a mesehősőket, úgy a hétköznapi embereket is kihívások elé állítja az élet. Nekünk is próbákat kell kiállnunk a siker elérése érdekében, legyen az a királylány keze, vagy egy hőn áhított munkahelyi pozíció. Céljaink elérése érdekében fejlődnünk kell, kiállni magunkért, furfangosnak kell lennünk, máskor pedig türelemre és szorgalomra van szükség. Tudnunk kell, kit kell „öreganyámnak szólítani”, kinek a szavára érdemes hallgatni. Kik segítenek és kik hátráltatnak utunkon?