„És lelökte őket. Ők meg repültek.” – A félelem és a bátorság kapcsolata

Szerző: | 2018. 08. 08. | Pszicho&Light | Olvasási idő: 6 perc

Félelem, bátorság – nehéz rájuk objektív fogalomként tekinteni, hiszen a legtöbbször egymás viszonyában mérjük őket. Manapság sok szó esik a félelmeink legyőzéséről, a komfortzónánkból való kilépésről. De vajon mikor vagyunk igazán bátrak? Ha megteszünk valamit, amitől nagyon félünk, legyen az bármilyen, mások számára hétköznapi dolog? Mit jelent számunkra a félelem, és mit a bátorság? Ezekre a kérdésekre keressük a választ.

A félelem eredhet akár korábbi rossz tapasztalatainkból, vagy épp ellenkezőleg: kiválthatja egy ismeretlen helyzet is. De előfordulhat az is, hogy hiába kutatjuk, miben gyökerezik, nem tudunk rájönni az okára. Mi jellemzi a mi félelmeinket? Milyen emlékezetes helyzet volt az életünkben, amikor igazán bátornak éreztük magunkat? Milyen érzéssel töltött ez el minket?

“Ők meg repültek”

Van-e erőnk saját belső késztetésből átlépnünk félelmeink határát, vagy szükségünk van külső támogatásra?

Az életben számos olyan helyzet adódhat, amikor képesek vagyunk saját, belső késztetésből átlépni a félelmeink határát. Ám előfordulhat az is, hogy szükségünk van ehhez egy kis külső támogatásra, ahogy Guillaume Apollinaire alábbi soraiban olvashatjuk:

„- Gyertek el a peremig!
– Nem merünk. Félünk.
– Gyertek el a peremig!
– Nem merünk. Leesünk.
– Gyertek el a peremig!

És eljöttek.
És lelökte őket.

Ők meg repültek.”

Nézzük meg, mit üzennek nekünk a fenti sorok! Mit jelent a saját életünkben a repülés, minek a jelképe?

Ha valaki azt mondaná, hogy képesek vagyunk erre a “repülésre”, tudnánk-e hinni neki, vagy megbízni benne annyira, hogy “el merjünk menni a peremig”? Gondoljuk végig: van olyan ember az életünkben, akinek ezt elhinnénk? Szokta-e nekünk mondani? Hiszünk-e neki – és ha nem, miért nem?

Próbáljuk meg felidézni, voltunk-e már olyan helyzetben, amikor valaki “lelökött minket a peremről”! Milyen érzés volt? És mi történt utána? Tényleg tudtunk repülni?
Vajon miért félünk a repüléstől?

“fogódzás nélkül dőljek el”

A félelem kérdése különösen izgalmassá válik, amikor a kapcsolatainkról van szó, hiszen kevés dologhoz van szükség annyi bátorságra, mint ahhoz, hogy megbízzunk egy másik emberben. Ez különösen igaz akkor, ha korábban már csalódtunk, és félünk, hogy ez újra bekövetkezhet. Vajon képesek a rossz tapasztalatok kialakítani egy olyan védekező viselkedést, aminek eredményeképpen ismerős az élethelyzet, amit Áprily Lajos ír le Védekezés című versében?

“Próbálgatom, tanulgatom,
hogy ne szeresselek nagyon.”

Vajon miért kell “próbálgatni, tanulgatni, hogy ne szeressünk valakit nagyon”? Voltunk-e már mi magunk ilyen helyzetben az életünkben? Lehet egyáltalán valakit máshogy, más mértékben szeretni, mint ahogy a szívünk diktálja?

Gondoljuk végig, számunkra mit jelentenek a viharok, amik a versben megjelennek. Milyen nagy érzések “kötnek földbe”? Pozitívak, vagy negatívak? Esetleg mindkettő és a NAGY szón van a hangsúly?
Mit értünk mi az alatt, hogy “fogódzás nélkül dőljek el.” Pozitív, vagy negatív érzetű számunkra ez a mondat? Találunk-e valamilyen megoldást a magunk számára ebben a sorban, a nagy viharok kezelésére?

A sebezhetőség ereje

Bátorság témájában Brené Brown Bátraké a boldogság című könyvét ajánljuk, ha valaki szeretne mélyebben elmerülni ebben az izgalmas témában. Brené Brown TED előadásából pedig kutatási eredményeivel és személyes tapasztalataival is megismerkedhetünk:

Megfigyelhetjük, milyen hatással vannak ránk a videóban elhangzottak. Egyetértünk-e Brené Brown állításaival a sebezhetőség felvállalása tekintetében? Tetten érjük-e saját életünkben a sebezhetőséget, és vajon tudunk vele mihez kezdeni? Fel tudjuk-e vállalni az ezzel kapcsolatos érzéseinket, és honnan merítjük a bátorságot, hogy ezt megtegyük?
Gondoljuk végig, hogyan viszonyul egymáshoz a sebezhetőség és a félelem a mi olvasatunkban.
Van-e az életünkben olyan eszköz, amivel a “nehéz érzéseket tompítjuk”? Korábbi cikkünkben a függőségeinket vizsgáltuk meg. Visszatekintve erre az önvizsgálatra a videó fényében, közelebb jutunk-e a magyarázathoz?

Mit jelent számunkra ez a mondat: “elég vagyok”? Tudjuk-e érezni ezt saját életünkben, magunkkal kapcsolatban? Hogy kapcsolódik ez a mondat az előadás egészéhez? És vajon miért ezt tartja a szerző a legfontosabb üzenetnek, miért ennyire fontos ezt hangsúlyozni?

Az első lépés a bátorság felé

A három ajánlott mű tekintetében érdemes megvizsgálnunk, hogy milyen félelmek hálózzák be életünket. Mik az egyes művek megoldási stratégiái a félelmek kezelésére? Melyikkel tudunk azonosulni, és a saját esetünkben alkalmazni? A fentiek segítségével a bátorságunkról is számot vethetünk. Mikor érezzük bátornak magunkat, vagy mitől éreznénk annak? Át tudjuk-e lépni a “peremet”, vagy merjük-e “gyökereinket gyengíteni”? Esetleg felvállaljuk-e sebezhetőségünket?
Brené Brown szerint ha megtesszük a lépést a bátorság felé, jutalmunk az érzés, hogy érdemesek vagyunk a szeretetre, a valakihez tartozásra, a kapcsolódásra. Egyetértünk vele?

Kérdésed van? Hozzászólnál?

Kommentelj a Pszichoforyou Facebook-oldalán!

SEGÍTS, HOGY MI IS SEGÍTHESSÜNK!

Úgy érzed, ezt a cikked neked írták? Ez nem véletlen! A Pszichoforyou az olvasókról szól, és az olvasóink támogatásával működik. Ha szeretnél még sok hasonló írást olvasni, támogass minket! MEGNÉZEM

Szerző

Gaál Szilvia
Anya és irodalomterapeuta. Az olvasás számára szakma és hobbi egyben, ami feltölt és tanít. Elkötelezetten támogatja a nőket az anyává válás lelki folyamatában. Szereti a tudását átadni, megfigyelni és mélyeket lélegezni a természetben.

Pin It on Pinterest

Share This