„Anya Istennel, apa a birkózással próbált megvédeni minket. Azt mondta, ha mi vagyunk a legkeményebbek, a legerősebbek, a legsikeresebbek, akkor nem eshet bántódásunk. Elhittem neki. Mind elhittük neki. Szerettük az apánkat. És szerettük a pankrációt” – narrálja a történetet a valós eseményeken alapuló Vaskarom elején Kevin, négy testvér közül a legidősebb, és még nem tudom,…
bővebben
Ajaj!
Ez a tartalom nem található.
És ezt olvastad már?
„Bocs, tudod, hogy nem bírom a sírást” – Hová tűnnek az emberek, amikor gyászolunk?
„Úgysem lehet ilyenkor jót mondani” – tárják szét a kezüket legtöbben, amikor szóba kerül az, hogyan lehet segíteni, vagy egyáltalán kapcsolódni egy gyászolóhoz. Ez az a mondat, ami igazolást ad ahhoz, hogy fordítsuk el a tekintetünket, és felmentést az alól, hogy közelebb menjünk egy olyan témához, ami már külső szemlélőként is nehéz érzéseket kelt. A…
bővebben
„A krízis segített abban, hogy egy új kép álljon össze az életemről” – Állandó szerzőnkkel, Horváth Gabriella krízistanácsadó szakpszichológussal beszélgettünk
A krízist nem csupán mások elbeszéléséből ismeri, maga is megtapasztalta a kiégés mindent lebénító formáját. Ahogy ebből a helyzetből képes volt gyarapodni, az ma is segíti a munkájában. Kórházi önkéntesként szerzett tapasztalatai pedig meghatározóak voltak abban, hogy miképp érdemes segítőként odafordulni a kiszolgáltatott emberekhez. Dolgozott pszichiátriai osztályokon művészetterapeutaként, jelenleg pedig magánrendelésén, krízistanácsadó szakpszichológusként fogadja a…
bővebben
Hírszorongásra hírdiéta – Utánajártunk, hogyan hat a hírfogyasztás a mentális egészségünkre
Sosem voltam nagy hírfogyasztó, 2020 tavaszán azonban tudatosan döntöttem úgy, hogy mellőzöm a hírek olvasását. A közösségi médiát görgetve igyekeztem a cikkek címe fölött is átsiklani a tekintetemmel. A COVID első hulláma néhány hete érte el Magyarországot, senki sem tudta, mi vár ránk, és mit kellene tennünk. Sok barátom és ismerősöm félt. Én is féltem….
bővebben
Kamaszok és kütyük a családban – Szél Dáviddal beszélgettünk
„Apa, elmegyek aludni, mert fáradt vagyok” – mondta a tizenkét éves nevelt lányom, és bevonult a szobájába. Az apukája elköszönt tőle, behajtotta az ajtót, majd a nappaliba ment. Utána a kamasz elővette a telefont, és chatelni kezdett az osztálytársakkal. Ekkor nyitottam be elköszönni tőle – a kezéből a telefon meg csak úgy röpködött, hirtelen nem…
bővebben
You must be logged in to post a comment.