5 dolog, amit az emberek a legjobban megbánnak a halálos ágyukon

Szerző: | 2017. 05. 31. | Munka&Motiváció | Olvasási idő: 7 perc

Mi lenne, ha mi mindannyian úgy érkeznénk meg a halálos ágyunkhoz, hogy nincs semmi, amit sajnálunk, amit megbántunk? Mi lenne, ha abbahagynánk a kíméletlen bíráskodást, ami ezt a sajnálatot okozza és átváltoztatnánk könyörületté? Mi lenne, ha szabaddá tennénk egymást azzal, hogy nem ítélkezünk?

Mi lenne, ha mi most mind eldöntenénk, hogy boldogabbak leszünk azáltal, hogy a figyelmünket az egyszerűségnek, a kapcsolatoknak és azoknak a dolgoknak szenteljük, amelyek a szívünket boldoggá teszik – az összehasonlítás, a hiány, a félelem és az összes olyan dolog helyett, ami visszatart minket attól, hogy a lehető legigazabb és legboldogabb életet élhessük?

Mi lenne, ha biztonságban kifejezhetnénk egymás előtt az érzéseinket, ha nem félnénk egymástól? Mi lenne, ha oda mehetnénk, ahova a szívünk vezet minket? Mi lenne, ha megtanulnánk, hogyan legyünk kedvesek – ne csak egymáshoz, hanem saját magunkhoz is? Mi lenne, ha megengednénk magunknak és egymásnak, hogy legyen bátorságunk sérülékenynek lenni?

Ezeket a kérdéseket Bronnie Ware teszi fel ebben a videóban. Bronnie nyolc éven keresztül dolgozott hospice-palliatív ellátás keretében nővérként.

Bronnie Ware

„Olyan emberek voltak a pácienseim, akik hazamentek meghalni. Az életük utolsó 3-12 hetében voltam mellettük. Az emberek hatalmasat fejlődnek, amikor szembesülnek a saját halandóságukkal. Megtanultam, hogy soha nem szabad alábecsülni valakinek a fejlődési képességét. Néhány változás egészen elképesztő volt… Miután a pácienseim átélték a legkülönfélébb érzelmeket: a tagadást, a félelmet, a haragot, a bűntudatot, még több tagadást és végül az elfogadást, mielőtt elmentek, végül mindannyian megtalálták a békéjüket. Kivétel nélkül mindenki.”

Amikor Bronnie azt kérdezte a pácienseitől, hogy mi az, amit a legjobban sajnálnak, vagy mi az, amit másként csinálnának, az alábbi 5 dolog került elő a leggyakrabban. (A továbbiakban a hospice nővér blogbejegyzésének fordítását, és az ő mondatait olvashatjátok – a szerk.).

  1. „Bárcsak lett volna bátorságom azt az életet élni, amire igaziból vágytam, ahelyett az élet helyett, amit mások vártak tőlem!”

Ezt sajnálták a legtöbben. Amikor az emberek szembesülnek azzal, hogy az életük végéhez értek, és visszatekintenek, kristálytisztán látszik, mennyi megvalósulatlan álmot hagynak hátra. A legtöbb ember az álmai felét sem váltja valóra, és csak a halálos ágyán szembesül vele, hogy ez azoknak a döntéseknek a következménye, amelyeket ő maga hozott, vagy nem hozott meg.

Nagyon fontos, hogy legalább néhány álmodat megpróbáld megvalósítani az utadon. Amikor elveszíted az egészséged, akkor már késő. Az egészség olyan szabadság, aminek csak nagyon kevesen vannak tudatában – egészen addig, amíg el nem veszítik.

  1. „Bárcsak ne dolgoztam volna olyan keményen!”

Ezt minden férfi páciensen megbánta. Lemaradtak a gyerekeik gyerekkoráról és arról, hogy a partnereik mellett legyenek. A nők is gyakran sajnálkoztak emiatt. De mivel ők az idősebb generáció tagjai voltak, a legtöbbjük nem kenyérkeresőként, hanem háztartásbeliként dolgozott. Az összes férfi, akit ápoltam, egytől egyig mélyen sajnálta, hogy olyan sok időt töltött a munkahelyi taposómalomban.

Az életviteled egyszerűsítésével és tudatos döntésekkel elérheted, hogy ne legyen szükséged akkora jövedelemre, mint amekkorára gondolod, hogy szükséged van. És ha több helyet csinálsz az életedben, egy boldogabb, és az új lehetőségekre még inkább nyitott emberré válhatsz.

  1. „Bárcsak lett volna elég bátorságom kifejezni az érzéseimet!”

Sokan elnyomták az érzéseiket annak érdekében, hogy békét tartsanak másokkal. Ennek eredményeként megelégedtek egy középszerű léttel, és sosem váltak azzá, akivé igazán válhattak volna. Számos betegségnek ez a keserűség és harag az eredője.

Bár eleinte az emberek furcsán reagálhatnak, ha őszintébben kezdesz kommunikálni velük, egy idő után a kapcsolat egy teljesen új és egészségesebb szintre emelkedik. Így vagy úgy, de megszabadulsz egy egészségtelen kapcsolattól az életedben. Bárhogy is alakul, a végén nyersz.

  1. „Bárcsak ápoltam volna a kapcsolatot a barátaimmal!”

Nagyon sokan sajnálták, hogy nem áldoztak a barátságok ápolására annyi időt és energiát, amennyit ezek az emberi kapcsolatok megérdemeltek volna. Mindenkinek hiányoznak a barátai, akkor, amikor haldoklik.

Manapság az egy nagy közös probléma, hogy a barátságok kikopnak az életünkből. De amikor szembe kell nézned a közelgő haláloddal, az élet fizikális részletei semmivé lesznek. Persze, az emberek szeretnék ilyenkor a pénzügyeiket is rendezni, odaadni a vagyonukat azoknak, akiket szeretnek, de általában túlságosan betegek, és fáradtak ahhoz, hogy sikerüljön menedzselniük ezt a feladatot. Ugyanakkor tudják, érzik, hogy nem a pénz vagy a státusz hordozza a jelentőségüket.

A végén minden a szeretetről és a kapcsolatokról szól. Ez minden, ami marad a végén: szeretet és a kapcsolatok.

  1. „Bárcsak megengedtem volna magamnak, hogy igazán boldog legyek!”

Ezt meglepően sokan említették. Csak a végén ismerték fel, hogy a boldogság, az egy választás. Az életükben beleragadtak a régi mintákba és szokásokba. A változástól való félelem helyett inkább úgy tettek, mintha elégedettek lennének. Miközben mélyen belül önfeledt kacagásra és bolondozásra vágytak.

Amikor ott fekszel a halálos ágyadon, akkor az, hogy mit gondolnak rólad mások, a legkevésbé sem foglalkoztat. Milyen csodálatos lenne, ha még az életünk során megengednénk magunknak az önfeledt boldogságot!  

„Az élet egy választás. Ez a TE életed. Válassz tudatosan, válassz bölcsen, válassz őszintén. Válaszd a boldogságot!”

Olvasható annak a már idézett blogbejegyzésnek a végén, amely még 2009-ben söpört végig az interneten. Az óriási port kavaró írás hatását látva a szerző egy memoárban is összegezte a munkája során szerzett legfontosabb tapasztalatait, amely néhány évvel később „Öt dolog, amit leggyakrabban megbánunk halálos ágyunkon” címmel jelent meg. (A könyvet azóta 29 nyelvre – köztük magyarra is – lefordították.)

A bejegyzés, vagyis annak tartalma pedig egy olyan kezdeményezéssé nőtte ki magát, amelynek célja, hogy az eltávozott emberek életének tanulságait, és ezeket az üzeneteket minél több ember megismerhesse. Erről beszél Bronnie ebben a videóban (csak angol felirattal érhető el – a szerk.), amelynek tanulságait talán úgy lehetne összefoglalni, hogy bárhogy is történt eddig, adott a lehetőség, hogy elinduljunk azon az úton, amerre a szívünk visz minket. Mert amikor az egészségünk megroppan, akkor már túl késő lesz – és ezt – ahogy a videóban is fogalmaz – a legnagyszerűbb tanítóktól tudja.

Via: bronnieware.com 

Fotó: itt, itt és itt

Kérdésed van? Hozzászólnál?

Kommentelj a Pszichoforyou Facebook-oldalán!

SEGÍTS, HOGY MI IS SEGÍTHESSÜNK!

Úgy érzed, ezt a cikked neked írták? Ez nem véletlen! A Pszichoforyou az olvasókról szól, és az olvasóink támogatásával működik. Ha szeretnél még sok hasonló írást olvasni, támogass minket! MEGNÉZEM

Szerző

Szabó Eszter Judit
Kommunikációs szakember, újságíró. Hisz az önismereti- és terápiás munka sorfordító erejében. Ha kikapcsol, akkor túrázni megy. Vagy jógázni. Ha csinál valamit, akkor azt szívvel-lélekkel teszi. A Pszichoforyou-ra ez különösen igaz.

Pin It on Pinterest

Share This