Veled is előfordult már, hogy kicsúszott a lábad alól a talaj, és a kimerültség testileg és lelkileg is padlóra küldött? Hiába küzdesz az ellen, hogy újból és újból visszaess a munkaalkoholizmusba, sehogy nem sikerül megtalálnod a helyes egyensúlyt munka és magánélet között? Sajnos manapság nem annyira nehéz eljutni addig, hogy túlhajszoljuk magunkat, sokszor még a legrutinosabbak is belecsúsznak ebbe a hibába. A Mindful.org szerzője, a boldogságkutatóként és tanácsadóként is tevékenykedő Tchiki Davis saját példáján keresztül osztotta meg olvasóival a munka-magánélet közötti egyensúly elvesztésének rizikófaktorait – és a vágyott egyensúly megtalálásához is adott néhány tippet. A szerző legfontosabb tapasztalatait és „kiégés-ellenálló” tippjeit most mi is megosztjuk veletek.

A munka- magánélet egyensúly a jóllét egyik legfontosabb előfeltétele, melyet a legkeményebb időszakokban is igyekszem szem előtt tartani – kezdi cikkét Tchiki Davis, aki bevallása szerint nagy hangsúlyt fektet arra, hogy gyakorolja is azt, amiről prédikál – de a cikkből kiderül: ő is sokszor kudarcot vall.

De hogy lehet elkerülni, hogy újból és újból visszaessünk a munkaalkoholizmusba? Davis tapasztalatai alapján az alábbi négy tényezőt jelölte meg a végső kiégést „eredményező” egyensúlyvesztés legjellemzőbb rizikófaktoraként.

yz_generation

  1. Személyiség

Az alapjáraton ambiciózus, fókuszált, lelkes emberek, azok, akik már az egyetem óta a munkájuk megszállottjai. Davis szerint vannak emberek, akik valahogy másként viszonyulnak a feladatokhoz. Ha arról van szó, mellőzik a helyes táplálkozást, a testmozgást, a hobbit, sőt még barátaikat és a családjukat is simán parkoló pályára teszik, ha dolgozni kell.

Ha te is ilyen vagy, és ez a mentalitás rád is jellemző, vagyis a munkádnak élsz, felejtsd el, hogy azt tervezed, hogy mit csinálsz akkor, amikor nem dolgozol, és azt is, hogy magadra úgy tekintesz, mint aki kitartó és motivált. Akkor ugyanis már a kiégés küszöbén állsz…

Mit érdemes tenni: Ha „hiper-fókuszált”, motivált és tervező típus vagy, ezeket a képességeidet sikeresen fogod a jobb egyensúly megteremtésének szolgálatába állítani. Fogd a naptáradat és szánj időt az egészségedre a boldogságodra és persze a barátaidra. Alakíts ki egy rendszert, ami megvéd a visszaeséstől. Minél inkább tudsz tervezni, automatizálni és egyre nagyobb felelősséget vállalni a működésedért, annál könnyebb lesz kialakítani a munka-magánélet egyensúlyt.

  1. Társas összehasonlítás

Az emberek hajlamosak arra, hogy összehasonlítgassák magukat másokkal, az eredményeiket a többi ember eredményességének tükrében ítéljék meg. Nos, ha sok ilyen szellemiségű ember van egy helyen, akkor az veszélyes lehet…

Mikor a legjobban teljesítők mind összegyűlnek és megkérjük őket, hogy csinálják meg ugyanazt a feladatot, csak egy személy lehet, aki a legjobban teljesít. Mindenki más, aki magát „rocksztárnak” gondolta ebben az új helyzetben, most átlagos, vagy rosszabb. Az ilyen típusú környezet mindenkit a keményebb munkára késztet, hogy visszanyerje az önbecsülését, magabiztosságát és a tiszteletét. De amikor mindenki így tesz, egy idő után nem lehet a társakon jelentősen túltenni, nagyon hamar borul az egyensúly, majd kialakul a kisebbrendűség érzése – állítja Davis. Ha olyan emberekkel vagy körbevéve, akik valószínűleg ugyanabban jók és kiemelkedők, mint amiben Te annak tartod saját magadat, akkor számolnod kell a kiégés kockázatával.

Mit érdemes tenni: Az ember természetéből adódóan összehasonlítja magát a hozzá hasonlóval. Ez nem mindig rossz dolog. Segít minket abban, hogy keményebben és jobban tudjunk dolgozni. Azonban, ha egyensúlyt szeretnénk, akkor olyan környezetben éri meg dolgozni, ahol a legtöbb ember tevékenysége jelentősen különbözik a miénktől.

Ha úgy érzed, a társas összehasonlítás sérti a munka-magánélet egyensúlyodat, érdemes elgondolkodni a változtatás lehetőségén.
  1. Helyi kultúra

A gyökereink, és az abból fakadó elvárások ugyancsak hozzátehetnek ahhoz, hogy szép lassan eljussunk a kiégésig.  Komoly kockázati faktort jelenthet például, ha valaki élvonalbéli iskola (pl. menő egyetem) tanulójaként kezdi, vagy kezdte meg felnőtt éveit. Egy olyan közegben, ahol mindenki elvárja, hogy amolyan „sztár” legyél – tekintettel arra, hogy minden embernek megvannak az erősségei és a gyengeségei – nem könnyű teljesíteni a „mindenben nyújts kiemelkedőt” típusú elvárásokat. Amikor az emberek úgy érzik, ezeknek az elvárásoknak nem tudnak megfelelni, akkor egész egyszerűen túldolgozzák magukat, ami gyakran egészségügyi, alvási, problémákat, később szorongást és depressziót okozhat.

Ha egy olyan kultúra része vagy, ahol azt várják, hogy sztárként ragyogj, a kiégés veszélye fenyegethet.

Mit érdemes tenni: Ha olyan gondolkodásmódot követsz, mely szerint az emberek képesek a változásra, a fejődése és a növekedésre, tudatosan elkezdesz ügyelni arra, hogy elfogadd és szeresd magadat, azzal már nagy lépéseket tettél annak érdekében, hogy megszabadulj a nyomasztó elvárásoktól és a gondolattól, hogy keményebben kell dolgoznod, mindig minden körülmények között sztárként kell csillognod.

  1. Tágabb kultúra

Nemcsak a szűkebb környezet elvárásai lehetnek kártékonyak, a tágabb környezetünk, például egy nemzet, vagy egy régió kultúrája is árthat, felboríthatja a vágyott egyensúlyt.  Ha ez a kultúra élénk és inspiráló, ám elvárja Tőled, hogy egész nap dolgozz, akkor a kiégés pallosa ismét a fejed felett lebeg… Davis példaként a technológia Mekkájaként számon tartott Szilikon-völgyet hozza cikkében, de talán a mi szemünk előtt is felsejlik a megállás nélkül robotoló szülők, vagy nagyszülők emléke/képe, akik „a kemény munkát” tisztelték, fontos és alapvető értékként tartották számon.

Mit érdemes tenni: Próbáld meg meghúzni a határaidat. Tedd fel magadnak a kérdést: mi az az óraszám, amit munkával szeretnék tölteni? Mi az a tapasztalat, amitől elesel, ha ezt a lehetőséget, most kihagyod? Ha egyszer definiálod magadnak, hogy mi az, ami elfogadható számodra, könnyebb lesz a saját szükségleteid mellett érvelned, hiszen ezt más nem teszi meg helyetted.

Mi történik, ha kiégsz?

Esetemben a kockázat tényezők összeadódtak és legyőztek engem. A doktori tanulmányaim alatt megalapítottam a saját cégemet, a kutatás, a tanítás és a disszertáció írás között befektetőket kerestem és pitch-eltem a cégemet. Emellett elkezdtem kódolást tanulni és egy másik szakot is felvettem. Mikor a startupom elbukott – mint a startupok 75%-a- keményebben dolgoztam, elkezdtem furcsa munkákat elvállalni, hogy a képességeimet építsem, teljesen elfordultam attól, hogy a jóllétemmel foglalkozzak – írja cikkében Davis.

Elkezdett migrénem lenni, álmatlanság gyötört, zsibbadt a karom és a hátam, s ezek egyébként a szorongás tüneteiben öltöttek testet. Ekkor már azt is priorizáltam, hogy kikkel találkozom, beleértve a férjemet és a barátaimat is. A munkám már nem jelentett akkora élvezetet. Célt vesztettem, és elkezdtem azon gondolkodni, hogy miért nem érzem az élet értelmét. Ekkor egy hihetetlen dolog történt.  Kis lépésekben a munkám hanyatlásnak indult. Rosszul szerveztem megbeszéléseket, riportokból hiányoztak szavak, s feltettem a kérdést: „Mi történik velem?” „Ha nem tudok dolgozni, mi más tudnék csinálni az életben?” Döbbenetes volt realizálni, hogy mennyire kizártam az életem nem munkával kapcsolatos részét. Kiderült, hogy a kiégés legrosszabb fázisába kerültem. A kiégés lassan és fokozatosan alakul ki, s teljesen bele tudsz keveredni. Az egészséged, kapcsolataid és a jólléted hanyatlani kezd, s nem tudod miért. Végül a szervezeted tüneteket kezd el produkálni azért, hogy megakadályozza a munkavégzést – osztja meg tapasztalatait Davis, aki szerint rajtunk áll, hogy vissza tudjuk-e fordítani ezt a folyamatot.

Hogyan épüljünk fel a kiégésből?

Úgy, ahogy a kialakulásához is idő kell, a felépüléshez is…. A szokásos 40 órás munkavégzéshez való visszatérés nem elegendő. Kapcsolj ki hosszabb időre, egy ideig vállalj csak részmunkaidőt, s tanulj meg jobban megküzdeni a stresszel! Amint felfedezed magadon a kiégés tüneteit, érdemes a figyelmedet azokra a dolgokra fordítani, amelyek igazán boldoggá tesznek.

Hosszú az út az egészséges, kiegyensúlyozott élet felé. Minél korábban válik számodra világossá, hogy mi is történik, annál jobb. Gondold végig, mik azok a dolgok, amik boldoggá tesznek. Menj tovább, ez egy fontos feltétele annak, hogy elfogadd magad, s tanulj meg önzőbb lenni magaddal szemben azért, hogy elkerüld önmagad felőrlését – tanácsolja Davis.

Érdekesnek vagy hasznosnak találtad a cikket? Ha igen, akkor iratkozz fel hírlevelünkre, így biztosan nem maradsz le a legizgalmasabb pszichológiai témájú hírekről, programokról és cikkekről.

Via: Mindful.org

 

Szólj hozzá!

Pin It on Pinterest