Még egy jól működő párkapcsolatban is félre tudjuk érteni egymást. Pedig meglehet, ugyanazt akarjuk kifejezni, mégis ennek mikéntje szembetűnően különbözhet. A férfiak úgy érezhetik, hogy a nők túl sokat beszélnek, (akár feleslegesen is), míg a nők azt sérelmezik, hogy a férfiak túl lényegre törően és távolságtartóan fejezik ki mondanivalójukat, mint ahogy azt „elvárnák“ tőlük. De miért különbözik ennyire a férfi és a női kommunikáció? Nagyon egyszerű a válasz: a két nem egyszerűen  máshogy észleli magát a kommunikáció szándékát.

Teszteljük le!

Az előbbi mondatot átgondolva egy férfi olvasónk számára felmerülhet a kérdés: „Ugyan már, hogyan lehetséges ez? Hiszen a kommunikációnak egy világos célja lehet: az információátadás.“ Míg női olvasóink lehet, hogy inkább úgy vélik: „Nem is kérdéses, persze hogy számos célja lehet a beszélgetésnek, de leginkább a kettőnk közti kapcsolatot erősíti és segít abban, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz.“

Valójában a férfiak és nők kommunikációs mintázata különbözik: a nők sokszor a kötelék fenntartása és erősítése miatt – akár valós kommunikációs szándék hiányában – kezdeményeznek beszélgetést, míg a férfiakra ez nem jellemző. És itt van a lényeg: az erősebbik nem képviselői nehezen tudják mindezt a releváns információtól mentes „zűrzavart“ értelmezni, így könnyen összezavarodnak és a végén frusztráltnak érezhetik magunkat.

Férfi vs. női kommunikáció

A férfiak általában akkor kezdeményeznek beszélgetést, ha azzal valami új, informatív többletet akarnak átadni a másiknak, például átbeszélni egy problémát, felvázolni egy lehetséges megoldást, és lényegre törően fejezik ki véleményüket is. Ha nincs érdemleges hozzászólni valójuk, hát hallgatnak. És itt van a kutya elásva: a nők ezt hajlamosak úgy értelmezni, hogy a partnerük elhidegült tőlük, mivel számukra a beszélgetés intimitást, közelséget és érdeklődést jelent. A hölgyek – akik habár a férfiaknak értelmetlennek tűnő dolgokról akarnak „csevegni“ – a kommunikációval  érzelmeket fejeznek ki a másik felé, ezzel azonban igazi kihívás elé állítják partnerüket.

Ahogy az élet bármely területén úgy a párkapcsolaton belül is előfordulhatnak – akár a kommunikációs különbségekből fakadó – viták. Azonban a párkapcsolati konfliktus hasznos is lehet.

Velünk született és tanult különbségeink

Felkapott téma lett az utóbbi időben a nemek közti különbség, például hogy a nők verbális készségei kifinomultabbak, illetve hogy a férfiak jobb térlátással rendelkeznek. Ennek hátterében egyrészről megemlítik az agyféltekék hormonálisan szabályozott, korai differenciálódását, melynek hatása, hogy a férfiak jobb agyféltekéje nagyobb specializációt mutat a vizuális információk feldolgozására – ez magyarázza például a jobb térészlelést. Ugyanakkor a kulturális és a nemi szerepek is közrejátszanak a nemi különbségek kialakulásában. Gondoljunk csak arra a kollektív sugalmazásra, hogy egy férfi maradjon erős és higgadt, egy kislány pedig legyen minél csacsogósabb.

Tehát alapvetően azt mondhatjuk, hogy a nemi különbségek kialakulásáért egyaránt felelősek a veleszületett pszichológiai programok és az adott kultúrára jellemző szülői elvárás, nevelési stílus – mindez pedig fizikai, szociális és kognitív fejlődési eltérésekben mutatkozik meg.

 Tényleg ennyire mások lennénk?

A fentiek ellenére azonban úgy tűnik, még sincsenek óriási különbségek – ezt már egy lassan 20 évvel ezelőtti, 165 kutatást felölelő metaanalízis bizonyította be. Például nem sikerült alátámasztani azt, hogy a nők verbális készségei minden tekintetben jelentősen elkülönülnének a férfiakétól, illetve arra jutottak a kutatók, hogy a kimutatható eltérések is kevésbé jelentősek.

 Mit jelent mindez?

Azt, hogy nem csak a biológiai előhuzalozottságunknak köszönhető az eltérő kommunikációnk. A szociális közeg, a kultúránk erőteljes elvárása, és ezek együttes hatása mutatkozik meg közléseinkben, megnyilvánulásainkban. Ráadásul az önbeteljesítő jóslat, azaz a Pygmalion-hatás itt is dolgozik: előzetes elvárásaink egyrészről szervezik a későbbi információfeldolgozásunkat, másrészt létre is hozzák a vélt különbségeket. Tehát  a gyerekeket a társadalmi normák és elvárások szerint neveljük, és lényegében ez is segít kialakítani a kommunikációnkban fellelhető különbséget: a nyugati társadalomban a nők általában beszédesebbek, verbálisan jobban „otthon vannak“, míg a férfiak nem beszélnek annyit, különösen nem az érzelmeikről.

Ha baj van a párkapcsolatunkban…

Érdemes tudatában lenni annak, hogy kommunikációs készségeink hatékonyan csiszolhatók, fejleszthetők. Ha már régóta úgy érezzük, nem találjuk a közös hangot a párunkkal, szenteljünk időt az egész jelenség megértésére.

Informálódhatunk például arról, hogy miként működünk mi magunk és az ellenkező nem – ezzel elfogadóbbak és empatikusabbak tudunk lenni egyes helyzetekben, és nem feltétlen veszünk mindent magunkra, vagy nem képzelünk a dolgok mögé olyasvalamit, ami nincs is ott. Ha egyedül nem sikerül problémánkat megoldani, bátran fordulhatunk pszichológus szakemberhez is, akinek segítségével a párkapcsolat ismét harmonikussá válhat – persze ha a párunkkal együtt teszünk érte.

Érdekesnek vagy hasznosnak találtad a cikket? Ha igen, akkor iratkozz fel hírlevelünkre, így biztosan nem maradsz le a legizgalmasabb pszichológiai témájú hírekről, programokról és cikkekről.

Arról, hogy miért is olyan nehéz napjainkban fenntartani egy jól működő párkapcsolatot ebben a cikkünkben olvashatsz.

Via: Stephen Rodgers Counseling

Felhasznált irodalom:

Hyde, J. S., & Linn, M. C. (1988). Gender differences in verbal ability: A meta- analysis.   Psychological Bulletin, 104, 53-69

 Bereczkei T. (2003). A nemi különbségek és szerepek fejlődése (pp: 295-308). Evolúciós pszichológia. Budapest: Osiris Kiadó.

Fotó: itt, itt és itt

 

Szólj hozzá!

Zilahi Tímea

A tudomány és a modern kutatások rajongója. Imádja Pécset, a német nyelvet és kultúrát. Szeret utazni – arra, amerre a lába viszi. Dinamikus, pontos, rendszerető. Életében meghatározó választott sportága, a crossfit.

Pin It on Pinterest