„Nem tudom, mit érzek, csak fáj” – Az alexithymia jelensége

Képzeld el egy pillanatra, milyen lehet, ha csak nagy nehézségek árán tudod kifejezni, sőt, egyáltalán azonosítani, mit érzel az adott pillanatban. Amikor igazi kihívás mások reakcióit, és a saját tested jelzéseit olvasni, és megfelelően felcímkézni az érzelmeidet. A legtöbben annyira magától értetődőnek éljük meg mindezt, hogy még elgondolnunk is nehéz, milyen lehet, ha valakinek ez nem megy – pedig bizony ezzel jár az alexithymia.

Az alexithymia jelenségét (melyet érzelmi vakságnak is neveznek) elsőként Peter Sifneos figyelte meg 1972-ben. Azokra a páciensekre utalt ezzel az elnevezéssel, akik nehezen tudnak érzelmeket felismerni; meg tudják mondani, ha valami rossz, kellemetlen vagy idegesítő, de azt nem, hogy ettől szomorúak, dühösek, esetleg éppen frusztráltak-e.

„Az alexithymia nem betegség, inkább egy vonás, tulajdonság. Társulhatnak ugyan hozzá pszichiátriai kórképek, de ez nem feltétlenül van mindig így” – mondta Pszinapszis előadásában Dr. Kovács Dóra pszichiáter, kiképző pszichoterapeuta. A szakértő szerint az állapotukból eredően az alexithymiások nehezen tudják megosztani másokkal, mi zajlik bennük, aminek sokszor a kapcsolataik látják kárát.

Mit érezhet(ek)?

Azok, akiket érint az alexithymia jelensége, többnyire nehezen tudják megkülönböztetni a testi érzeteket az érzelmektől, és inkább azok testi oldalát élik meg, mint a lelkit. Jellemző még rájuk a pragmatikus gondolkodás, a logikus érvek előnyben részesítése a döntéshozatalban, és az, hogy a hasznosságuk alapján értékelnek dolgokat. Az alexithymia a megjelenésben is megfigyelhető: a testtartás merevebb az átlagosnál, a mimika és a gesztusok is szegényesebbek lehetnek.

„Az alexithymiások más emberek érzelmeiben is problémásan igazodnak el. Az, ahogyan a legtöbben ezt tesszük, hogy rápillantunk valakire, és leolvassuk az arcáról, mit érez, nekik nehéz – az érzelmek arckifejezésének felismerésében, azonosításában gyengébbek”

– mondja a szakértő, aki hozzáteszi: az alexithymia következtében az érzelmi élet (élmények, vágyak, kívánságok) beszürkül, ahogy a fantázia, a szimbolikus gondolkodás is.

Hogyan alakul ki?

Az alexithymia létrejöttében rizikófaktornak számít az alacsony szocioökonomiai státusz, szerepe van az örökletességnek, és a kutatások szerint a lassú beszédfejlődésnek is. Az elsődleges ok azonban minden eredmény szerint egyértelműen az elszenvedett bántalmazás (fizikai, szexuális, illetve mindenek felett az abúzus harmadik fajtája, az érzelmi bántalmazás vagy elhanyagolás átélése).

„Az alexithymia elsősorban akkor alakulhat ki, ha az anya nem képes érzelmi biztonságot nyújtani. Természetesen nem szándékosan: állhat a háttérben a saját szorongása, vagy az, hogy nehezen talál kapcsolatot az érzelmeihez, emiatt nehezebben tükrözi vissza a gyerekét” – szögezi le Dr. Kovács Dóra.

„A gyerek ilyenkor önvédelemből gyakorlatilag kikapcsolja az érzelmeit, szinte lehasítja őket, és csak a fiziológiájukat éli meg; a dühből például azt, hogy emelkedik a pulzusa, erősebben ver a szíve – de mindennek a lelki oldalát nem.”

„Ne sírj!”

Az alexithymia tehát lényegében egy védekezési stratégia, amelyet a negatív érzelmek lehasítását, eltávolítását szolgálja. Ez a hasítás olyan állapotot eredményez, amely kimutatható anatómiai elváltozással jár: a testi érzésekért felelős limbikus területeket a neokortikális régiókkal összekötő kommunikáció módosul.

Az érzelmi vakság ráadásul nem ritka állapot: a lakosság körülbelül 10%-át érinti; azaz nagyjából minden tizedik ember számára nehézséget okoz megélni és kifejezni az érzéseit. Egyik fajtája, a vonás-alexithymia a személyiség stabil része, és veleszületettség vagy kora gyermekkorban elszenvedett trauma miatt alakul ki. Emellett létezik úgynevezett állapot-alexithymia is, amelyet valamilyen negatív életesemény okozhat, és létrejöhet például poszttraumás stressz zavar következtében (annak idején a vietnami veteránok 41%-ánál figyeltek meg hasonló működést).

Az alexithymia előfordulása tekintetében érdekes különbség figyelhető meg a férfiak és a nők között: a férfiak esetében gyakori egyfajta normatív alexithymia, ami a nevelés nyomán alakul ki.

„Egy kisfiú hathónapos koráig még többet is sír, mint egy kislány” – mondja a szakértő. „Ám míg egy kislány számára később, akár iskoláskorban is megengedett az érzelmeit így kifejezni, a kisfiúk nagyon korán megkapják a „ne bőgj, katonadolog ez!” visszajelzést, ha sírni kezdenek. A sebezhetőséget, a törődés iránti igényüket nem mutathatják ki, csak azt, ami megengedett egy férfi számára, például a dühöt. Ennek köszönhető, hogy a férfiak jellemzően gyengébben teljesítenek érzelemkifejezésben, verbalizálásban.”

Hogyan hat a kapcsolatokra?

Az alexithymia állapota jelentősen megnehezítheti, hogy azonosítsuk és kifejezzük az érzelmeinket. Ez nem csupán az érintettekre, de a kapcsolataikra is negatív hatással van: az alexithymiások jellemzően ridegebben viselkednek másokkal, jobban kedvelik azokat a viszonyokat, ahol tarthatják a számukra kényelmes távolságot.

Mivel az alexithymia az empátiás készségre is rányomja a bélyegét (hiszen hogyan is érezhetnénk át mások érzéseit, ha a sajátjainkat is csak problémásan tudjuk megélni), az alexithymiások általában kevésbé „népszerűek”, kevésbé hajlamosak segítőkészségre, altruizmusra a kapcsolataikban.

Ez nem azt jelenti, hogy önzők, vagy hogy csak magukra gondolnak, épp ellenkezőleg: az asszertivitás, a saját érdekeik érvényesítése is kihívást jelenthet számukra, hiszen nehezen tudják megfogalmazni, mi az, amit éreznek, és miért.

„Nem tudom, mi bajom”

Az alexithymiával járó egyik legnagyobb nehézséget a kapcsolati oldal mellett a különböző testi tünetek, és a miattuk való aggódás jelenti. Az érzelmi vakság rendkívül gyakori a különböző pszichoszomatikus kórképekben: megjelenhet funkcionális betegségekben (ilyen például az IBS, az irritábilis bél szindróma, vagy a klasszikus „gyomorideg”; mindkettőre igaz, hogy a tünetek hátterében nem áll szervezeti elváltozás, a panaszok mégis fennmaradnak), illetve olyan pszichoszomatikus állapotokban, ahol a betegség pszichés okok miatt alakult ki (például a gyomorfekély).

„Az alexithymiásokkal az történik, hogy lehasítják a különböző testi válaszokról az érzelmi és gondolati összetevőket, és csak a testi oldal az, ami megmarad” – magyarázza Dr. Kovács Dóra.

„A magyar nyelv nagyon szépen kifejezi ezeket az állapotokat: gyakran mondjuk, hogy megszakad a szíve, kiütést kap tőle és így tovább. De fontos tudni, hogy az illető nem gyógyul meg attól, hogy konfrontáljuk a betegség pszichés gyökerével – hiszen neki nincsenek erre szavai, még akkor sem, ha számunkra rögtön nyilvánvaló a megoldás.”

Azaz hiába fejtjük ki, hogy az illetőnek azért fáj a gyomra, mert valami olyasmit akarnak „lenyomni a torkán”, ami számára elfogadhatatlan, a tünet, a fájdalom ettől még sajnos nem múlik el.

Nem csak a test

Az alexithymia azonban nem csupán a pszichoszomatikus kórképekhez társul gyakran. A különböző evészavaroknál, például az anorexia és a bulimia esetében is megfigyelhető, hogy az érzelmi vakság még a gyógyulás után is fennmarad. A falásrohamok hátterében is állhat alexithymia: ekkor az érintettek éhségnek élik meg azokat az érzelmeket, amiket nem igazán tudnak azonosítani, például a dühöt vagy a csalódottságot.

Az érzelmek megélésének, kifejezésének nehézségei a személyiségzavarok különböző fajtáiban is megjelenhet.

„A nárcisztikus személyiségzavarról például tudjuk, hogy a gyökere a nárcisztikus szégyenérzet, ami korai sérülés következtében alakul ki, és azt eredményezi, hogy a saját rossz érzéseinket mintegy védekezésként másra vetítjük, miközben állandó csodálatot, odafigyelést várunk el” – mondja a szakértő.

„A legújabb vizsgálatok szerint ennek az az alapja, hogy az érintettek nem tudják azonosítani az érzelmeiket, csak azt érzik, hogy valami rossz, valamitől meg kell szabadulni, kivetíteni; a grandiozitás pedig az együttérzés képességének hiányából fakad.”

Több vizsgálat szerint van összefüggés a borderline személyiségzavar az alexithymia között is: a borderline-ok körében gyakori önsértés, a falcolás a kifejezetlen érzelem következménye lehet, egy arra való törekvés, hogy valaki testileg érezze azt, amit nem tudott meghatározni. Az érzelmek azonosításának képtelensége olyan feszültséget okoz, ami érzelemszabályozás nehézségeihez, impulzivitáshoz vezet, ami szintén a borderline-ok sajátja.

Hogyan lehet segíteni?

„Az alexithymia sajnos minden terápia kimenetét negatívan befolyásolja; minél magasabbb fokú, annál inkább” – mondja Dr. Kovács Dóra. „Ezért fontos, hogy a sikeresebb kilátások érdekében igyekezzünk dolgozni rajta.”

A szakértő szerint alexithymia esetén nagyon sokat segíthet különböző relaxációs technikák elsajátítása, amelyek elmélyítik a saját testünkkel való kapcsolatunkat – azaz ha testi tüneteket érzékelünk az érzelmek helyett, a relaxáció áthidalhatja a kettő közti szakadékot.

Szintén hasznosak lehetnek a csoportterápiák, ahol találkozhatunk mások érzelmeivel, láthatjuk, hogyan reagálnak más emberek másokra, a mi érzelmeinkre. Segíthet a mentalizáció alapú terápia (MBT), amelyet alapvetően a borderline személyiségzavar kezelésére dolgoztak ki, de az alexithymiában is jó lehetőséget nyújt a fejlődésre; csakúgy, mint a művészetterápiás módszerek.

„Nemrégiben zajlott egy vizsgálat, amely szerint a Harry Pottert olvasó gyerekek érzelmi intelligenciája és empátiás készsége fejlettebb, mint a kortársaiké” – idézi fel Dr. Kovács Dóra. „Ezért fontos azt is megemlíteni, hogy ugyan nem terápiás irányzat, de én hiszem, hogy rengeteget segíthet az érzelmeket megjelenítő könyvek, filmek nézése és megbeszélése is.”