„Ez egy nem működő eszköz, és egyáltalán nem kéne használni” – beszámoló a Büntetés nélküli nevelés konferenciáról

Mi is ott voltunk az október 19-én megrendezett Büntetés nélküli nevelés konferencián. Egy korábbi cikkünkben már megosztottunk néhány fontos gondolatot a rendezvényről, és akkor azt ígértük, hosszabban is beszámolunk majd az ott elhangzott előadásokról. Ígéret szép szó, olyan szép, hogy nevelni is lehetne vele – a szóban forgó rendezvény szervezői, dr. Skita Erika és Turáni Szabolcs szerint másképp nem is nagyon érdemes (mármint nevelni). Csak szép szóval, büntetés nélkül. De hogyan? És miért? Lehetséges ez egyáltalán?

Dr. Skita Erika és Turáni Szabolcs öt éve foglalkoznak a szülő-gyermek kapcsolattal és azzal, hogy minél több szülővel és pedagógussal megismertessék az empatikus és együttműködő kommunikációt, és segítsenek az érzelmi és társas intelligencia fejlesztésében, az empátia, türelem, kreativitás hármasra építve.

Az Értsünk szót alapítói ennyi idő elteltével – és a felgyülemlett tapasztalatokkal felvértezve – döntöttek úgy, hogy egy konferencia keretében is megosztják tudásukat az érdeklődőkkel, akikből szerencsére nem volt hiány: egyetlen szék sem maradt üresen a rendezvény helyszínén, a Lurdy Konferenciaközpontban, ahol a résztvevők olyan kérdésekre vártak és aztán kaptak választ, (többek között) hogy:

• mi a baj a büntetéssel?
• milyen hatással van a gyerekek önértékelésére?
• lehet egyáltalán büntetés nélkül gyereket nevelni?

Vélhetően az utóbbi kérdés érdekelte a legjobban a – jellemzően szülőkből és pedagógusokból álló – közönség tagjait. Nem árulunk el nagy titkot, ha már rögtön a beszámoló elején eláruljuk, hogy a szervezők egyértelmű válasza erre a kérdésre az, hogy igen, lehet. (Náluk már csak Vekerdy Tamás fogalmazott egyértelműbben, aki azt válaszolta, egy a témában készített videóinterjúban erre a kérdésre, hogy „csak úgy lehet”.)

A büntetés nem megoldás

Ez szép és jó, de nem változtat a tényen, hogy egy szülő életében bőven adódnak olyan helyzetek, amikor szeretne elérni valamit a csemeténél, de minden erőfeszítés ellenére ez csak valamilyen retorzió foganatosításával lehetséges. Vagy talán mégsem? Dr. Skita Erika és Turáni Szabolcs szerint a büntetés nem megoldás egy ilyen helyzetben. Már csak azért sem az, mert a gyermek a büntetés által (legyen az fizikai, vagy valamilyen pozitív dolog megvonása) azt érzi, hogy

• „nem vagyok jó.”
• „megbántottak.”
• „haragszom, megsértettek.”

A szakértők szerint ezzel szemben a jó megoldás az, amikor sem a szülő, sem a gyermek érdekei nem sérülnek, és a közös szükségletek mentén sikerül megtalálni a közös nevezőt egy adott helyzetben. A büntetés nem ilyen…

Nem kéne használni

A büntetés motivációja az, hogy a gyerek megtanuljon valamit. Ha rosszul érzi magát, akkor nem tanul – állította Turáni Szabolcs, aki szerint alapvetően három oka lehet annak, ha egy szülő ehhez az eszközhöz nyúl:

1. kifogyott az eszközökből
2. revánsot szeretne venni
3. frusztrált

A fentiekből következik, hogy a büntetés, tulajdonképpen egyfajta mentsvárként, utolsó szalmaszálként funkcionál a szülők eszköztárában, és sokan tényleg csak akkor nyúlnak hozzá, ha nagyon muszáj, de úgy tűnik, akkor sem kéne…

A cselekedet háttérbe szorul

Dr. Skita Erika szerint a büntetést úgy kell elképzelni, mint egy képzeletbeli mérleget, amelynek az egyik serpenyőjébe a rossz cselekedet, a másikba pedig az azzal egyenértékű büntetés kerül. Sokan azt gondolják, hogy a mérleg nyelvéhez hasonlóan, a világ rendje is helyreáll, ha rossz cselekedetet valamilyen retorzióval megtoroljuk, csakhogy ez nem így van. A mérlegre kerülő büntetés ugyanis – amellett, hogy a jóvátétel elmarad – éppen a rossz cselekedet tolja háttérbe, és annak helyére a fent említett rossz érzések kerülnek.

A szakemberek ezért is állítják azt, hogy a büntetés egy nem működő eszköz, amit egyáltalán nem kéne használni.

Rossz vagy, mert megbüntettek, anya rossz, mert megbüntetett

Tény azonban, hogy rövidtávon valóban működő stratégia „sarokba küldeni” a gyereket. Sok szülő azért jár el így, mert foggal-körömmel ragaszkodik a tekintélyéhez, ez azonban egy elég nagy öngól. Tekintélye az együttműködő szülőnek lesz – állítja Turáni Szabolcs és dr. Skita Erika, akik szerint a büntetés – amellett, hogy semmiféle erkölcsi tanulsága sincs – rombolja a szülő-gyermek közötti bizalmi kapcsolatot, azt üzeni a gyereknek, hogy rossz vagyok (mert megbüntettek) és a szüleim is rosszak (mert megbüntettek).

Túl magas elvárások

Az előadók, akik egyébként évek óta szerveznek érzékenyítő tréningeket és foglakozásokat a témában, úgy látják, sok szülő túlságosan magas elvárásokat támaszt a gyerekével szemben és nem gyerekként, hanem sokkal inkább egy okos és szabálykövető kisfelnőttként tekint a csemetéjére.

Az ilyen szabályoktól és az azok megszegését megtorló büntetésektől hemzsegő nevelési modell nagyjából a kamaszkor elején mond teljes csődöt, amikor is a túlságosan szűk keretek közé beszorított gyerek – ha már együttműködésre nem nagyon számíthat – megpróbálja ezeket a kereteket ripityára törni, azaz elkezd tiszta erőből lázadni.

A hazugságok felé terel

A büntetés egyfajta beárazása a cselekedetnek, amibe azért veszélyes belemenni, mert egy gyermek nehezen tudja felmérni, hogy milyen cselekedettel, milyen büntetés arányos.

Ez a félelem (legközelebb majd még nagyobb büntetést kapok) őszinte viselkedés helyett a hazugságok felé tereli a kicsiket, és azt tanítja nekik, hogy ők a saját életük passzív alanyai, nem ők döntenek az életükről, hanem mások. Ennek a büntető-jutalmazó nevelési modellnek következménye, hogy gyermekből külső kontrollos felnőtt lesz, aki saját maga helyett, a világhoz és a környezetében élő emberek elvárásaihoz fog igazodni.

Vegyél egy nagy levegőt és kérdezd meg magadtól…

Ez persze nem változtat azon a tényen, hogy sok szülő tényleg végső elkeseredésében nyúl a büntetés eszközéhez, és teszi ezt azért, mert (sokszor teljesen érthető okokból) képtelen felülemelkedni a frusztrációján. Annak érdekében, hogy ez valahogy mégiscsak sikerüljön, dr. Skita Erika és Turáni Szabolcs szerint a „sodrunkból kihozó” cselekedet után, de még mielőtt a büntetés eszközéhez nyúlunk, érdemes az alábbi négy kérdést feltenni magunknak:

1. Tényleg helytelen volt, amit a gyerek tett, vagy csak engem bosszant?
2. Képes rá a gyermek, hogy az én elvárásaim szerint cselekedjen? Elég érett hozzá lelkileg?
3. Tudatában van a cselekedete pillanatában annak, hogy amit tesz, az helytelen?
4. Mi lehet a következő lépés a büntetés helyett?

Ahogy arra a fenti kérdéssorból is következtetni lehet, nagyon sok szülő-gyermek konfliktus a gyermekkel szemben támasztott irreálisan magas elvárásokban gyökerezik. Érdemes elgondolkodni például azon, hogy mennyi mindent várunk el a gyermekünktől és mennyi mindent várunk el magunktól. Érdemes erről írni egy-egy listát, aztán összehasonlítani…

Úgy beszélj vele, mint egy vendéggel

Szülő és gyermek helyzetét egyaránt nehezítő körülmény, hogy sokszor nem tekintünk egyenrangú félként a gyerekre, kérés helyett utasítunk, együttműködés helyett egyoldalúan döntünk.

„Tanuljunk meg úgy kommunikálni a gyermekünkkel, mint egy vendéggel” – javasolta dr. Skita Erika, aki szerint a „hányszor elmondtam már”, kezdetű mondatok helyett, legalább olyan udvariasan illene tolmácsolni kéréseinket a csemeténk felé, mintha egy, az esernyőjét nálunk felejtő felnőtthöz szólnánk.

Azt mondd, amit kérsz, ne azt, hogy mit NEM szabad!

Szintén sokan esnek abba a hibába, hogy a követendő példa helyett, azt szajkózzuk, hogy mit NEM szabad. Ahelyett, hogy azt mondanánk, maradj a járdán, azt mondjuk, ne menj az útra.

„Egy átlagos gyerek naponta négyszázszor hallja azt a szót, hogy „nem”. Egyáltalán nem meglepő, hogy egy idő után teljesen immunis lesz rá” – mutatott rá dr. Skita Erika, aki szerint ezekkel a nemmel kezdődő kérésekkel maximum annyit tudunk elérni, hogy ráirányítjuk a gyerek figyelmét a tiltott gyümölcsre, ami ez által még érdekesebbnek tűnik…

Biztos, hogy értette?

Sokat tehetünk a konfliktusok elkerülése és az érzelmi biztonság megteremtése érdekében azzal is, ha úgy kommunikálunk a gyerekkel, hogy az értse. A gyerekek nagyon jó megfigyelők, viszont nagyon rossz értelmezők. Éppen ezért érdemes minden alkalommal, amikor valamilyen kérést intézünk hozzájuk, meggyőződni arról, hogy valóban ugyanazt értette a gyermek az elhangzottakon, mint amit mi.

A konfliktusok hátterében gyakran az áll, hogy a gyerek nem is értette meg, amit a szülő vár tőle, és így nyilvánvalóan képtelen lesz eleget tenni a szülő kérésének, aki emiatt ráadásul jól meg is bünteti.

A gyerek valutája a figyelem

Rengeteg konfliktus ered abból is, hogy a gyerekek, valamilyen – a szülők számára jellemzően nagyon idegesítő – jelzéssel próbálják magukra irányítani a figyelmet. A gyerekek valutája a figyelem – hangzott el a konferencián, de azt nem akkor kell megfizetni, amikor dobol a lábával, vagy nyalogatja a villamoson az ablakot…

A családdal közösen megélt élmények sokat segíthetnek abban, hogy megerősítsék az összetartozás érzését és a szülő-gyermek közötti kapcsolatot. Ha ilyenből sok van, és ezeket a gyermek újból és újból átélheti, akkor nem akarja majd magára felhívni a figyelmet, mert érzi, hogy azt e nélkül is megkapja.

Nem kell mindig helyesen viselkedni – és nem is lehet

Ha konfliktusoktól és hiábavaló retorzióktól mentes szülő-gyermek kapcsolatot szeretnénk kialakítani, akkor ne szófogadó gyermeket neveljünk, hanem együttműködőt. Olyan kapcsolatra kell törekedni, ahol a szülő és a gyermek is dönthet úgy, hogy nem működik együtt, hogy van lehetősége nemet mondani. Ha egy gyerek úgy nő fel, hogy volt lehetősége nemet mondani, akkor erre felnőttként is vagy kamaszként is képes lesz, mert lesz rá sémája és lesznek rá szavai, és ezek nem jönnek majd rosszul, ha valaki kétes szándékkal közelít felé…

Azért is lehet és kell is néha nemet mondani, mert a gyereknek is, és a felnőttnek is vannak szükségleteik, és ezek a szükségletek, tetszik, nem tetszik, bizony néha versengenek egymással.

Ha ezen szükségletek mentén gondolkodunk, akkor mindkét fél találkozhat azzal az élménnyel, hogy nem tud minden helyzetben helyesen viselkedni, megfelelni. Ha ezt valaki nap mint nap, akár szülőként, akár gyermekként megélheti, az rengeteg frusztrációtól kímélheti meg saját magát és gyermekét is.

Megtérül a befektetett energia

Nagyon sokat tehetünk a gyermekünk boldogságáért és érzelmi biztonságáért, ha példát mutatunk. Ha látják rajtunk, hogy küzdünk, hogy hibázunk, de nagyon igyekszünk és így fejlődünk.  Próbálunk jobb szülők lenni, nem félünk az érzelmeinket kimutatni és megfogalmazni.

„Tisztában vagyunk azzal, hogy a felsorolt elvek mentén gyereket nevelni nagyon-nagyon energiaigényes dolog, de hosszabb távon megéri befektetni ezt az energiát, mert az évek múltával a jutalmunk nagy eséllyel egy érzelmileg érett és kiegyensúlyozott gyermek lesz” – összegzett az egyébként gyermeküket közösen (és természetesen büntetés nélkül) nevelő előadópáros.

Ha szívesen elmélyülnétek a témában, vagy szülőként, pedagógusként kedvet kaptatok ahhoz, hogy részt vegyetek egy Értsünk szót tréningen, akkor ne habozzatok, jelentkezzetek az Erika és Szabolcs által szervezett továbbképzésekre, workshopokra. Ezeken a képzéseken, tréningeken rengeteget tanulhattok az empatikus kommunikáció módszeréről, a büntetés elkerülésének módjairól, és úgy általában, a kiegyensúlyozott szülő-gyermek kapcsolatot támogató módszerekről.  

Via Értsünk szót