Végigcsináltunk egy hét digitális detoxot – Te meddig bírnád?

Szerző: | 2016. 08. 02. | #SAJÁTÉLMÉNY | Olvasási idő: 9 perc

Ébredés után első mozdulatoddal nyúlsz a telefonodért? Jóval a munkaidő vége után is válaszolsz egy kolléga e-mailjére? Fordultál már vissza az ajtóból, mert elfelejtetted eltenni a töltődet? Előfordult már, hogy csak egy percre akartál bekukkantani a Facebookra, és egy óra múlva néztél fel legközelebb? Ha bármelyik kérdésre igennel válaszoltál, lehet, hogy neked is érdemes elgondolkodnod egy digitális böjtön. Mi kipróbáltuk!

Mit kell tudni a digitális böjtről?

A digital detox, vagyis a digitális böjt koncepciója az elmúlt néhány évben kezdett kiteljesedni, mintegy válaszul az egyre riasztóbb kutatási eredményekre, melyek szerint minden nappal nagyobb szerepet töltenek be az életünkben a digitális eszközök. A Time Magazine felméréséből például kiderül, hogy

a felhasználók 37%-a legalább minden 30 percben megnézi a telefonját, 68%-uk pedig még alvás közben is maga mellé teszi a készüléket. A Common Sense Media adatai szerint a helyzet ennél is aggasztóbb: nem ritka, hogy a 8 és 18 év közötti korosztály tagjai napi 9 (!) órát töltenek el különböző digitális eszközök használatával.

A digital detox lehetőséget ad arra, hogy az életünk egy időre mentes legyen a technológiai időfalóktól: a böjt során nem használhatunk internetet, okostelefont, számítógépet, sem semmilyen elektronikus eszközt (a kifejezetten erre a célra létrejött táborokban még a digitális óra is tilos).

Hogyan kell digitális böjtöt tartani?

Ha jelenleg nem is vagy olyan helyzetben, hogy hetekre elvonulj egy digitális detox táborba, akkor sem kell feladnod: a digitális böjtöt bárki, bárhol, bármikor elkezdheti. A szabályok rugalmasak, hiszen a cél tulajdonképpen annyi, hogy mérsékeld azt az időt, amelyet egyébként valamilyen eszközhöz csatlakozva töltenél.

Az interneten számos cikk segíti a böjtölni vágyókat hasznos tippekkel és információkkal, találhatunk a témáról szóló könyveket, sőt, bármilyen ironikusan hangzik, létezik applikáció is, amely biztosítja, hogy ne törhesd meg a digitális böjtöt, ugyanis miután letöltötted, a telefonod a meghatározott ideig kizárólag segélyhívásra használható.

Irány a digitális detox – az én történetem

A digitális böjttel böngészés közben találkoztam először, valamikor egy válaszlevél megírása és egy vicces kép like-olása között. Ahogy sorban nyitottam meg a témáról szóló cikkeket, egyre több pontban ismertem magamra:

  • evés közben is nyomkodod a telefonodat
  • reggel az első dolgod megnézni, milyen értesítéseket kaptál
  • lefekvés előtt is rápillantasz még a Facebookra
  • gyakran ellenőrzöd, hány like-nál tart, amit megosztottál
  • beszélgetés közben is válaszolsz üzenetekre

Be kellett látnom, hogy ez bizony mind jellemző rám. Elhatároztam, hogy belevágok: végigcsinálok egy hét digitális böjtöt.

dd1

Miért?

Akárkinek említettem meg a tervemet, döbbent csend támadt, majd egy idő után kibukott a kérdés: de miért?

Az értetlenség jól mutatja, hogy gyakran nem vesszük észre, milyen mértékben uralja az időnket és életünket az okostelefon és a laptop használata. Megmagyarázzuk magunknak, hogy „de most a barátaimmal chatelek, mert nincs időnk találkozni”, hogy „ez most a munkához kell”.

A valóság ezzel szemben az, hogy szakadatlan információáramlásban éljük az életünket. A digitális tér napjainkban kifejezetten arra van optimalizálva, hogy a felhasználó minél több időt töltsön el online. Újabb és újabb linkek ösztönöznek kattintásra, a hirdetéseket akár mi magunk is úgy alakíthatjuk, hogy azok a termékek jelenjenek meg, amiket nagy valószínűséggel meg is szeretnénk vásárolni.

Y generációsként jól ismerem, és tulajdonképpen szeretem is ezt az információdömpinget, de néha megdöbbent, mennyi időt emészt fel egy átlagos „internetezés”. A digitális böjtömet ezért úgy terveztem és időzítettem, hogy a változás azonnal érzékelhető legyen.

Egy hetet töltöttem el a digitális méregtelenítéssel. Ebből négy napot a nyaralás alatt teljesítettem, hármat pedig már itthon, hogy a szokásos napi rutinba is sikerüljön beillesztenem a netmentességet.

Nehezített terepen – a nyaralás

Az első napot – a javaslatok hatására – a fokozatosság jegyében töltöttem: rá-rápillantottam a telefonomra, végiggörgettem a hírfolyamot, de már nem kattintottam semmire és nem is like-oltam. Ez sokat segített az átállásban, hiszen nem kellett attól szoronganom, hogy lemaradok valamiről.

dd2

A második napon aztán fejest ugrottam a mélyvízbe, és lekapcsolódtam. A telefont továbbra is magamnál tartottam (vészhelyzet esetére), de nem jelentkeztem be sehová, nem posztoltam, nem like-oltam, nem kerestem rá semmire.

Akkor még azt hittem, ez lesz a böjt legnehezebb része, mert bár nem használom túl a közösségi médiát, a Facebook és az Instagram mindennapjaim része. Facebookon osztom meg a vicces, érdekes vagy aranyos történeteket a napjaimról, Instagramra pedig mennek a szép naplementés-tájas, cuki cicás vagy finom vacsorás képek – és kezdődhet a likeszámolás. Kivéve a böjt alatt, amikor ez mind-mind tilos.

Az első két napban szinte üldözési mániám volt, úgy éreztem, mintha szándékosan kerülnének elém jobbnál jobb, posztolásért kiáltó dolgok, amiket nem oszthatok meg. Csodálatos fák, fények, virágok, épületek, vicces feliratok, szabadon rohangáló rókák, mind hiába, mert ha nem mutathatom meg másoknak, olyan, mintha nem is láttam volna.

Vagyis… Tényleg hiába? Hiszen egy gyönyörű helyen voltam, valóban átélhettem ezeket az élményeket. Like-ot talán nem kaptam rá, de elfelejteni biztosan nem fogom.

Itthon – az eltűnt idő nyomában

Miután elmaradt a „megérkeztünk” fotó a repülőtéren, hazaérve újabb kihívással néztem szembe. Itthon, megszokott környezet, kiváló erősségű wifi – és én még mindig nem lehetek online..

Ami a leginkább megdöbbentett, az a felszabaduló időmennyiség, amit a netmentesség jelent. Rengeteg idő, amit elektronikus eszközök híján azzal töltöttem, hogy megpróbáltam kitalálni, egyébként hová tűnik el.

Nincs frissítés gomb nyomkodása (hátha posztolt valaki valamit az elmúlt két percben), nincs hírolvasás, nincs cikkírás, nincs chatelés. És persze megannyi bosszantó apróság, mert nincs Google sem, ha olyan mindennapos, alapesetben másodpercek alatt megválaszolható kérdés jut eszembe, mint a „Hogy is volt annak a dalnak a refrénje?” vagy a „Mit is jelent az a szó?”.

Ami viszont mindennek a helyére került, feledtette velem ezeket az eleinte idegesítő hiányokat. Sétáltam, olvastam, beszélgettem, személyesen, eszközök közbeiktatása nélkül. A hét végére még egy muffin receptjét is előkapartam az emlékezetemből (az összes többi receptem a gépen lapult), aminek nem csak én örültem. Képzeljétek, a sütire még egy igazi „like”-ot is kaptam a férjemtől: egy feltartott hüvelykujjat.

Újra a hálózatban, avagy mi történt a detox után

A böjt után – nincs ezen mit szépíteni – kiéhezett ragadozóként vetettem rá magam a bejelentkezés gombra. Bár jó érzés volt újra online lenni, visszatérni a megszokott körforgásba, én úgy gondolom, igenis van értelme a digitális böjtnek, és mindenkinek jó szívvel ajánlom. Hogy miért?

A böjt óta eltelt napokban sok dolog megváltozott az életemben. Apróságok talán, de lényegesek: már nem viszem mindenhová magammal a telefonomat a lakáson belül, nem keresem a tekintetemmel állandóan a laptopot, ha végre leülök fél percre. Ha használom az internetet, igyekszem nem órákra ottragadni, és ami talán a legfontosabb: nem beszélgetek többé úgy, hogy a kezemben van a telefon, és görgetés közben bizonygatom a másiknak, hogy „figyelek azért”.

Kipróbálnád?

Az információk hatalmas halmazában nagyon könnyű elveszni. Ismerősök százai, több ezer hír, kép, cikk, oldal, az életünk szerves részei, és irányítói, hacsak nem tartunk időnként egy kis szünetet.

Ha egy komplett digitális böjtbe nem is vág bele valaki, már apró dolgok is sokat segíthetnek. Vegyük csak a nap kezdetét: ha nem a telefonod ébresztőjét használod, hanem maradsz a hagyományos ébresztőóra mellett, máris másképp indul a reggeled. Nem értesítésekkel találod szembe magadat, hanem egy finom kávéval, teával, a reggeliddel, aminek az elfogyasztása, és az, hogy közben teljesen jelen vagy, egy egészen más, nyugodtabb ritmust ad a napodnak.

Az ehhez hasonló kis, tudatos lépések a nap folyamán sokat segíthetnek abban, hogy te legyél az, aki a digitális eszközöket használja, nem pedig fordítva.

Fotó: itt és itt

Kérdésed van? Hozzászólnál?

Kommentelj a Pszichoforyou Facebook-oldalán!

SEGÍTS, HOGY MI IS SEGÍTHESSÜNK!

Úgy érzed, ezt a cikked neked írták? Ez nem véletlen! A Pszichoforyou az olvasókról szól, és az olvasóink támogatásával működik. Ha szeretnél még sok hasonló írást olvasni, támogass minket! MEGNÉZEM

Szerző

Herendi Kata
Pszichológus, szakfordító. Szeret beszélni, de hallgatni, figyelni és írni még inkább. Imádja az állatokat, az őszt, az angol nyelvet. Két dolog nem létezik számára: túl hosszú séta, és túl sok könyv – ezekből sosem elég.

Pin It on Pinterest

Share This