Elveszve a szélsőségek között – A misztikus borderline személyiségzavar

Szerző: | 2017. 04. 23. | Test&Lélek | Olvasási idő: 10 perc

A magyar költészet napját 1964 óta áprilisban, József Attila születésének napján ünnepeljük (amiről egy korábbi cikkünkben mi is megemlékeztünk – a szerk.).  Abban, hogy a munkássága ilyen meghatározó jelleggel bírt a magyar irodalmi élet fejlődésében, a személyiségének működésmódja is fontos szerepet játszott. Élettörténetét és műveit utólagosan rekonstruálva ugyanis a szakemberek szerint feltehetően borderline személyiség volt.

Manapság egyre több helyen találkozhatunk a borderline kifejezéssel. A  zene- és filmvilág szereplői közül sokak neve mellett  megjelent a médiában ez a címke, mint például Angelina Jolie, Beethoven, Diana hercegnő, vagy említhetnénk a nemrégiben elhunyt, botrányairól, alkohol- és drogfüggőségéről híres Amy Winehouse-t is.  A diagnózissal való dobálódzás azonban nem etikus, megbízhatónak pedig a legkevésbé sem nevezhetjük.

A személyiségzavar szót hallva sokszor a legdurvább sztereotip címkék jutnak eszünkbe, rögtön egy hasadt elméjű gyilkosra, ufókkal kommunikáló, furcsa emberekre asszociálunk. Pedig a valóságban ez a jelenség ennél sokkal egyszerűbben, gyakorlatiasabban is megragadható.

A személyiségzavarok világa

A DSM-V., a mentális zavarok diagnosztikus kézikönyve alapján személyiségzavarnak hívjuk azt, amikor a belső élmény és a viselkedés egy olyan tartósan fennálló mintázatot alkot, ami jelentősen eltér saját kultúránk elvárásaitól, és ez a különbség az alábbi területek közül legalább kettőben megnyilvánul:

  • kogníció – avagy ahogyan egy személy önmagát, másokat és az eseményeket észleli és értelmezi
  • affektivitás – az érzelmi reakciók tartománya, intenzitása, labilitása és helyénvalósága
  • személyközi funkciók – a kapcsolatok optimális működtetése
  • impulzuskontroll – a pillanatnyi késztetések feletti önuralom

Személyiségzavar esetén ez a fennálló mintázat rugalmatlan, a személyes és társas helyzetek széles tartományát áthatja, és jelentős szenvedést okoz a személynek. Továbbá kihatással van a szociális, munkahelyi vagy más fontos területek működésére is.

A személyiségzavarok diagnosztizálásánál nagyon fontos szempont, hogy a tünetek a 18. életév előtt már jelentkeznek. A személyiségzavarok a tünetek alapján több csoportra, úgynevezett klaszterekre oszthatók (A, B, C) – a borderline-ok a teátrális „B“ klaszterhez sorolhatók.

Hogyan alakul ki?

A személyiségzavarok kialakulásában számos tényező játszhat szerepet, így több oldalról érdemes megközelíteni a kérdést. Figyelembe kell venni a genetikai háttér és az öröklődés szerepét, és nagyon fontosak a kora gyermekkori tapasztalatok is –  a szülők viselkedése, a velük való kapcsolat, a családi működésmód.

Továbbá a személyiségzavar kialakulása az esetek nagy százalékában visszavezethető valamilyen korai traumatizációra, abúzusra (szexuális vagy fizikai bántalmazás, tartósan alkalmazott testi fenyítés, vagy verbális bántalmazás).

Kire mondjuk valójában, hogy borderline személyiségzavaros?

Az érintettekre számos helyzetben jellemző az instabilitás, mint például a társas kapcsolatokban, énképükben és hangulatukban, valamint jelentős impulzivitás figyelhető meg náluk. Az alábbiak közül legalább öt kritériumnak kell teljesülnie a végleges diagnózisalkotáshoz:

  1. Kétségbeesett igyekezet a valós vagy képzelt elhagyatás elkerülésére

A magány kifejezetten szorongató számára. Tényleges/fantáziált kapcsolati válság esetén intenzíven ragaszkodik a másikhoz, retteg, hogy elhagyják.

  1. Instabil és egyben intenzív személyes kapcsolatok, melyeket az idealizálás és a lebecsülés szélsőséges váltakozása jellemez

A másik egyik pillanatban maga a tökély, a megmentő, az isten/nő, akivel minden idejét együtt akarja tölteni, máskor pedig az apokalipszis hozója, csak rossz tulajdonsággal felruházott, értékeitől megfosztott valaki, akit fenyegetőnek találhat saját függetlenségére nézve. Az érzelmi kapcsolatok hirtelen csaphatnak át szeretetből gyűlöletbe.

  1. Identitászavar: kifejezetten és tartósan bizonytalan énkép vagy önértékelés

Hiányoznak a belső célok, tervek, elképzelések saját magával kapcsolatban. Önértékelése a külvilág felé erősnek és stabilnak tűnhet, de egy váratlan helyzet pillanatok alatt kibillentheti látszólagos egyensúlyából – elég csupán egy kritikus megjegyzés.

  1. Impulzivitás legalább két, potenciálisan önveszélyeztető területen

Notórius vásárlás, szexpartnerek rendkívül sűrű váltogatása, droghasználat, alkoholproblémák. Ugyanígy jellemző lehet az étkezés feletti kontrollvesztés és a felelőtlen járművezetés is.

  1. Ismétlődő öngyilkossági viselkedés, gesztusok, fenyegetések, vagy önsértés

Nem feltétlenül kell tettlegességig elmennie, elég, ha “utalgat” rá, de ezt rendszerint olyan módon teszi, hogy azt a környezete észrevegye – ez a sajátos kommunikáció része. Vitatkozás során akár megjelenhet érzelmi zsarolásként is: “Jó, ha ezt akarod, hát legyen vége, elmegyek… csak hazafelé nehogy véletlenül az autó elé lépjek…”

  1. Érzelmi labilitás a jelentős hangulati reaktivitás miatt (például kifejezett diszfóriás, ingerlékeny vagy szorongásos epizódok, amelyek rendszerint néhány óráig, ritkábban néhány napig tartanak)

Hirtelen változik meg a hangulati állapota – délelőtt még vidám volt, este már lehangolt, kedvetlen, motiválatlan és mindennel elégedetlen, könnyen “felhúzza magát,” vagy lamentálni kezd. Rövidesen pedig ismét minden normálisnak tűnik.

  1. Belső üresség krónikus érzése

Üresnek, unalmasnak érzi magát, és ez az érzés gyakran az élete minden területére kiterjed.

  1. Inadekvát, intenzív harag vagy annak kontrollálási nehézsége (például gyakori ingerültség, dühkitörés, haragosság, ismétlődő verekedés)

Egyfajta “Csak azért is! Mit nekem?!”- hozzáállás jellemzi őket. Hajlamosak a bosszúállásra, indulataik könnyen elragadják őket, a probléma megoldásához az agresszió eszközeit választhatják.

  1. Átmeneti, stresszhez kapcsolódó paranoid gondolatok vagy súlyos disszociatív tünetek

Szenzitívebb élményfeldolgozás jelentkezhet nehezebb/kihívásokkal teli helyzetekben, hajlamos lehet a külvilágból érkező ingereket félreértelmezni. Oktalanul gyanúsítgatni kezdheti a másikat: “Biztos azért tette mert…”. Előfordulhat, hogy egyszerűen úgy tesz, mintha nem történt volna semmi, nem vesz tudomást az aktuális problémákról – és ez gyakran megesik.

 „Jó ég, ez pont olyan, mint…!“

Úgy érzed, ráismertél valakire a családodból, vagy az ismeretségi körödből? Nem kizárt. Nem feltétlenül kell pszichiáter által kiállított papírt lobogtatnia valakinek, hogy a borderline személyiségzavarra utaló jeleket figyelhessünk meg nála. Időnként, például komoly stressz hatására akár egy „egészséges“ személy is képes  hasonlóan működni.

Valószínűleg sokan találkoztak már hasonlóval: amikor érezzük, hogy valami nem stimmel a környezetünkben, valahogy az illetővel a dolgok nagyon félrecsúsznak, és nem a mi hibánkból. Ilyen például, amikor valaki mindent vagy semmit alapon, fekete-fehéren gondolkozik, amikor minden vagy jó, vagy rossz – tehát olyan nincsen, hogy valaki vagy valami mindkét tulajdonsággal egyszerre rendelkezzen.

Vagy gondoljunk azokra a kapcsolatokra, amelyek első körben nagyon intenzíven kezdődnek (bár alapvetően a kapcsolat kezdése mindig az összeolvadásra hajaz – de ennek is van egy optimuma), és gyorsan körvonalazódik a határnélküliség – úgy érezhetjük, hogy a másik túlságosan ránk telepszik, nem hagy nyugton, nem veszi figyelembe a szükségleteinket.

Valamilyen nézeteltérés következtében pedig hatalmas, drámai összeveszés elevenedik meg a színpadon, ahol az indulatok elsöprő erejének és a fifikásan összerakott (ámbár téves) érvelések hatására (amit hívjunk bátran manipulációnak) akár bűntudatot is érezhetünk „szegény“ másik iránt. Az ilyen játszmák nagyon gyakoriak, hatásukat a környezet szenvedi meg leginkább.

A hasonló élmények hatására előfordulhat, hogy hatalmába kerít minket a felismerés érzése: „Igen, minden jellemző stimmel, ő biztosan borderline!“ Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy olykor egy egészséges személyiség is produkál hasonló „tüneteket“, mint egy borderline személyiségzavarban szenvedő ember. A valódi diagnózishoz számos feltételnek teljesülnie kell, és ha ez megtörténik, nagyon fontos a kezelés minél előbbi megkezdése.

Terápia – van kiút

Minden érintett esetében máshol van a hangsúly, így nagyon egyedi konstellációkkal találkozhat a szakember. Az alapos pszichodiagnosztikai munka után gondolkodhatnak abban, melyik módszer lenne a páciens esetében a legcélravezetőbb. Dolgozhatnak kognitív terápiás eszközökkel – az egyik legsikeresebb a mezőnyben a DBT (dialektikus viselkedésterápia), amelyben egyéni és csoportos terápiát is alkalmaznak egyszerre, és amely kifejezetten jól illeszkedik a borderline személyiségek működéséhez .

Ugyanígy a dinamikus terápiák is rendelkezésre állnak, és különböző művészetterápiákkal (mozgás, zene, ergoterápia) kiegészítve rendkívül hatásosnak bizonyulnak. Budapesten például a Tündérhegy egy ilyen lehetőségekkel rendelkező, ismert rehabilitációs központ.

Fontos még látni, hogy mivel az egész személyiség érintett, a kezelés időtartama is megnyúlik, akár évekig is eltarthat. Azonban hosszú távon a személy és környezete számára is kifizetődő belevágni a terápiába.

Forrás:

Tringer L. (2010). A pszichiátria tankönyve. Budapest: Semmelweis Kiadó.

American Psychiatric Association. (2015). DSM-5 referencia kézikönyv a DSM5 diagnosztikai kritériumaihoz. Budepest: Oriold és Társai Kiadó

Kérdésed van? Hozzászólnál?

Kommentelj a Pszichoforyou Facebook-oldalán!

SEGÍTS, HOGY MI IS SEGÍTHESSÜNK!

Úgy érzed, ezt a cikked neked írták? Ez nem véletlen! A Pszichoforyou az olvasókról szól, és az olvasóink támogatásával működik. Ha szeretnél még sok hasonló írást olvasni, támogass minket! MEGNÉZEM

Szerző

Zilahi Tímea
A tudomány és a modern kutatások rajongója. Imádja Pécset, a német nyelvet és kultúrát. Szeret utazni – arra, amerre a lába viszi. Dinamikus, pontos, rendszerető. Életében meghatározó választott sportága, a crossfit.

Pin It on Pinterest

Share This