Adj hálát, amikor csak lehet – jobb kedved lesz tőle

Szerző: | 2015. 12. 04. | Test&Lélek | Olvasási idő: 7 perc

„Légy hálás!” „Adj hálát minden nap!” „Köszönd meg!” Egyre gyakrabban és egyre többször találkozunk a fentiekhez hasonló felszólításokkal, de a tudományos alapokon nyugvó magyarázat, a legtöbbször lemarad az alapvetően jó szándékú biztatás mögül. A The New York Times újságírója, Arthur C. Brooks egy hiánypótló cikkben összegezte a hálával kapcsolatos kutatásokat.

Adrianna Calvo

Génekbe kódolt hála

Annak ellenére, hogy a hálának és a hála érzésének ma már számtalan, bizonyítottan pozitív hatása van (amelyeket az alábbiakban részletesen is ismertetünk) egyáltalán nem magától értetődő. Ez nem véletlen: nem könnyű hálásnak lenni, ha az élet nehéz. Márpedig az élet bizony nehéz.

Ennek ellenére vannak emberek, akik természetükből és személyiségükből adódóan hajlamosabbak a hála érzésének átélésére, mint a többiek. Ennek hátterében többek között az a kutatás áll, amelynek eredményeiről egy 2014-ben publikált tudományos cikkben számoltak be, miszerint beazonosítottak egy olyan gént, amely összefüggésbe hozható a hálával.

Néhány szerencsés embernek tehát úgy tűnik, fokozott genetikai hajlama van arra, hogy gyakrabban megtapasztalják a – tudományos kifejezéssel élve – „globális kapcsolati elégedettséget”. Ők jellemzően érzékenyebbek mások reakcióira, és a pozitív érzelmekre. (Valószínűleg ők azok a javíthatatlan optimisták, akikről néha az a benyomásunk, hogy egy párhuzamos valóságban, és nem annyira ezen a bolygón élnek…)

Választás kérdése

Nos, most szerencsére a többi „földi halandónak” sem kell (még jobban) elkeserednie.

A hála ugyanis tanulható és úgy tűnik tudományosan alátámasztott, hogy igenis van beleszólásunk, és lehetőségünk arra, hogy a körülményektől, a génállományunktól és az érzéseinktől függetlenül gyakoroljuk – és ezzel a gyakorlással egyetemben a boldogságszintünket is növeljük.

Azt, hogy ez az állítás túlmutat az önfejlesztő halandzsákon, bizonyítja az a 2003-as kutatás is, amelyben két véletlenszerűen kiválasztott csoportra osztották a kísérleti alanyokat. Míg az egyik csoportnak heti rendszerességgel kellett listát írniuk arról, hogy mi az, amiért hálásak, addig a másik csoportnak szóváltásokat, vagy semleges eseményeket kellett rögzíteniük. Tíz héttel később a „hálálkodó” csoport lényegesen és kimutathatóan elégedettebb volt az életével, mint a többiek.

happy

A jókedvet nem lehet erőltetni! Vagy mégis?

Mégis hogy lehetséges ez? Az egyik magyarázat szerint a boldogság színlelése – függetlenül az érzéseinktől – aktiválja agyunk pozitív érzelmek feldolgozását támogató részét. Egy vonatkozó kutatás során arra kérték az alanyokat, hogy 20 másodpercig erőltessék a mosolygást, ezzel automatikusan megfeszítve orbicularis oculi névre hallgató arcizmukat.  (Igen, ez az az izom, amelyik a szarkaláb formájú nyomokért felel…) A kutatók azt találták, hogy ez a cselekvés ugyancsak az agy pozitív érzelmek feldolgozását támogató részét aktiválta.

Mivel elég nagy az esélye annak, hogy furcsán néznek ránk, ha egy rosszabb pillanatunkban vagy periódusunkban elkezdünk a metrón vagy a munkahelyünkön kényelmetlenül hosszú ideig erőltetetten vigyorogni, a hála gyakorlása talán egy fokkal jobb és kevésbé kirívó alternatíva, ha szeretnénk jobb kedvre derülni.

Napos oldal

Egy kutatás szerint, amely a Cerebral Cortex című lapban jelent meg, a hála érzése a hypothalamust (a stressz szabályozásáért is felelős, kulcsfontosságú része az agyunknak) és az agyunk úgynevezett ventrális-tegmentális területét (itt található az úgynevezett jutalmazó rendszer, amely az örömérzést „termeli”) stimulálja. Ez lenne tehát az anatómiai háttere annak, a már sokak által megénekelt állításnak, miszerint az életnek van napos oldala.

A fenti eredmények arra is felhívják a figyelmet, hogy ha erre a napos oldalra kicsit jobban odafigyelünk, akkor jobban is érezzük magunkat. Sőt, a saját boldogságérzetünk ilyen módon történő erősítése minden bizonnyal a környezetünkre is jó hatással lehet, hiszen, ha mi jókedvűek vagyunk, akkor az másokra is hatással van.

Sötét oldal

Felmerül, hogy ha ennyi pozitívuma van a hálálkodásnak, akkor biztosan van negatívuma is. Nos, a válasz sajnos az, hogy így igaz, van. Egy, fogyasztói pszichológiával foglalkozó szaklap 2015 októberében olyan eredményeket közölt, amely szerint, amikor arra kérték a kísérleti alanyokat, hogy valahogy fejezzék ki a hála érzését, akkor elkezdtek édesség után vágyakozni, amiből ugye egyenesen következik, hogy a hálát rendszeresen gyakorló emberek, valószínűleg gyakrabban nyúlnak valamilyen nyalánkság után.

A (vélhetően) gyarapodó súlyunk dacára a hála érzését és annak gyakorlását, az érzéseinktől függetlenül érdemes mindennapi rutinként, az év minden napján beépíteni az életünkbe.

Belső-hála, külső-hála

A The New York Times idézett cikkének szerzője szerint a gyakorlást érdemes először magunkban, befelé irányuló hálálkodással kezdeni. Ha ez már jól működik, akkor második lépésben már más emberek felé is kifejezhetjük a hálánkat.

Martin Seligman, a pozitív pszichológia szülőatyjaként is emlegetett pszichológus néhány gyakorlati tanácsot is ad ehhez. Autentikus életöröm című bestsellerében azt javasolja, hogy folyamatosan fejezzük ki hálánkat szeretteink és kollégáink irányába.

A leghatékonyabb módja ennek, ha a hála gyakorlását olyan szintű rendszerességgel építjük bele az életünkbe, mint a reggeli kávé elfogyasztását. Jó gyakorlat lehet, ha minden reggel írunk legalább két rövid e-mailt egy-egy barátunknak vagy egy kollégánknak, és megköszönünk nekik valamit, amit tettek, vagy egyszerűen csak azt, hogy vannak.

Független a sorstól és a körülményektől

Végül, ha már befelé és kifelé is képesek vagyunk áramoltatni a hála érzését, akkor a hálára érdemes dolgok horizontját ajánlatos tovább tágítani: a fontos és meghatározó dolgok (egészséges gyerekek, boldog házasság, jó munkahely) mellett, a jelentéktelen történésekre is érdemes ilyen „hálás” szemmel figyelni. Az igazán boldog embereket ugyanis onnan lehet megismerni, hogy mindig megtalálják a módját annak, hogy köszöntet mondjanak jelentéktelennek tűnő apróságokért is.

Legyen szó az életünket meghatározó dolgokról, vagy éppen jelentéktelennek tűnő apróságokról, a hála – úgy tűnik – független a sorstól, a végzettől, a neveltetéstől, vagy a körülményektől. A hála, és az azzal – a fenti tudományos eredmények alapján – „kéz a kézben” járó boldogság érzése választás kérdése.

Via: The New York Times; Science Direct; Cerebral Cortex; Journal of Personality and Social Psychology; Oxford Journals

Fotó: stocksnap.io; unsplash.com

Kérdésed van? Hozzászólnál?

Kommentelj a Pszichoforyou Facebook-oldalán!

SEGÍTS, HOGY MI IS SEGÍTHESSÜNK!

Úgy érzed, ezt a cikked neked írták? Ez nem véletlen! A Pszichoforyou az olvasókról szól, és az olvasóink támogatásával működik. Ha szeretnél még sok hasonló írást olvasni, támogass minket! MEGNÉZEM

Szerző

Szabó Eszter Judit
Kommunikációs szakember, újságíró. Hisz az önismereti- és terápiás munka sorfordító erejében. Ha kikapcsol, akkor túrázni megy. Vagy jógázni. Ha csinál valamit, akkor azt szívvel-lélekkel teszi. A Pszichoforyou-ra ez különösen igaz.

Pin It on Pinterest

Share This