Küzdelem a terrorizmussal egy idegtudós szemével – avagy mik lehetnek a morális alapon meghozott döntések következményei?

Szerző: | 2015. 11. 24. | Social&Smart | Olvasási idő: 6 perc
A cikk érzékeny témájára való tekintettel ezen az oldalon nem jelenítünk meg reklámokat.

A párizsi merényletek óta a világra telepedő pánikhangulat miatt a média egyrészt terrorkészültségtől, bombariadóktól és újabb fenyegetések hírétől hangos, másrészt egyre több hír szól a vezető politikusok közti tárgyalásokról, amelyek célja az Iszlám Állam területén tervezett katonai intézkedések, ellencsapások megszervezése.

A világ vezetői „könyörtelen megtorlásról” beszélnek, ami csak tovább erősíti a félelem miatt amúgy is felkorbácsolódott közhangulatot. De vajon milyen veszélyt lát egy idegtudós – aki a terrorizmus elleni küzdelem szakértője is egyben – ezekben a reakciókban a terrorista csapások által sújtott országok társadalmára nézve?

Photo_Lois_Pellissier

„Az eddig bevetett taktikák csak részben sikeresek”

A párizsi támadásokat követően megjelent írásában Eric Haseltine Ph.D., (aki idegtudományokból doktorált, de azóta már az USA Védelmi Minisztériumának is dolgozott, mint a terrorizmus elleni küzdelem szakértője) a szakterületein szerzett tapasztalatára – így többek között a kognitív idegtudomány adataira – támaszkodva aggodalmát fejezte ki.

Eric Haseltine Ph.D. szerint a külső fronton való harc és a bosszú hevében félő, hogy elfeledkezünk a társadalmunkra gyakorolt káros hatásokról, amiket a félelem, a düh és az agresszió szül. A szakértő szerint hiába küzdünk több fronton is az ISIS ellen, az eddig bevetett taktikák csak részben sikeresek. A tapasztalat ugyanis azt mutatja, hogy a bombázások, szárazföldi csapatok bevetése, a szélsőségesek által megkörnyékezett iszlamista fiatalok „de-radikalizálása”, önmagában nem jelent végleges megoldást, ahogy a külföldi kormányok támogatása sem, még akkor sem, ha azok a segítség nyomán valóban növelik az ISIS leküzdésének irányába tett erőfeszítéseiket.

Ezek a módszerek ugyanis a terroristákra fókuszálnak, figyelmen kívül hagyva a terrorizmus potenciális áldozatait, azaz a nyugati társadalmakat, ahol a támadások nyomán ezekben éles konfliktusok alakulnak ki, amik hosszú távon az ISIS malmára hajthatják a vizet.

Amikor morális alapokon döntünk…

Az Emory University kutatója, Dr. Gregory S. Berns ugyanis rávilágított arra, hogy azon agyterületek, amelyeket egy tett „hasznosságának”, azaz a költség-haszon arányoknak a felmérésével azonosítanak (jobb inferioir parietális terület), nem feltétlen aktiválódnak automatikusan, amikor morális értékekre alapozott döntéseket hozunk.

Igaz, az továbbra is vitatott, hogy a hasonló adatokból milyen mértékben vonhatunk le következtetést arra nézve, hogy egy agyterület pontosan milyen funkcióért felel, de az üzenet, amit ezek az adatok sugallnak, mindenesetre megfontolandó. Arra utal ugyanis, hogy amikor az értékrendünkre alapozva ítélünk meg egy helyzetet és az alapján cselekszünk a terrorizmussal való küzdelem során, megvan annak a lehetősége, hogy bizonyos következményekkel egyszerűen nem számolunk, és figyelmen kívül hagyjuk a felmerülő „költségeket”. Költségek alatt pedig nem csak a katonai bevetések következményeként keletkező adóemelkedést kell érteni, sőt, a küzdelem során feláldozott emberéletek számának becslése sem fedi le teljesen ezt a kategóriát.

A költség alatt a társadalomban megjelenő feszültségeket is értjük, amelyek nyomán tovább nő a muszlimok negatív megítélése, az előítéletek és a diszkrimináció. Ezek következményeként félő, hogy a kirekesztett, egyébként az ISIS-t korábban elítélő muszlimok is radikalizálódni fognak, és csatlakoznak az Iszlám Államhoz, utánpótlással látva el őket és így tovább erősítve a válságot.

Photo_Alex_Jones

Eltanult gyűlölet és diszkrimináció

Ezért is fontos megfontolni a fenti eredmények jelentőségét, hisz a radikalizálódás elkerülése szempontjából fontos üzenetet hordoz.

Kérdés az is, hogy a következő generációnak mi ég a tudatába a témakör kapcsán, továbbörökítjük-e ezt a szemléletmódot. Részben a mi magatartásunkon is múlik, hogy a történtek miatt traumatizált, és sok esetben szélsőséges szülői reakciókat értetlenkedve szemlélő gyerekek békében élnek-e majd.

Dr. Eva Telza ugyanis arra a következtetésre jutott kutatásai során, hogy azon agyterületek, amelyek a „mi vs. ők” megkülönböztetésekben játszhatnak szerepet, 14 éves korig nem aktiválódnak automatikusan bőrszínbeli (vagy egyéb) különbségekre. Azaz úgy tűnik, a „mi vs. ők” megkülönböztetés nem veleszületett, hanem tanult, és serdülőkorig nem állandósul. Tehát a szülőktől és a környezettől halott és tanult gondolatok, vélemények befolyásolják a kritériumokat, amelyek nyomán agyunk később bizonyos személyeket automatikusan a „rosszfiúk” kategóriába sorol, pusztán vallási, vagy etnikai alapon. Azaz a diszkrimináció, a kirekesztés, a fiatalok radikalizálódása mind-mind olyan faktorok, amiket a nevelés befolyásolhat. Ez pedig valóban megfontolandó gondolat.

Mert – ahogy tanulmányában a szakértő is rámutatott – ha hagyjuk, hogy az előítéletek vezessenek, akkor hosszú távon az Iszlám Állam győz. Ezért hangsúlyozza a szerző, hogy a harci fronton való tevékenység mellett, fontos figyelnünk saját attitűdjeinkre is, mielőtt a külső fenyegetés elpusztításával egy időben a saját társadalmunkat is romba döntjük.

Erre hívja fel a figyelmet többek között a Dalai Láma is, aki szintén úgy véli, hogy az együttérzés, párbeszéd – békés eszközökkel – a terrorizmus igazi ellenszere, és a probléma, amivel ma szembesülünk, az a vallások és nemzetek felületes nézetkülönbségeinek eredménye.

Via THE ROYAL SOCIETY; CNS; Psyhology Today; szeretlek Magyarország

Kérdésed van? Hozzászólnál?

Kommentelj a Pszichoforyou Facebook-oldalán!

SEGÍTS, HOGY MI IS SEGÍTHESSÜNK!

Úgy érzed, ezt a cikked neked írták? Ez nem véletlen! A Pszichoforyou az olvasókról szól, és az olvasóink támogatásával működik. Ha szeretnél még sok hasonló írást olvasni, támogass minket! MEGNÉZEM

Szerző

Szabó Anna
Idegtudomány szakirányon végzett, de tanulmányaiba egy nagyobb csipet pszichológia és mozgástudomány is vegyült. Jelenleg doktori tanulmányait folytatja Franciaországban, szabadidejét futással (sokszor a határidők elől is), túrázással, írással és társasjátékokkal tölti.

Pin It on Pinterest

Share This