„Azt állítani, hogy nincs akaraterőd, hazugság” – Feldmár András bátorságról, változásról, akaratról

November 23-án Feldmár András volt a HVG Extra Pszichológia Szalon vendége. Az Átrium Film-Színházban szervezett eseményen a Vancouverben élő, de Magyarországon is gyakran előadó Feldmár – a tőle megszokott stílusban – osztotta meg a közönséggel (olykor) megosztó gondolait.

A „Történetek az akarat erejéről, újrakezdésről, róla, rólad és rólunk” címmel szervezett eseményen két könyvet is bemutattak: Feldmár András legújabb – korábbi előadásai nyomán megszerkesztett, „Akarat és odaadás” című – kötete mellett, Oláh Attila, „És volt nála egy balta is…” címmel megjelent könyvét is ezen a rendezvényen ismerhette meg a teltházas publikum.

„Nemcsak Attila története, hanem másoké is, sokaké”

Az utóbbi kötet, a Balassagyarmati Fegyház és Börtönből 2013-ban szabadult, egykori elítélt, Oláh Attila életéről szól, amelyet ő maga írt meg. Attila története, a könyv ajánlója szerint „nemcsak Attila története, hanem másoké is, sokaké”, amely arról (is) szól, hogy tért le az egykori kemény, balhés elítélt a bűn felé vezető útról, milyen csaták és nehéz döntések kellettek a változáshoz, amelynek eredményeként két évvel a szabadulás után, ma már trénerként és büszke kispapaként várja első gyermeke születését. Talán nem véletlen, hogy Attila meseszerű története, a Büky Dorottya által vezetett Mesekör program során vett 180 fokos fordulatot…

Oláh Attila könyve egyben az első Feldmár-történet, amelyet várhatóan továbbiak követnek majd. Az itt-ott kicsit terjengős beszélgetés fontos témákat járt tehát körül, amelyek mentén sok fontos gondolat sűrűsödött ebbe az estébe. Elhoztunk ezekből nektek is párat. (Ha több ilyen gondolatra is kíváncsiak vagytok, az eseményen bemutatott könyvekbe, itt és itt akár bele is olvashattok.)

 „Azt állítani, hogy nincs akaraterőd, hazugság”

Az este első részében, Szörnyi Krisztina és Feldmár András foglalt el a színpadra előkészített négy székből kettőt. A HVG Extra Pszichológia főszerkesztője és a népszerű pszichoterapeutát az akaratról fagatta, aki az egyik kérdésre adott válaszába szőtte bele a fenti gondolatot. Az erős állítás nyomán egy példa is elhangzott. „Ha elromlik az autóm és meg kell javíttatni, akkor megjavíttatom. Mert azt akarom, hogy működjön. Ha szeretnék futni, de nem megyek el, akkor nem azért nem megyek, mert nincs akaraterőm, hanem azért, mert nem akarom eléggé” – hangzott az indoklás, amiben, valljuk meg, van némi igazság…

„Ha nem akarsz szorongani, akkor ne színészkedj! Lehet szerep nélkül élni.”

Sokan az életükben igyekeznek megfelelni a velük szemben támasztott elvárásoknak és lemondanak arról, hogy önmaguk legyenek.  „Miután megszületünk, azon vagyunk, és arra tanítanak minket, hogy a szüleink jó gyerekei legyünk, majd jó tanulók, jó házastársak és jó beosztottak”. A szorongás sokszor onnan ered, hogy félünk megválni ezektől a szerepektől. Attól rettegünk, hogy ha lekerül az álarc, akkor az igazi énünkre senki sem lesz kíváncsi, nem szeretnek majd minket.

„Azt hiszem, minden szokás illúzió, és a szabadság az igazi valóság. Mindannyian szabadságra vagyunk ítélve, és egy ember nem lehet nem szabad”

Ez a mondat Feldmár András legújabb könyvének ajánlójában olvasható. A kérdéskört természetesen a beszélgetés is érintette. „Rettenetes felelőséggel jár a szabadság. Ezért is adjuk oda magunkat olyan könnyedén egy zsarnoknak, aki megmondja helyettünk, hogy mi legyen. Ez is egy választás… – mondta Felmár András, aki szerint sokan nem képesek felvállalni ennek a döntésnek a felelősségét.

„Bátorság nélkül semmi sincs: nincs barátság, nincs semmi.”

A beszélgetés második felében, már az „És volt nála egy balta is…” című könyv szerzője, Oláh Attila, és a Balassagyarmati Fegyház és Börtönben Mesekör programot vezető Büky Dorottya is csatlakozott. Attila – akinek a szabadulását követően sikerült letérnie a bűn felé vezet útról – története kapcsán merült fel a kérdés: mégis mi kell egy ekkora változáshoz? Feldmár András szerint alapvetően három dologra van szükség: szeretetre, bizalomra és bátorságra. De a bátorság a legfontosabb. És az, hogy el tudjuk képzelni, milyen lesz, ha változunk, vagy változtatunk.

„Addig, amíg tudsz lélegezni, addig adj hálát. Amíg lélegzel, addig történhetnek csodák.”

Milyen egyszerű! Ha csak ez a három dolog kell ahhoz, hogy változtassunk, akkor miért tűnik mégis ennyire nehéznek, miért maradunk benne olyan sokszor számunkra egyértelműen kedvezőtlen szituációkban, kapcsolatokban? „Az, hogy egyszerű, nem jelenti azt, hogy könnyű” – reagált a felvetésre Feldmár András, aki szerint Attila története is egy ilyen csoda, amiből sokan erőt meríthetnek.   

Oláh Attila

Fotó: HVG Könyvek