A múltban a párkapcsolatok egészen más szerepet és funkciót töltöttek be az emberek életében, mint napjainkban. A megváltozott kapcsolati mintázat pedig a párok egymással szembeni elvárásaira is hatást gyakorolt. Vajon te is túl magas elvárásokat támasztasz a partnereddel szemben? Hogyan befolyásolja ez a párkapcsolatot? Mit jelent egyáltalán az, hogy túl magas elvárás? És hogyan lehet helyén és jól kezelni a felmerülő párkapcsolati konfliktusokat? A dilemma most egy egészen új fejezetet nyithat a párkapcsolatok tudományos vizsgálatában.

parkapcsolat2

Kapcsolatok régen és most

Az elmúlt évtizedekben egyre magasabbra nőttek a párkapcsolatainkkal szembeni elvárásaink. A kapcsolatok hajnalán egy partner egészen más szerepet töltött be az életünkben: szükségünk volt valakire, aki segít a ház körüli teendőkben, a földművelésben, a téli hónapokra való felkészülésben, valakire, akivel családot alapíthatunk. Napjainkban azonban olyan dolgok miatt aggódunk, mint az önbecsülés vagy az önkifejezés, amelyek a fentiekhez képest szinte „luxusnak” tűnhetnek.

Gyakran feltesszük magunknak a kérdést: Vajon tényleg önmagunk lehetünk a partnerünk mellett? Valóban ki tudunk teljesedni ebben a párkapcsolatban?

Ennek eredményeképp a kapcsolatok egyszerre lettek jobbak – és sokkal rosszabbak. A kérdés tulajdonképpen az: érdemes-e magas elvárásokat támasztani egy kapcsolattal szemben, és kockáztatni, hogy nem teljesíti be azokat, vagy egyszerűbb, ha eleve nem tesszük túl magasra a mércét?

A jó házasság tudománya

Az egyik első tanulmány a témában James McNulty, a Florida Állami Egyetem pszichológusának nevéhez fűződik. McNulty 135 friss házaspárt kért meg arra, hogy töltsenek ki egy kérdőívet, amely a kapcsolatukra vonatkozó elvárásaikat, és a kapcsolattal való elégedettségi szintjüket mérte fel. A következő négy évben félévente megismételték a kitöltési eljárást, hogy nyomon követhessék a házaspárok boldogságának mutatóit.

A kérdőívek eredményei még nem okoztak nagy meglepetést: a stabil kapcsolatokban (amelyekben a partnerek kevesebb problémáról, és több pozitív interakciókról számoltak be), a magas elvárások az évek előrehaladtával korreláltak a boldogság magasabb szintjével. A kevésbé stabil, több gonddal küzdő párkapcsolatokban pedig éppen az ellenkezője volt jellemző: minél magasabbak voltak az elvárások, annál kevésbé érezték magukat boldognak a pár tagjai.

parkapcsolat3

Hogyan kommunikálunk?

A kutatás legbeszédesebb része azonban nem a kérdőíves felmérés, hanem az a két, kamerával rögzített, tíz-tíz perces beszélgetés volt, amelyben a házaspárok az őket aktuálisan érintő problémákat vitatták meg: pénz, szex, gyerekek – lényegében csak a szokásos.

A felvételeket elemezve McNulty ráébredt, hogy az, ami a legnagyobb valószínűséggel gyilkosa lehet egy párkapcsolatnak, nem más, mint a passzív-agresszív kommunikáció.

Azok a párok, akik köntörfalazás nélkül beszélték meg a problémáikat, nagyobb kapcsolati boldogságról számoltak be, még akkor is, amikor a nyílt kommunikáció vitákhoz, veszekedésekhez vezetett. Ezzel ellentétben azok a házaspárok, akik indirekt módon, vagy akár szarkasztikusan beszéltek egymás között a gondjaikról, az évek múlásával egyre kevésbé látták boldognak a házasságukat.

Beszéljünk róla!

„A direkt kommunikáció nagyban különbözik attól, amihez a legtöbben hozzászoktunk.” – szögezte le McNulty, amikor néhány hónappal ezelőtt bemutatta kutatása eredményeit. „Azt mondani: ‘Nézd, nekem azzal van problémám, hogy…’ egészen más, mint a jól bevált ‘Nevetséges, ezt te sem gondolod komolyan!’ vagy a ‘Fogalmam sincs, miről beszélsz.’”.

McNulty kutatási eredményei szerint tehát a lényeg a következő: a magas elvárások jót tesznek a párkapcsolatnak, ha te és a partnered is képesek vagytok megfelelni azoknak, és nem keveredtek passzív-agresszív játszmákba. Ha ez nem valósul meg, jobb inkább alacsonyabbra tenni a mércét, hogy elkerüljük a csalódást.

A megfojtás modell

Gyakran önmagunk előtt is hajlamosak vagyunk tagadni, hogy vannak elvárásaink a partnerünkkel szemben, hiszen tudjuk, mennyi teher nehezedhet egy kapcsolatra „extra” igények nélkül is. Pedig, ha másra nem is, boldogságra mindannyian vágyunk a párkapcsolatban. A kérdés csak az, mi tesz minket boldoggá.

A történelem korábbi időszakaiban a párkapcsolatokkal szembeni elvárásaink sokkal alacsonyabbak voltak, így azok könnyebben találkozhattak az elégedettségi szintünkkel. Napjainkban azonban már egyre kevesebben érjük be azzal, hogy valaki olyan legyen mellettünk, akivel a termés betakarításán vagy a kedvenc tévéműsorunkon kívül nincs más közös témánk. Megértésre, elfogadásra, bátorításra vágyunk, szeretnénk valóban kiteljesedni a partnerünk mellett.

A párkapcsolatbeli önmegvalósítás igényének növekedését nevezi Eli Finkel, a Northwestern Egyetem pszichológus professzora találóan „megfojtás modell”-nek. Finkel szerint a mai párkapcsolatoknak – a koraiaktól eltérően – már nem csupán a Maslow-piramis alacsonyabb szintű szükségleteit kell kielégíteniük, hanem a hierarchia magasabb fokán állókat is. Ezek a növekvő igények pedig sokszor szinte megfojtják a kapcsolatot, különösen akkor, ha az alsóbb szinteken probléma adódik, például anyagi gondok, az együtt töltött minőségi idő hiánya, amelyek bármelyik párkapcsolatot próbára tehetik.

parkapcsolat

Mit tegyen, aki csak boldog párkapcsolatot szeretne?

Első lépésként tegyük fel magunknak a kérdést: Biztosan jó, ha minden szükségletünkre a partnerünktől várjuk a megoldást? Gondoljuk végig, éreztük-e már magunkat frusztráltnak, dühösnek vagy csalódottnak, ha a partnerünk nem válaszolt megfelelően valamilyen igényünkre. Érdemes-e ilyenkor szembesíteni őt a hibáival, és hangot adni az elégedetlenségünknek?

A válasz csakis rajtunk múlik. Fel kell ismernünk, hogy a magasabb elvárások ebben a kapcsolatban a fejlődés útján indítanak-e el minket, vagy épp ellenkezőleg, csalódáshoz vezetnek. Az elvárások csökkentése azonban nem jelenti azt, hogy le kell mondanunk a párkapcsolatról, vagy arról, hogy érdemi választ kapjunk egy feltett kérdésünkre.

Előfordulhat, hogy a karrierünkkel kapcsolatos döntésekben partnerünknél hatékonyabb segítséget nyújthat egy kollégánk, és lehet, hogy az önmegvalósítási szükségletünket is kiélhetjük egy barátunkkal közösen gyakorolt szabadidős tevékenységben. A lényeg, hogy időben észrevegyük, ha a túlzottan magas elvárások fölösleges terhet jelentenek a kapcsolatunknak, és megtaláljuk azt a szintet, amely mindkettőnk számára ideális.

Érdekesnek vagy hasznosnak találtad a cikket? Ha igen, akkor iratkozz fel hírlevelünkre, így biztosan nem maradsz le a legizgalmasabb pszichológiai témájú hírekről, programokról és cikkekről.

Fotó: itt, itt, itt és itt

Szólj hozzá!
Herendi Kata

Herendi Kata

Pszichológus, szakfordító. Szeret beszélni, de hallgatni, figyelni és írni még inkább. Imádja az állatokat, az őszt, az angol nyelvet. Két dolog nem létezik számára: túl hosszú séta, és túl sok könyv – ezekből sosem elég.
Herendi Kata

Pin It on Pinterest