5 dolog, amit a Disney mesékből tanulhatunk – és taníthatunk gyermekeinknek

A közös filmezések toplistáján valószínűleg minden családban előkelő helyen szerepelnek a Disney-rajzfilmek – legyen szó kisgyermekes, vagy 100%-ban felnőtt családokról. Elvégre ezek az alkotások nem csupán a viccekről, a lélegzetelállító grafikáról, vagy épp a fülbemászó dallamokról szólnak, hanem fontos tanulságokkal, leckékkel szolgálhatnak, kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Cikkünkben ezek közül szemezgetünk, és reméljük, sikerül meghozni a kedvet egy újabb Disney-maratonhoz.

„Ki itt a szörnyeteg, s ki itt a szent?”

Sziasztok, Anna vagyok, 28 éves, és Disney mese-függő… Azt hiszem, sokunknak szüksége lenne egy Anonim Disney-Függők Klubjára, ahol mindenki szégyenkezés nélkül elismerheti, hogy akármennyi ráncot és emléket pakolnak is ránk az évek, néha bizony jó lehuppanni és megnézni egy rajzfilmet, amelyet már elég rég láttunk ahhoz, hogy újra nevessünk a poénokon, de azért még mindig hiba nélkül énekeljük végig a dalokat (utóbbiért ezúton szeretnék elnézést kérni a teljes családomtól).

Ki tudja, talán a mai rohanó világban néha arra van szükségünk, hogy egy bottal hadonászó pávián, vagy épp egy éneklő hóember emlékeztessen minket az élet szépségére.

Persze mindemellett a Disney mesék a kritikák gyakori célpontjai is, s már mi is írtunk arról, hogy az általuk sulykolt “szép=jó” szemlélet káros hatással lehet a fiatal gyermekek testképének és önértékelésének fejlődésére is.

Ugyanakkor, bár tény, hogy nem árthat a kritikus szemlélet, talán nem kell fáklyákkal és vasvillával kergetnünk a „Disney-monstrumot” – ahogy azt a Szépség és a Szörnyetegben tették. Elvégre a hatalmas hercegnő-szemek, a fülbemászó dallamok és a (néha egészen pajzán) viccek mellett megannyi tanulságot is levonhatunk a rajzfilmekből.

Mit tanulhatunk a Disney mesékből?

Nem is olyan régen például a Disney egyik legújabb alkotásával, a Coco című animációs mesével nyitott utat óvatosan az elmúlás témájáról való beszélgetéseknek a kisgyermekes családokban is – mindamellett, hogy a felnőtteket is emlékeztette a halottjainkról való megemlékezés fontosságára.

A Coco pedig korántsem az egyetlen Disney mese, amelyre érdemes lehet odafigyelni. Mi most egy ötös listára gyűjtöttük össze azokat a rajzfilmeket, amik értékes mondanivalóval szolgálnak – és amelyek családi körben való újranézésére a mézeskalács-és narancs-illatú karácsony tökéletes alkalmat teremt.

1. Oroszlánkirály – A múlt is fájhat, de az én filozófiám szerint vagy elugrasz előle, vagy tanulsz belőle

Sétára indulni múltunk emlékekkel kikövezett útján sokszor rémisztőbb és szorongáskeltőbb, mint egy viharban átvészelt hajó- vagy repülőút: ha úgy döntünk, szembenézünk az emlékekkel, nem csak a boldog, nosztalgia-ébresztő élmények buknak a felszínre, velük együtt rémlenek fel a veszteségek, a rossz döntések, a megbánás, a kudarcok is. Márpedig ezek az érzések azok, amelyeket a legnehezebb kiűzni a fejünkből. Ezek azok az emlékek, amiket újra és újra végigpörgetünk, amik fölött szüntelen rágódunk, mintha a sokszori újrajátszás átírhatná, meg nem történtté tehetné az emléket.

A múlttal való szembenézés óriási bátorságot igényel, és, ahogyan Rafiki is megjegyzi, bizony fájhat is. Ugyanakkor ez a próbatétel, ahogy azt a mesében is láthatjuk, segíthet lerázni „láncainkat”, megtanulni „profiként bukni”, és megtanulni előre nézni. Elvégre, ha képtelenek vagyunk elengedni, a múltunk mindig a nyomunkban lesz, és mindig magában hordozza majd a kísértést, hogy vissza-visszatekintsünk, akkor is, ha fájó sebeket tépünk fel vele.

Ugyanakkor, ha a vállunk fölött visszatekintgetés helyett szembe fordulunk vele, talán végleg begyógyíthatjuk a sebeket – akkor is, ha egy kis „emlékheg” marad is a nyomán. Talán a múlt elől menekülés helyett így tudunk majd kéz a kézben járni vele.

2. Up – Avagy élvezd az apró csodákat

A Fel! című mese főhőse, az özvegy Carl élete nagy utazására indul: a „nagy kalandra”, amit feleségével, Ellie-vel egy életen át tologattak maguk előtt… Hiába keveredik azonban Carl valóban akciófilmbe illő kalamajkákba, mégiscsak érzi, hogy az Ellie-vel való házassága volt az igazi, nagy kaland, ami beragyogta az életét. Az apró dolgok, amik szebbé tették a mindennapokat. A szeretet, ami szinte sugárzik a lenti jelenetből is. Ahogy arra Carl is ráébred, az út sokszor kalandosabb, szebb és lélegzetelállítóbb, mint a megérkezés az addig hőn áhított célhoz – ahova nem mellesleg sosem késő elindulni.

3. Tangled: Aranyhaj és a nagy gubanc

A komfortzónánk békés nyugalmánál talán csak a világ legkényelmesebb fotelje lehet jobb egy téli estén, egy pléd, egy jó könyv és egy bögre gőzölgő forró csoki társaságában.

Talán Aranyhajnak is ez lett volna a legegyszerűbb: békésen elfestegetni a tornyában, mit sem tudva a külvilág veszélyeiről… Azonban, ha így döntött volna, nem csak a szörnyűségeket, de az élet sava-borsát adó kapcsolatokat, érzelmeket és élményeket is elmulasztotta volna.

A mindennapok során mi magunk is sokszor kerülünk döntéshelyzetbe: otthagyjuk-e a járt utat a járatlanért? Elfogadjuk-e az új munkahelyet? Van-e bátorságunk nagyot álmodni, és ha kell, küzdeni érte, ahelyett, hogy más álmait váltjuk valóra napi 8 órában? Megállapodunk-e a középszerűnél, vagy hozzátesszük azt a plusz energiát, ami valóban az álmainkig repít minket?

4. A Hercegnő és a Béka

Ugyanakkor, ha már az álmainkért való küzdelemnél tartunk, fontos, hogy megtaláljuk az egyensúlyt a munka és az azon kívüli élet között: noha becsülendő a kitartás, a fáradhatatlan munka, amit egy cél eléréséért képesek vagyunk véghez vinni, egy ponton azonban le kell lassítani, hogy élvezhessük is az életet, és a célunkhoz vezető utat – akkor is, ha kicsit lassabban érünk oda. Tiana, ha lehetne, több, mint 24 órát dolgozna naponta, ugyanakkor láthatjuk, milyen zsigeri fáradtsághoz vezet a túlhajszoltság, a „munkaholizmus”, ahonnan szinte kivilágított út vezet a kiégésig, esetleg addig a pontig, ahol saját szervezetünk parancsol megálljt nekünk. Tiana története megtanít lelassítani, értékelni a világ szépségeit, amelyekből töltekezhetünk, ha erőre van szükségünk a folytatáshoz.

5. Némó nyomában: Ússz és evezz, ússz és evezz…

Néha márpedig rendkívül nehéz folytatni… Vannak napok, amikor egyszerűen ránk telepszik a szomorúság, a fáradtság és a tehetetlenség szörnye, és szürkébe öltözik számunkra a világ. Ilyenkor jön jól, ha képesek vagyunk mi is csak „úszni és evezni”, ahogy azt a Némó nyomában hős hala, Szenilla is teszi. Igazából ebből a rajzfilmből – a legtöbb Disney és Pixar alkotáshoz hasonlóan – megannyi leckét ragadhatnánk ki, legyen szó a család fontosságáról, apró hibáink elfogadásáról, vagy épp korlátaink, félelmeink legyőzéséről. Számomra mégis Szenilla életigenlése a legmegkapóbb: valaki, aki az emlékeitől megfosztva is képes optimista maradni az akadályok, vagy a morcos, sokszor lehangoló útitársak ellenére is. Elvégre az élet újra és újra akadályokat dob majd elénk, és gyakorta igen magasra teszi a lécet, mi pedig előbb-utóbb megugorjuk őket – a hozzáállásunk, kitartásunk és optimizmusunk azonban nemcsak, hogy előrébb hozza a siker dátumát, de még az odáig vezető utat is képes lehet kevésbé sötétnek, reménytelennek feltüntetni.

Via: Career Addict, Disney Baby, Oh My Disney

Fotó: itt, itt és itt