„Felemelni magunkhoz a kudarcainkat” – Az átkeretezés gyakorlása

A sikert legegyszerűbben talán úgy lehet leírni, hogy a terveink, vágyaink elérése, abba a célba  való megérkezés, amit kitűztünk magunk elé. A kudarc pedig az lehet, amikor ez a megérkezés nem történik meg, akár még annak ellenére sem, hogy úgy érezzük, mindent megtettünk érte. Biztosan mindannyian fel tudjuk idézni a “siker édes ízét”, amikor elértük azt, de a kudarc keserűsége is ismerős lehet a számunkra. Irodalomterapeuta szakértőnk, Gaál Szilvia gondolatait olvashatjátok.

Sokféle siker létezik: szakmai, amikor végre megkapjuk az áhított pozíciót, vagy érzelmi, amikor úgy érezzük, megtaláltuk a társunkat. De lehet siker egy először egyedül bekötött cipő, vagy amikor egy baba életében először feláll. Az, ha bizonyos helyzetekben le tudjuk győzni önmagunkat, vagy épp ellenkezőleg: ha végre kiállni sikerül magunkért. Ez utóbbiak a külvilág számára kevésbé látványos sikerek, de ugyanazzal az érzéssel ajándékoznak meg, mint amikor pezsgők durrognak, konfetti hull az égből és gratulációkat fogadhatunk.

Mi a siker – neked?

Ahhoz, hogy a sikert valóban megéljük, fontos az önismeret, hiszen sokszor külső elvárások, minták hatására cselekszünk: azért leszünk orvosok, mert a család ezt várta el tőlünk, azért esszük meg a spenótot, mert különben a mama szomorú lesz.

Ilyen esetben sokszor nem értjük, mi az oka annak, hogy a megérkezés, beteljesedés érzése elmarad. Éppen emiatt fontos, hogy a sikert a saját mércénkhez mérjük, mert nem biztos, hogy ugyanazt jelenti számunkra, mint a külvilág számára.

Acsai Roland Nem mese című versét olvasva figyeljük meg, hogy milyen érzést kelt bennünk. Feltehetjük a kérdést, hogy a mesék női hőseinek hétköznapjai, a történet folytatása az “amíg meg nem haltak…” után sikerként, vagy kudarcként jelenik meg számunkra. Elgondolkodhatunk arról, hogy melyik mesehős életével tudunk azonosulni a Vége felirat előtt, és utána. Érdekes lehet megfigyelni, hogy a kettő azonos-e.

Megpróbálhatunk egy elképzelt folytatást írni a mesének, egy olyat, ami a vágyainkban szerepel, és egyet, ami a saját életünket jeleníti meg. Segít a saját fogalmaink szerinti sikeresség definiálásában, ha végignézzük a kettő közötti azonosságokat és a különbségeket. Mi az, amit sikerült elérnünk és megteremtenünk, és mi az, amit elengedtünk, vagy amiben kudarcot vallottunk?

A kudarccal kapcsolatos érzéseinket is górcső alá vehetjük. Engedjük bele magunkat egy korábbi ilyen tapasztalatunkba, és vizsgáljuk meg közelebbről! Azzal is érdemes foglalkoznunk, hogy mikor élünk meg kudarcnak egy szituációt. Akkor is így érzünk, ha egy tudatos döntés következtében elengedjük a helyzetet? Tudunk-e más szemmel tekinteni rá?

Átkeretezni a kudarcot

Sokszor előfordul, hogy a történés pillanatában rossznak tűnő dologról később kiderül, hogy miért volt haszna az életünkben, mit tudtunk belőle profitálni. Egy ismerősöm elmesélte, hogy milyen hálás tud lenni így utólag a balesete miatt, aminek következtében több hétre gipszbe kényszerült. Sok mindent megtanult magáról, és olyan változásokat tudott teremteni az életében, aminek következtében most sokkal boldogabb.

Ezt a fajta átkeretezést írja le a Gyereknevelés dán módra című könyv. A mű a gyereknevelésen keresztül mutatja be, hogy mi jellemzi a dán életszemléletet, ami Dániát a világ egyik legboldogabb országává teszi. A könyvet nem csak szülőként érdemes elolvasni, bármilyen élethelyzetben világos, adaptálható gyakorlati tanácsokat találhatunk benne. Az egyik ilyen “recept” az átkeretezés.

Az átkeretezést gyakorolhatjuk múltbeli események, rossz élmények vizsgálatával, amiknek a jelenben érezhető hatásait vizsgálhatjuk: mit tanultunk belőle, min változtattunk a hatására és ez hogyan befolyásolta az életünket? Ha a múltban már tudunk átkeretezni, egyre közelebb hozhatjuk ezt a működést a jelen pillanathoz.

Az átkeretezés nem jelenti azt, hogy ne éljük meg, söpörjük a szőnyeg alá, vagy fojtsuk el a negatív érzéseinket. Sokkal inkább egy olyan tudatos szemléletmód, ami megtanít komplexitásában figyelni magunkat és a velünk történteket.

Lóci óriás lesz

Szabó Lőrinc Lóci óriás lesz című klasszikusa is nézőpont-váltó helyzetet ír le. Olvasás közben figyeljük meg az érzéseinket, amiket a vers kelt bennünk, ha a gyerek, és ha a felnőtt helyébe képzeljük magunkat a leírt szituációkban.

Játsszunk el a gondolattal, hogy a versbéli szereplők nem személyek, hanem a sikeres, illetve a kudarcot vallott énünk, és próbáljuk meg ezzel a fókusszal újra elolvasni a művet.

“És ijesztő volt odalentről,

hogy olyan nagyok a nagyok,

hogy mindent tudnak és erősek

s én gyönge és kicsi vagyok.”

Felidézhetjük, hogy mikor éreztük magunkat a “kicsi” és mikor a “nagy” helyében. Szabó Lőrinc több megoldást is kínál a helyzet feloldására. Először leguggol a kisfia mellé, aminek eredményeképpen a gyűlölet érzése bukkant a felszínre belőle:

“Negyedóra – és már gyülöltem

mindenkit, aki elnyomott.”

Aztán mást próbált:

“S magasra emeltem szegénykét,

hogy nagy, hogy óriás legyen.”

Siker és kudarc – csak nézőpont kérdése?

Ha a két szereplőre saját magunk sikeres és kudarcot vallott allegóriájaként tekintünk, akkor érdemes elgondolkodnunk azon, hogyan tudunk a költő megoldásával élni és felemelni magunkhoz egy szituációt, ahelyett, hogy “leguggolnánk” hozzá.

A fenti három mű segíthet a siker és kudarc fogalmaink definiálásában, végiggondolhatjuk cselekedeteinket és a körülményeket, amik a szituációt az egyik, vagy éppen a másik végkimenetel irányába kormányozták. Az átkeretezés módszerét is kipróbálhatjuk: tegyünk fel egy másik szemüveget, amikor gondolatban újraéljük életünk eseményeit. Később ezt a szemüveget alkalmazhatjuk az adott pillanatban velünk történtekkel kapcsolatban is. Ki tudja, lehet, hogy az átkeretezés szűrőjén át szemlélve az is sikernek tűnik majd, amire korábban nem így gondoltunk.