Felkészíteni a lelkünket a tavaszi megújulásra – 3 tavaszváró vers, ami segíthet

Az évnek ebben az időszakában előfordul, hogy a tavaszi megújulás jelei mellett még vissza-visszaköszön a téli zimankó. Az ébredő tavasz azonban mindenképp jó alkalom arra, hogy kihasználjuk akár a hűvösebb napokat, akár az éppen kezdődő jó időt, és felkészítsük a lelkünket az előttünk álló kikeletre, a kifelé fordulásra. Ebben segíthet nekünk az irodalomterápia.

Az irodalomterápia kiindulási alapja az, hogy ahány ember, annyi egyéni olvasat létezhet. Több téma is felmerülhet, amikor egy adott műről beszélgetünk, ahogy az alábbi verseket is értelmezhetjük más- és másféleképpen. Azonban az is lehetséges, hogy felteszünk egy közös szemüveget, amin keresztül vizsgáljuk őket. A verseket olvasva vezérelvünk ezúttal is legyen az, hogy bennünk milyen érzéseket kelt a szöveg. Magunkat figyeljük olvasás közben, ne azt próbáljuk kitalálni, mi lehetett az alkotó motivációja, amikor papírra vetette sorait – csak engedjük, hogy hasson ránk a szöveg.

Ki azzal, ami már nem kell!

Kántor Péter A könyvespolc előtt című verse a felkészülés egyik fázisát, a selejtezést mutatja be.
Érdemes végiggondolni: mi szoktunk selejtezni, amikor szükséges? Milyen módszerrel? Gyűjtögetők vagyunk inkább, vagy csak a szükséges dolgokat tartjuk meg? Mitől függ, hogy valamit megtartunk-e? Mennyire ragaszkodunk tárgyakhoz, helyekhez, emberekhez, szokásokhoz?
A főszereplő vajon miért nem tud kiselejtezni semmit?

“és visszadugdostam mindet sorban
oda, ahol eddig is voltak,
egymást gyűrve, taszítva, szítva,
egymás hegyén-hátán szorongva
abban a poros öröklétben,
azon a recsegő könyvespolcon.”

Milyen tanácsot tudnánk neki adni? Nézzük meg, hogy ezt a tanácsot tudjuk-e a saját életünkre vonatkoztatni!
Játsszunk el a gondolattal, hogy a selejtezni való dolgok nem tárgyak, hanem elvont fogalmak. Azokat tudjuk-e selejtezni? Milyen a “lelki selejtezés”? Ilyet szoktunk-e csinálni? Hogyan fognánk neki? Például, ha egy barátság elfáradt, kiüresedett, és nem szolgálja tovább az épülésünket, mihez kezdünk vele? Ha már mindent megpróbáltunk, hogy megjavítsuk, el tudjuk-e engedni?

Használjuk ki az ébredező tavaszi napokat, hogy hátrahagyjuk a télben, ami nem “építési területként” jelenik meg az életünkben,

“hogy legyen helye a jövőnek,
hogy tudjam hova tenni, ha jön.”

A teljes verset itt olvashatod.

Múlt, jelen, jövő

Kemény István Remény című versét többször érdemes elolvasni, majd sorrendbe rakni a történéseket, mivel nem lineáris felépítésű. Több megfejtés is lehetséges, ahogy az életben is: néha nehéz meghatározni, hogy hol végződik a múlt, ami a jelenen keresztül átvezet a jövőbe. Vannak azonban olyan pillanatok, amikor “láttam az egészet, és tudtam, hegyen állok”. A saját életünkben képesek vagyunk-e az egészet látni, vagy inkább a “a törhetetlen üveg maradékaként”?
Fontos-e, hogy mint egy hegytetőről nézzünk le magunkra, és ha igen, hogy tudjuk ez elérni?

Végignézhetjük a saját hegyeinket és szakadékainkat, amik eddigi életünkben elénk álltak. Hogyan szoktunk cselekedni, viselkedni, hogy átlendüljünk egyikből a másikba? Működőképesek-e a megoldási stratégiáink, esetleg kell-e rajtuk változtatni?

Milyen érzéseket kelt bennünk a vers végén a magányos kifejezés? Ez a szó a végén áll, a cím mégis Remény. Hol jelenik meg a remény a versben? És a saját életünkben?
Azzal is eljátszhatunk, hogy milyen kérdést vinnénk fel mi a jósnőnek. Ha megtaláljuk a kérdéseinket, majd válaszainkat a múltra és a jelenre vonatkoztatva, talán már nekünk sincs szükségünk az ő válaszára a jövőnket illetően, hiszen már képesek vagyunk egy kerek egészként látni az életünket.

A verset itt találod.

„Fogadni más segítségét”

Pablo Neruda Egy himnusz az élethez című versét ajánlottuk már korábban, akkor egy kicsit más olvasatban. Érdemes más szemszögből is megnézni, és mélyebben beleásni magunkat. Olyan, mint egy recept a szakácskönyvben: leírja a hozzávalókat, hogy mit ne tegyünk a tökéletes fogáshoz, majd hogyan cselekedjünk, hogy “Ne vonjuk magunktól meg a boldogságot!”

Saját életünkben erőt meríthetünk egy olyan pillanatból, amikor azt éreztük, “ez az igazi élet”. Idézzük fel a pontos helyet, a látványt, a színeket és szagokat. Ezek felé a számunkra tökéletesként megélt pillanatok felé próbáljunk törekedni, ha a teljességet keressük.

Hogy elérjük, Neruda szerint az alábbi dolgokat kell megtalálnunk belül: “a magunk bocsánatát”. Meg tudunk-e bocsátani másnak? Egyáltalán kell-e a másik a megbocsátáshoz? Legalább ilyen fontos az a kérdés, hogy vajon magunknak meg tudunk-e bocsátani.
“Fogadni más segítségét” – Szoktunk-e segítséget kérni? Milyen érzés? Könnyű, esetleg nehéz? Milyen érzés az, amikor másokon segítünk?

Milyen szokásoknak lettünk a rabjai, amik megkötnek, nem engednek fejlődni? Hogyan tudnánk ezen változtatni?
Mit jelent az a versben, hogy „támaszpontot változtatni”? Egyáltalán, mit jelent számunkra a támaszpont jelen élethelyzetünkben? Ha nincs ilyen, mi lenne az ideális?

Felismerjük-e, ha mindig “ugyanaz az utunk”? Ha igen, akár konkrétan is tehetünk a változásért, például azzal, hogy nem a megszokott úton megyünk munkába, amivel máris teret engedünk az új lehetőségeknek.
Ez a vers nagyon komplex, érdemes három sort kiválasztani, ami megfogott, vagy úgy érezzük, hozzánk szól. Az elkövetkezendő újjászületési időszakot használhatjuk ennek a három területnek a tudatosítására, megismerésére, és ha szükséges, a megváltoztatására.

Olvass önmagadban

Az önreflexív olvasás első lépése, hogy megfogalmazzuk azokat a kérdéseinket, aminek a megválaszolásában segítségünkre lehet a mű, amely életre hívja őket. Ha a kérdésekre megtaláljuk a magunk válaszát, akkor máris nagy lépést tettünk önmagunk megismerése felé. Hogy a válaszaink építők vagy rombolók, “építési, vagy bontási terület” számunkra az a terep – a következő kérdés, amire választ kell találnunk.

Az olvasott szöveg mindig ad egy alternatívát, amiből kiindulhatunk, ha tudunk vele azonosulni, vagy épp ellenkezőleg: olyan megoldást is kínál, amit egyáltalán nem érzünk a magunkénak, és épp ezáltal segít megtenni az első lépést. Mindenképpen támpontot ad, ami segít elindítani a gondolkodásunkat az önvizsgálat és a fejlődés irányába.

Fotó: itt és itt