Az önkritika pusztán az önbecsülés hiányát jelzi, vagy inkább az alázatosságot? Támogat vagy hátráltat a céljaink elérésében? Kegyetlen mérce vagy inkább fejlődésre ösztönző erő? Szövetséges vagy ádáz ellenség? Az önkritikáról való gondolkodás során megkerülhetetlen kérdések ezek, amelyekre nehéz egyértelmű választ adni. Azért nehéz, mert, ahogy a legtöbb esetben, az önkritikával kapcsolatban sem egy egzakt választ,…
bővebben

„Hú, ez a nő nagyjából annyira érzékeny, mint egy balta” – hökkentem meg találomra belelapozva a német pszichoterapeuta, Stefanie Stahl Így erősítsd az önértékelésed című könyvébe. Egymást érték a kategorikus, „helyrerakós” mondatok, én pedig kezdtem aggódni, hogyan fogok nektek írni erről a könyvről, aminek az érkezését – a csekély önértékeléssel bírók táborát erősítve – annyira vártam….
bővebben

Ezt a kérdést több másikkal is kiegészíthetnénk, hogy teljesebb képet kapjunk; nálunk miről szólhat. Például, hogy személy szerint miből érezzük azt, hogy szeretve vagyunk? Számunkra mi a szeretet „mértékegysége”? Mi a szeretet kifejezésének az a módja és gyakorisága, amit a külvilág elfogadásaként, megbecsüléseként tudunk lefordítani magunknak? Mit jelent számomra, ha bele merem engedni magam mások…
bővebben

„Apám hitte az otthon melegét, Apám hitte az ünnep örömét, Apám hitte az apja örökét, S úgy hiszem, ez így volt szép.” „És én hiszek benne, s magamban.” (…) Mit jelent apának lenni? Feladatot, küldetést, életérzést? Mit üzen neked Zorán dalának ez a néhány kiragadott, ismerős sora? Mi a te szubjektív történeted az édesapáddal? Mit…
bővebben

Mindannyian elhallgatunk kisebb-nagyobb titkokat párkapcsolatunkban. Például hogy mennyi időt fecsérlünk számítógépes játékokra, mennyi időt töltünk kirakatok nézegetésével, esetleg azt, hogy az a bizonyos színházi előadás nekünk nem is tetszett annyira, mint ahogy azt a másik várta volna. Azonban a mindennapi apróságok mellett előfordulhat az is, hogy valami számunkra jelentőségteljesebb dolgot tartunk magunkban. Milyen károkat okozhat…
bővebben

Bárhogyan is próbáljuk szépíteni, ki kell mondani: az elutasítás fáj, de nagyon. Legyen az egy állásinterjú utáni csend, egy randit lemondó suta üzenet, vagy egy magányosan töltött este, az elutasítás a szívünkbe mar, megrengeti a világunkat, és hatására csak az zakatol bennünk, hogy nem kellünk, nem vagyunk elég jók, nem vagyunk elég szerethetők…

Bár a hercegnő szindróma definíciójával nem találkozhatunk a tankönyvekben, a jelenség egyre több kislány esetében ismerős lehet a családtagoknak hazánkban is. Ezek a kislányok úgy élik meg a mindennapjaikat, mint egy tündérmesét: csak a szép és csinos dolgokra összpontosítanak, önmagukat a világegyetem középpontjának tekintik, folyamatosan saját külsejükkel vannak elfoglalva. Egy pici lánynál ezek még afféle…
bővebben

„Önbecsülés és kapcsolataink – itthon és idegenben” címmel tartott előadást a KAPSZLI LelkiMorzsa rendezvényén Kozma-Vízkeleti Dániel család-pszichoterapeuta, klinikai szakpszichológus. Az önbecsülés persze akkor is hihetetlenül széles kérdéskör, ha az ország határain belül maradunk – interjúnkban ezt a nagyon fontos témát igyekeztünk minél alaposabban körüljárni.

Nem vagyok biztos benne, hogy szeret… Nem mondja elég gyakran. Alig bókol. Keveset beszél arról, mit jelent neki a kapcsolatunk. Persze így én sem terhelem vallomásokkal. Hátha nem akarja hallani. Hátha szakítani készül… Vagy csak ugyanannyira fél kimondani, mit érez, mint én?

„Az embernek két nagy tévedése van. Az egyik: hogy valóságnak tartja azt, ami nem az. A másik: hogy nem tartja valóságnak azt, ami az.” Ez, a Dalai Lámától idézett mondat különösen igaz akkor, amikor az emberi kapcsolatainkról, a konfliktusainkról, az önbecsülésükről van szó.