Az egyensúly felé vezető út bizonytalansággal kezdődik – Ti írtátok: 3 dolog, ami segít megtalálni a belső stabilitást

Nagyon sok cikket olvashattatok már itt a Pszichoforyou-n arról, hogy milyen módszerek segítségével lehet megtalálni az áhított belső egyensúlyt. A tánctól kezdve a jógán és az önismereten át a futásig sokféle aspektusát megragadtuk már ennek a témának. Tulajdonképpen valahol minden egyes írásunk (közvetve vagy közvetlenül) azt a célt szolgálja, hogy hozzáférjetek olyan információkhoz, amelyek kapaszkodót jelenthetnek és ezzel együtt stabilitást adhatnak ebben a sokszor bizonytalan világban.

De mivel a legjobb szándékaink ellenére sem tudhatunk mindent, ráadásul mélyen hiszünk abban, hogy együtt okosabbak és többek vagyunk, úgy döntöttünk, ezentúl minden hónapban veletek közösen írunk egy cikket, kapcsolódva az adott hónap témájához.

Októberben az Egyensúly VS. bizonytalanság kérdéskör foglalkoztatott minket, ezt a témát jártuk körül az elmúlt hetekben megjelenő cikkeinkben – és, ahogy azt tőlünk megszokhattátok, az olvasóinkat sem „hagytuk ki a buliból”.

Azt kérdeztük tőletek a hírlevelünkben, hogy Titeket mi tart egyensúlyban?

Következzenek a szerkesztett válaszok, vagyis az azok alapján kerekített cikk, (amihez én csak annyit fűznék hozzá, hogy mindig is tudtam, hogy a Pszichoforyou olvasóközönsége sok szempontból különleges, de ilyen magvas, bölcs és kivételes gondolatokra még én sem számítottam… Nemcsak remek olvasók, de remek kollégák is vagytok! Köszönjük!)

Az egyensúly felé vezető út bizonytalansággal kezdődik

Érdekes, de talán nem is annyira meglepő, hogy az egyensúly témájában érkezett levelek nagy része jellemzően éppen egy egyensúlytalan állapot felől közelít a megoldáshoz. Vagyis úgy tűnik, van abban valami, hogy az egyensúly felé vezető út általában egy nagy-nagy bizonytalansággal, vagy valamilyen krízishelyzettel kezdődik – akárcsak Eszter története:

„Több mint négy éve elveszítettem a férjemet, és vele együtt az egyensúlyomat is! Nagyon nehéz volt újra megtalálni, de mostanra sikerült. Ami nekem ebben segítségemre volt az a nagyon nagy akaraterő. Sok mindennel próbálkoztam, ami le tud kötni, az akkor két és fél éves unokám volt az első számú és leghathatósabb segítségem, ő adta az akaratot!”

• írta nekünk Eszter, aki az unokája mellett, a gondoskodásban, a kihívással járó, ugyanakkor sikerélményt okozó, örömteli tevékenységekben (az ő esetében a kertészkedésben) látja az egyensúly titkát.

„Van egy jó nagy telkem, sok gyümölcsfával, ők is rám maradtak. Nem értettem hozzá, de nagyon meg akartam tanulni, és mára elmondhatom, hogy boldogulok velük! Ez sikert jelentett, ami ösztönzött, és boldogságot okozott, hogy meg tudom csinálni!

Hallgassunk a szív szavára és arra, hogy mit szeretne, és abból minél többet meg kell valósítani, ha lehet! Nagyon kell akarni, és szép lassan visszatér az egyensúly!”

„Az életet választottam”

Hasonlóan nehéz helyzetből indult el Kata is, aki levelében – amelyben megosztotta velünk, hogy élete során a bántalmazás, a nélkülözés, az erőszak, a depresszió rémével is meg kellett küzdenie, aminek következményeként egy időben az öngyilkosság gondolata is komolyan foglalkoztatta:

„Eljutottam a pontig, ahol csak azért nem haltam meg, mert gyáva voltam. És akkor választás előtt álltam. Vagy feladok mindent, vagy meghalok (itt borult fel a mérleg mindenestül). Az életet választottam. Rövid idő alatt olyan emberek vettek körül, akik bátorítottak, hogy ne adjam fel. Elég volt 3 ember, aki megtanított 3 fontos dologra:

1. Szükségem van egy mentorra. Valakire, aki ott van most, ahová én szeretnék eljutni az életemben.

2. Szükségem van emberekre, akik a céljaim felé segítenek, és nem visszafelé húznak.

3. Szükség van a múlt lezárására, vagy legalább szembe kell nézni vele, hogy ne kísértsen.

Nem sok minden változott első látásra az életemben, de én másképp érzem magam benne. A mai napig sokat segítenek azok az írások, amelyek megmutatják, hogy nem kell tökéletesnek lenni ahhoz, hogy boldog legyek.”

És akkor mi a belső egyensúly titka? Szerintetek…

Amellett, hogy nagyon sokféle választ kaptunk a fenti kérdésünkre, voltak azért egy irányba mutató gondolatok, módszerek: sok olyan metszéspontot találtunk, amelyek alapján kirajzolódik néhány konkrét válasz arra a kérdésre, hogy mi segíthet egyensúlyban maradni. Lássuk, melyek ezek!

1. Folyamatos önfejlesztés, (naplóírás, olvasás) önismeret, tudatosság

„Egyensúlyom megőrzésében alapvető számomra, hogy önmagam lehetek. A saját szabályaim szerint élhetem az életem. Számomra ez nagyon megnyugtató. Folyamatosan fejlesztem magam, tehát mindig vannak új gondolatok, szabályok, melyeket sikerül a magamévá tennem. (…) Szintén alapvetőnek érzem az állandó olvasást, önfejlesztést, tanulást. Ha nem tudnám lefoglalni az agyam, kibillentene. Minden más feszültség nélkül is. Ami még nagyon sokat segít, az a naplózás. Egyrészt kiírom magamból a feszültséget, másrészt tovább tudom gondolni a dolgokat és megoldást találni rájuk. Mintegy letisztulnak a gondolataim általa”.

– írta Olga, akivel a beérkezett válaszok alapján még sokan egyetértenek.

2. Megtartó emberi kapcsolatok

„Ami szintén létfontosságú számomra az a családom szeretete és jólléte. Képtelen vagyok elviselni, meglenni úgy, ha harag van közöttünk, vagy nincs jól. Egyszerűen összeegyeztethetetlen számomra az élettel. Nem tudok másra gondolni, amíg ez meg nem szűnik” – írta Olga, akinek a családi béke mellett a segítő foglakozása és a belső rend megtartása segít az egyensúly megőrzésében:

„Minden pillanatban fontos számomra, hogy rend legyen a saját bolygómon. Minden pillanatban én vagyok a felelős ezért”.

Ha nem is teljesen ugyanaz a szituáció, de bizonyos szempontból ebbe az irányba mutat Bernadett levele is, akinek a szerelem érzése segít egyensúlyban maradni.

„…ha nagyon mélyponton vagyok, eszembe jut az a férfi (…) mindig jó érzés rá gondolni, és ez az, ami visszaránt a jelenbe.”

3. Testmozgás, jóga, meditáció, kirándulás

Ezeket majdnem minden beérkezett levélben említettétek – úgy tűnik, ha valaki a jógamatracon is egyensúlyban tud maradni, azt a hétköznapokban sem olyan egyszerű kibillenteni. És az sem légből kapott dolog, hogy a rendszeres meditáció segít a belső béke és a lelki stabilitás megteremtésében – legalábbis a mi drága olvasóink tapasztalatai ebbe az irányba mutatnak:

„Tinédzser koromban a természet közelsége, egy kirándulás a helyi folyópartra naplementekor, vagy futás a helyi ligetben hajnalonként. A rendszeres sport feltétlenül segített. Miután felnőttkoromban jobban elmélyültem a jóga és a meditáció adta lehetőségekben, mindkét gyakorlat határozottan segített egyensúlyban maradni és megteremteni a belső lelki békém. Különösen a Hatha (relaxáló)jóga gyakorlása illetve a Vipassana (Dharma Dipa) meditáció”

– írta nekünk Zita.

Bea pedig, a Csikungban találta meg azt a módszert, amely segíti őt az áhított belső egyensúly megtartásában.

„Nem a profizmus a cél, hanem a sok kicsi sokra megy elv (a csikung egyszerre meditáció, sport és kikapcsolódás – és a leírások szerint jól hat az idegrendszerre is). Sima Youtube-videók alapján gyakorlok, és mivel sokféle videó van fent, variálni is lehet a leckéket, így nem lesz unalmas” – tanácsolta Bea, aki a szakkönyvek olvasása, a rendszeres meditáció, a légzés tudatos figyelése mellett, a pozitív megerősítésekben látja az egyensúly titkát.

„Összességében szerintem a belső nyugalom, az önmagunk megtalálása, elfogadása, és szeretete a cél”.

zárta sorait Bea, akinél szebb végszót mi sem tudtunk volna kitalálni. Talán csak annyit fűznénk hozzá, hogy hálásan köszönjük mindenkinek, aki válaszaival, tanácsaival hozzájárult ahhoz, hogy ez a cikk elkészülhessen és másoknak is segíthessen.

Te is szívesen megosztanád velünk a gondolataidat? Ha igen, iratkozz fel ingyenes hírlevelünkre, ahol hamarosan érkezünk a következő kérdéssel, amelyre tőletek várjuk nagy-nagy szeretettel a válaszokat. Hogy szívvel-lélekkel, közösen fejlődhessünk.