Dr. Belső Nóra: „Az egyéniség fontosabb lett, mint a párkapcsolat”

Szerző: | 2017. 05. 08. | Kanapé | Olvasási idő: 11 perc

Az ember, mint biológiai lény ma pontosan ugyanazokra a dolgokra vágyik, mint ezer meg kétezer évvel ezelőtt. A testi és lelki szükségleteink alig változtak, miközben a társadalmi környezet teljesen átalakult – állítja Dr. Belső Nóra, pszichiáter szakorvos, egészségügyi menedzser specialista, aki szerint ez a tendencia, illetve a ritmuskülönbségből eredő feszültség a párkapcsolatainkon is nyomot hagyott – feltéve persze, ha egyáltalán marad időnk arra, hogy kialakítsunk egy ilyet…

Igaz, ami igaz, ha sorra vesszük, hogy csak az elmúlt évszázadban milyen változásokon ment keresztül a világ, akkor már a szűkebb környezetünkben is megdöbbentő különbségekkel szembesülünk. Ilyenkor az önvezető autókkal, vagy a számítógépekkel példálózunk, azonban fontos látni, hogy ebben az elképesztő sebességű modernizációban az emberi kapcsolataink is érintetettek. Ahogy az Dr. Belső Nóra, a Pszinapszis rendezvényén tartott előadásából is kirajzolódott, ennek a tendenciának – párkapcsolati szempontból – nem annyira a haszonélvezői, hanem sokkal inkább elszenvedői vagyunk.

De mi változott?

Mielőtt elmélyednénk az összefüggésekben, érdemes sorra venni, hogy melyek azok a társadalmi körülmények, amelyek olyan nagyon megváltoztak és hatással vannak a párkapcsolatainkra, azzal kapcsolatos vágyainkra, gondolatainkra, érzéseinkre, elképzeléseinkre – vagy éppen annak hiányára.

  1. Változott az életmódunk…

„Számomra az rajzolódik ki a hozzám forduló emberek történeteiből, hogy az életmód, amit élünk, nagyon család- és kapcsolatellenes” – fogalmazott Dr. Belső Nóra, aki szerint a rohanó, az anyagiakat előtérbe helyező, individualista attitűd egyik nem feltétlenül pozitív hozadéka, hogy az egyéniség és annak megmaradása, fontosabbá vált, mint a párkapcsolat.

„Amikor egy kapcsolatban először adódik olyan szituáció, hogy valamiről le kéne mondanunk, vagy valamin változtatnunk kéne a párunk kedvéért vagy öröméét, akkor azt hajlamosak vagyunk negatívumként értékelni.”

Az már nem én vagyok, az már nem belülről jön – mondogatjuk ilyenkor, kicsit megfeledkezve arról, hogy a hosszú távú kapcsolat egyik lényeges fázisa az összecsiszolódás. Ez persze nem jelenti azt, hogy teljesen fel kellene adnunk magunkat és a határainkat, de azok megtartása mellett beleférhetnek olyan apró lépések, amelyeket magunktól nem tennénk meg, de a párunknak jó.

„Jellemző a mai modern kapcsolatokra, hogy ezeken a pontokon szétmennek, szétcsúsznak, mert az egyéniség, az én, az ego fontosabbá válik. Az mindig egy döntés kérdése, hogy mi a fontosabb: én, az egom, vagy a másik. Az előbbi egy párkapcsolatban bizony sérül. Hosszútávon meg pláne. Ahogy azt az eskü is mondja, egy házasságban van jóban rész és van rosszban rész. Amikor egy ilyen «rosszban rész» következik, akkor az embernek igenis fel kell tudni adni magából egy-egy darabot” – fogalmazott Dr. Belső Nóra

  1. Változott a kommunikáció

A Facebook, a közösségi terek teljes mértékben „átvették az uralmat” az interperszonális kommunikációban.  Régebben már az is udvariatlanságnak számított, ha valaki SMS-ben szakított. Mára az érzelmeink kimutatása és megmunkálása teljesen áttevődött a virtuális és közösségi térbe, ahol egy olyan metakommunikáció zajlik, ami tulajdonképpen leszoktat minket az érzések, az érzelmek megosztásáról, feltárásáról, az interperszonális konfliktusok megoldásáról.

Az egyre nagyobb részletességgel megmunkált emotikonok nem tudják pótolni a személyes találkozások során azonnal át- és megélhető változásokat, például egy piruló arcot, egy táguló pupillát, egy remegő hangot. Ezek olvasása, kódolása, megértése, megfejtése fontos és elmaradhatatlan része a másik megismerésének, a vonzalom és a kötődés kialakulásának.

  1. Megváltoztak az ismerkedési szokások

Száz évvel ezelőtt egy leejtett zsebkendő jelezte, ha a kiszemelt fiatalember elkezdhetett udvarolni a tulajdonosnak. Ma már jellemzőbb, hogy egy Facebookon küldött, kevésbé áttételes üzenet formájában fejeződik ki a szimpátia. Ezzel eddig a pontig nincs is semmi baj, sőt, a társkereső oldalak, vagy a közösségi terek kifejezetten jól jönnek annak a 40, vagy 50 pluszos generációnak, akik régebben a tánciskolában, vagy olyan terekben ismerkedtek, amelyek mára teljesen megszűntek – más kérdés, hogy éppen ők ódzkodnak ezeknek az eszközöknek a használatától.

A baj inkább azzal van, hogy a kapcsolatok kialakulása is a szélessáv sebességével történik: „a korábban heti rendszerességű, várva-várt randevúk lehetővé tették, hogy maradjon idő vágyakozni, álmodozni, fantáziálni. Ez sajnos manapság nem nagyon fér bele a feszes menetrendünkbe, pedig éppen ez a várakozással teli időszak segíthet(ne) megágyazni a vonzalomnak, és annak, hogy a kapcsolat elmélyüljön, hosszabb távon erős kötelékké fejlődjön” – fogalmazott Dr. Belső Nóra. Ugyanakkor a pszichiáter hozzátette: az utóbbi időben megfigyelhető egyfajta elmozdulás a húsvér kapcsolatok irányába, egyre több embernek van igénye arra, hogy a virtuális tér helyett személyesen teremtsen kapcsolatot.

  1. Folyamatos időhiány

Sajnos az utóbbi években nemcsak a repülőgépek és az autók lettek gyorsabbak… Az emberek is folyamatosan rohannak, és ez az állandó kapkodás a párkapcsolatokon, illetve azok kialakításán is érződik.

„Ez a felgyorsuló világ sajnos nem kedvez a jó párkapcsolatok, és ezzel együtt a kötődés kialakításának, mert ahhoz bizony egy futó hétvégi ismeretségnél több időre van szükség. A kémiai folyamatok beéréséhez, a biológiai folyamatok megéléséhez idő kell, és bármennyire is türelmetlenek vagyunk, ezt az időt nem fogjuk tudni megspórolni”

– fogalmazott Dr. Belső Nóra.

  1. Párkapcsolati tabuk ledőlése

A társadalom sok szempontból megengedőbb, mint régen: amellett, hogy egyre elfogadottabb más típusú interperszonális terekben kapcsolatot teremteni és ismerkedni, a többségéitől eltérő identitás felvállalása, egy válás, vagy az átlagostól eltérő szexuális szokások is teljesen más megítélés alá esnek, mint régebben. Az, hogy ezekben a kérdésekben a társadalom megengedőbb, nagyon is pozitív fejlemény, ugyanakkor ez a „fene nagy szabadság” sok problémát is okoz: „ha nekünk kell választanunk, az bizonyos szempontból nehezebb út, mint amikor megmondják, hogy mit tegyünk” – fogalmazott Dr. Belső Nóra, aki szerint sokan éppen emiatt félnek változtatni.

  1. A házasság intézménye

Beszédes adat, hogy Magyarországon a házasságkötések száma az utóbbi években jelentősen csökkent. 1960-ban 88 000 házasság köttetett egy évben, 2012-ben pedig 36 000. Annak, hogy miért nem hisznek, vagy miért hisznek egyre kevesebben a házasság intézményében az egy, ennek a cikknek a keretein túlmutató kérdés.

Ugyanakkor fontos látni, hogy a felsorolt változások a házasságok mellett, a hosszú távú kapcsolatok kialakulásának sem kedveznek, ami azért baj, mert a vonatkozó kutatások szerint a magányosság egy rizikófaktort jelent a kardiovaszkuláris, és a daganatos betegségek esetében, miközben a hosszú távú kapcsolat (természetesen a házasságot is ideértve) kivédi a stressz okozta károsodásokat, emellett kiegyensúlyozottabbá, magabiztosabbá teszi az embert. (És ahogy arról egy korábbi cikkünkben már mi is írtunk, az életközépi válságból való kilábalásban is nagyon sokat segít – a szerk.)

  1. A párkapcsolatokkal kapcsolatos elvárások

Mindenki, aki egy jó és boldog párkapcsolatot szeretne, az elsősorban szeretetre, biztonságra, örömérzésre, megbecsülésre, szenvedélyre vágyik. A szenvedély azonban egy elillanó dolog, és sokan nincsenek felkészülve arra, hogy annak elmúlását követően mit kezdjenek a párkapcsolattal. A szenvedély fenntartása, bár nem lehetetlen, de sok munkával jár, és egy ponton túl irreális elvárás egy párkapcsolattal szemben.

Azonban jellemző, hogy mindezeken felül a partnerünktől inspirációt is várunk, és azt, hogy mellette meg tudjuk valósítani magunkat. Az önmegvalósítással sincs semmi baj, ahogy arra Dr. Belső Nóra előadásában rámutatott „Egy jó párkapcsolatban a Maslow-piramis aljától a tetejéig, tehát egészen az önmegvalósításig megadunk mindent egymásnak”. Ugyanakkor tény, hogy – az autós párhuzamnál maradva –

párkapcsolatból is full extrásat szeretnénk: legyen szenvedélyes, tegyen boldoggá, anyagilag legyen rendben, legyen okos, legyen szép, legyen olyan, mint a filmekben.

Ezek az elvárások azonban nem mindig reálisak és egy, a közösségi média torzító szűrőjén keresztül alkotott álomkép alapján szerveződnek.

Mi a baj ezzel a sok változással és elvárással?

Az, hogy ezeket a környezeti és szociológiai változásokat biológiai és pszichológiai szinten egész egyszerűen nem tudjuk lekövetni. Attól, hogy önvezető autókat és szupergyors számítógépeket használunk, az érzéseink által vezérelt, ösztönös biológiai lények vagyunk. Márpedig a belső érzéseink megélése egy párkapcsolat és a kötődés kialakulása szempontjából az egyik legfontosabb folyamat.

„A biológiai folyamatok megéréséhez időre van szükség. Hiába tudok interneten gyorsan lezavarni egy beszélgetést, és hiába adott a lehetőség arra, hogy egységnyi idő alatt rengeteg emberrel kapcsolatot teremtsünk, biológiai szinten nem tudjuk tartani a lépést.

Ahhoz, hogy az érzések kifejlődjenek bennünk és valódi érzelmekké váljanak, bekerüljenek a hippokampuszunk megfelelő területére, vagyis az érzelmi memóriánkba, az ott tovább táplálja a tudatunkat, és ez utána az egész gondolkodásunkat inspirálja (tiszteljük a párunkat, kapcsolódjunk és kötődjünk hozzá stb.) ahhoz hónapok, sőt, sokszor évek kellenek – és ezt nem várjuk ki” – mutatott rá Dr. Belső Nóra, aki szerint, ha nem a környezetünkből, hanem magunkból indulunk ki, akkor azért olyan nagyon sok minden nem változott. Boldog kapcsolatra vágyunk és szeretnénk mindannyian egy gazdag életet élni.

Ha tisztában vagyunk a felsorolt körülmények hatásaival, akkor talán nagyobb esélyünk van arra, hogy ezt el is érjük.

Fotó forrás: itt, itt és itt

Kérdésed van? Hozzászólnál?

Kommentelj a Pszichoforyou Facebook-oldalán!

SEGÍTS, HOGY MI IS SEGÍTHESSÜNK!

Úgy érzed, ezt a cikked neked írták? Ez nem véletlen! A Pszichoforyou az olvasókról szól, és az olvasóink támogatásával működik. Ha szeretnél még sok hasonló írást olvasni, támogass minket! MEGNÉZEM

Szerző

Szabó Eszter Judit
Kommunikációs szakember, újságíró. Hisz az önismereti- és terápiás munka sorfordító erejében. Ha kikapcsol, akkor túrázni megy. Vagy jógázni. Ha csinál valamit, akkor azt szívvel-lélekkel teszi. A Pszichoforyou-ra ez különösen igaz.

Pin It on Pinterest

Share This