„A hegek látszanak, de arról, hogy mennyit szenvedsz miattuk, mások semmit nem tudnak” – Az aknés bőrproblémák lelki tényezői

Szerző: | 2019. 10. 02. | Test&Lélek | Olvasási idő: 9 perc

Az, hogy a bőrünk és a lelkünk között milyen szoros a kapcsolat, jól mutatja az a tény, hogy az idegrendszer és a bőr ugyanabból a szövetből fejlődik ki az embrionális szakaszban. Többek között ez is magyarázza, hogy sokan a lelki és érzelmi folyamataink tükreként hivatkoznak a legnagyobb kiterjedésű érzékszervünkre.

„A bőrünk minden életszakaszban más és más feladatot lát el, és másképp is néz ki. Az évek során begyűjti azokat a nyomokat, amelyek életünk, mint valami festővászonra, a bőrünkre fest. Bőrünk sok mindenről mesél” – írja Yael Adler, a Bőrügyek – Minden, amit az egyik legérzékenyebb szervünkről tudni érdemes című könyv szerzője.

A bőrünk állapotára rengeteg körülmény lehet hatással: a pszichés tényezők mellett a genetika, a környezeti hatások, az életmódunk és a táplálkozás is befolyásolja azt, hogy hogyan fest (ha már festővászon) ez az elképesztően érzékeny, összetett, a szó szoros és átvitt értelmében is sokrétű felület.

Ehhez képest az emberek hajlamosak nagyon egyszerűsítő és sematikus magyarázatokkal előállni akkor, amikor valaki valamilyen bőrrel kapcsolatos rendellenességtől szenved. Miközben – ahogy az a fentiekből is kiderül – ennél jóval komplexebb témáról van szó.

Vegyük például…

…a kellemetlen tünetekkel, gyulladt és heges pattanások és/vagy mitesszerek formájában jelentkező aknét.

Miközben az aknét – ahogy a már említett Yael Adler fogalmaz, „a legtöbb ember »tipikus serdülőkori izéként« tartja számon, sokan felnőttként is szenvednek a tünetektől”.

A faggyúmirigyeket ugyanis több tényező, például a hormonok, a növekedési tényezők és az élelmiszerek alkotóelemei is stimulálhatják.

A serdülőkorban kialakuló aknéproblémák hátterében gyakran az úgynevezett IGF-1 nevű növekedési hormon áll. Ez az a hírvivőanyag, ami miatt a pórusokban – ahogy Yael Adler fogalmaz – „eszeveszetten burjánzik a zsírt kedvelő Propionibacterium acnes nevű baktérium”, amely serdülőkorban a faggyúmirigyek túlműködését, és az ezzel járó kellemetlen tüneteket, a gyulladt mitesszereket és pattanásokat, és nem ritkán az azok nyomán keletkező hegeket okozza. A tünetek a serdülőkor elmúltával általában eltűnnek, ami annak köszönhető, hogy az említett IGF-1 növekedési hormon szintje csökken a szervezetben.

Ha felnőttkorban is megmarad

Azonban ez nem feltétlenül, és nem mindenkinél történik így: ha felnőttkorban is megmarad az akné – vagy éppen akkor alakul ki – akkor az érintettek vérében jó eséllyel kimutathatóan nagyobb az IGF-1 szint.

Azonban, ahogy általában a bőrbetegségeket, a felnőttkorban kialakult, vagy megmaradó akné problémáját is érdemes komplexen szemlélni. Számolni kell a táplálkozási szokásokkal, az életkörülményekkel és a lelki tényezőkkel, és azzal is, hogy sajnos „benne van a pakliban”, hogy valaki hiába fordít mindezekre kényesen nagy figyelmet, a helyzet mégsem látszik javulni.

Ha a háttérben genetikai, esetleg hormonális okok húzódnak, az érintettek sokszor úgy érezhetik, hiába tesznek meg minden tőlük telhetőt annak érdekében, hogy megszabaduljanak a kellemetlen és jól látható tünetektől, egy idő után kifogynak az eszközökből.

„Úristen, mit szólnak majd ehhez mások?!”

Az ebből fakadó frusztráció pedig csak tovább ront a helyzeten: a bőrön jelentkező tünetekre a fokozott stressz egyébként sincs jó hatással, így a helyzetet sokszor tovább súlyosbítja a tehetetlenség érzéséből fakadó feszültség, ami egy ördögi körbe hajszolja az érintetteket. Miközben folyamatosan aggódnak a bőrük állapota miatt („Úristen, hogy nézek ki, mit szólnak majd mások?”), éppen a stressz csökkentése lehetne az – legalábbis a lelki oldalról – ami elősegíti a tünetek enyhülését.

Az érintettek helyzetét a környezet – jó szándékúnak vélt – visszajelzései sem könnyítik meg. A tüneteket látva ugyanis mindenkinek van valamilyen „tuti tippje” vagy tanácsa azzal kapcsolatban, hogy az azoktól szenvedő embereknek mit és hogyan kellene másként csinálnia; miből kellene kevesebbet (vagy egyáltalán nem) ennie, mit kellene sportolnia, milyen kozmetikumot kellene használnia. Ők csak a hegeket látják, de az annak érdekében tett erőfeszítést, hogy a tünetek megszűnjenek, már nem…

Ez a hozzáállás jelentheti tulajdonképpen a legnagyobb pszichés terhelést: a félelem, hogy „nehogy megszóljanak” (ami ennek ellenére rendszeresen előfordul); a stigmatizáltság érzése – hiszen az arcunkat nem takarhatjuk el a kíváncsi szemek elől, még akkor sem, ha sokszor legszívesebben ezt tennénk. Az akné láttán a külső szemlélők gyakran automatikusan feltételezik, hogy valamit rosszul csinálunk, nem élünk, táplálkozunk egészségesen, még akkor is, ha erre nagy figyelmet fordítunk. A kéretlen jótanácsok pedig további stresszt jelentenek.

Serdülőkorban sem szabad annyival letudni, hogy „túl kell esni rajta”

Ebből fakad egy másik, a bőrproblémákkal kapcsolatos jellegzetesség: a szégyenérzet, és az annak nyomán kialakuló elszigetelődés. Ezzel a „csomaggal” felnőttként sem könnyű együtt élni, de a problémában még inkább érintett serdülők sincsenek egyszerű helyzetben.

„A nyugati civilizációban a fiatalok 80%-a hajlamos az aknéra” – írja könyvében Yael Adler, aki szerint „a vastag pattanásokat és hegeket belülről kell kezelni, a tizenévesek súlyos aknéját nem szabad annyival letudni, hogy ez a kellemetlenség a serdülőkorral jár »túl kell esni rajta«. Inkább sürgősen cselekedjünk.”

Erre egészen konkrét tanácsokkal is szolgál a szerző, aki azt állítja, hogy a faggyúmirigyek túlzott aktivitását egy izotretinoin nevű hatóanyaggal lehet befolyásolni. A fizikai tünetek kezelése mellett azonban serdülőkorban sem szabad megfeledkezni a bőrproblémák lelki vetületéről.

Szorongás és szociális fóbia

A tinédzserek élete egyébként sem könnyű, de ez az életszakasz ráadásul rendkívül nagy jelentőséggel bír a kortárs kapcsolatok szempontjából. Márpedig elég nehéz úgy kapcsolódni, hogy romokban az önbecsülésed… A kellemetlen és jól látható tünetek, a kortársak sokszor kegyetlen reakciói könnyen szociális szorongást okozhatnak, ami – ha kezeletlenül marad – később akár szociális fóbiává is erősödhet.

Az aknéval (vagy bármilyen más bőrproblémával) járó tünetek miatt érzett szégyen később, a fiatal felnőttkor, és az úgynevezett „nagybetűs élet” fontosabb állomásain is megkísérthet minket: a középiskola végén, az érettségin, majd az egyetemen, a vizsgákon, később az állásinterjúkon nyújtott teljesítményre is rányomhatja a bélyegét.

Függetlenül attól, hogy továbbra is vannak tünetek, vagy azok már elmúltak – a társkapcsolatok kialakításában is komoly akadályozó tényező lehet, ha azzal az érzéssel vagyunk jelen ezekben a helyzetekben, hogy „valami nem stimmel velünk, és ezt mindenki látja”.

Mi a megoldás?

Azoknak a rendellenességeknek a kezelése, amelyeknek a tüneteit rajtunk kívül álló okokból nem tudjuk megszüntetni, egy pszichés szempontból rendkívül megterhelő folyamat. A sok kudarcba fulladt próbálkozás után sokan már inkább csendben szenvednek és a saját személyes tragédiájukként tartják számon, hogy „felnőttként is ezzel a tinédzser-problémával kell élniük”.

Ebben a kilátástalannak tűnő helyzetben különösen fontos, hogy tudjunk és merjünk segítséget kérni. Egy pszichológus szakember támogatása fontos kapaszkodót és érdemi segítséget jelenthet a feszültség enyhítésében, ami a tünetek, és azzal összefüggésben keletkező érzések – szégyen, harag, tehetetlenség – nyomán keletkeznek.

Ha ilyen formában figyelmet fordítunk a tünetek okozta stresszre, az közvetve a tünetek enyhülését is eredményezheti azáltal, hogy – a terápiás vagy önismereti munka következtében – csökken bennünk a feszültség. Ha pedig csökken a feszültség, akkor jó eséllyel csökken a stresszt befolyásoló kortizolszint is, ami szorosan összefügg a tünetek erősségével.

De szintén érdemes felülvizsgálni a probléma kezelésére szánt kozmetikumokat és – amennyiben ez még nem történt meg – egy alapos kivizsgálás keretében konzultálni egy bőrgyógyász, esetleg endokrinológus szakemberrel.

Kérdésed van? Hozzászólnál?

Kommentelj a Pszichoforyou Facebook-oldalán!

SEGÍTS, HOGY MI IS SEGÍTHESSÜNK!

Úgy érzed, ezt a cikked neked írták? Ez nem véletlen! A Pszichoforyou az olvasókról szól, és az olvasóink támogatásával működik. Ha szeretnél még sok hasonló írást olvasni, támogass minket! MEGNÉZEM

Szerző

Szabó Eszter Judit
Kommunikációs szakember, újságíró. Hisz az önismereti- és terápiás munka sorfordító erejében. Ha kikapcsol, akkor túrázni megy. Vagy jógázni. Ha csinál valamit, akkor azt szívvel-lélekkel teszi. A Pszichoforyou-ra ez különösen igaz.

Pin It on Pinterest

Share This