Fejlesztő falmászás gyerekeknek, avagy mancsok a falon Erőss Zsolt, a Hópárduc nyomában

Szerző: | 2017. 07. 25. | Család&Gyerek | Olvasási idő: 9 perc

A Hópárduc Alapítványt Erőss Zsolt felesége, Sterczer Hilda és barátai hozták létre 2014-ben azzal a céllal, hogy méltó folytatása legyen annak az előretekintő, természet- és életszerető szemléletnek, melyet Zsolt képviselt. Az alapítvány által kidolgozott és szervezett terápiás falmászásra azokat a kisgyermekeket várják, akik a mozgás és játék örömét a falon kapaszkodva szeretnék megélni úgy, hogy közben kognitív fejlesztésben is részesülnek.

Sterczer Hilda

Hópárduc gyermekei

„Zsolt sokak számára az elhivatottság, a maximalizmus, az életigenlés és a talpra állás példaképe volt és az ma is. Halála után sokáig keresgéltem azt, hogyan tudnám továbbvinni a férjem szellemiségét egy olyan projektben, amiben nemcsak ő, hanem én is, tehát mindketten jelen vagyunk.

Fal- és sziklamászóként, valamint tanítóként hamar megszületett bennem a közös, szinte harmadik gyermekünkként dédelgetett tervünk: egy olyan mozgásforma és az ezt támogató alapítvány létrehozása, amellyel ugyanazt a nyitott szemléletet, elfogadást, odafigyelést, és életszeretetet adhatjuk át a gyermekeknek, amit Zsolt képviselt.

A projekt indításában más személyes élmények is közrejátszottak: miután lányunk, Gerda ADHD-s tüneteket mutatott, egyre jobban beleástam magam a falmászásban rejlő gyógypedagógiai lehetőségekbe. Külföldön 2000 óta a falmászás révén komoly eredményeket érnek el a mozgásrehabilitációban, bő tíz éve pedig kognitív fejlesztésre is használják ezt a sportot. Az én gyermekkori ügyetlenségemet is a mászás korrigálta” – mesél a kezdetekről Sterczer Hilda, Erőss Zsolt özvegye.

Több, mint mászóedzés

A Hópárduc Alapítvány Erőss Zsolt becenevét és címét kapta, amit az egykori Szovjetunió öt 7000 méternél magasabb csúcsának megmászásáért – Magyarországon máig egyedüliként ­– visel. Célja, hogy a terápiás falmászáson keresztül segítse a mozgásukban vagy az idegrendszeri érésben lemaradt, tanulási vagy viselkedési zavarral küzdő gyermekeket.

„A falmászás önmagában rendkívül komplex sportág. Egyszerre hat a fizikumra (megfelelő erő, hajlékonyság, állóképesség, egyensúly kialakulása), a pszichés területre (tériszony leküzdése, saját határaink megismerése és leküzdése), illetve a folyamatos figyelem fenntartásával és problémamegoldó gondolkodás végzésével a kognitív képességekre is.

Mi, a fejlesztő falmászás keretein belül ezt a fajta komplexitást tudatosan kihasználjuk, illetve ehhez még hozzá is teszünk a gyermekek szükségleteihez igazodva, így tervszerű fejlesztést valósítunk meg, szakemberek (fejlesztő pedagógus, gyógypedagógus, mozgásterapeuta) által” – mondja Herczeg Anikó gyógypedagógus, konduktor, az alapítvány munkatársa.

Hogyan hat a fejlesztő falmászás?

„Foglalkozásainkon kiemelt szerepet kap a mozgás, a figyelemkoncentráció és az önszabályozás képességének fejlesztése. Sikeres falmászáshoz a kisgyermekeknek muszáj elkülönítetten használniuk mind a négy végtagjukat: rövid időn belül mást kell csinálniuk a jobb, és mást a bal kezükkel, a jobb és a bal lábukkal. Ez számos kis mászónak kihívást okoz abban az esetben, ha bizonyos csecsemőkori reflexeik még nem épültek le. Ezeknek a kóros együttmozgásoknak a leépítésében is sokat segíthet ez a sportág.

Emellett folyamatosan fejlődik a gyermekek figyelme is: mind a tartósságára, mind a koncentráltságára, mind a megosztott figyelem fejlődésére jól hat a mászás, hiszen egyszerre kell észben tartaniuk, hogy mi a végcél (az úgynevezett top-fogás), illetve ehhez mi a következő lépés. Ahhoz, hogy elérjék a céljukat a falon, meg kell tanulniuk az esetleges túlmozgásaikat leállítani, szétszórt figyelmüket összpontosítani.

A figyelem lankadásáról pedig a fal rögtön közvetlen visszacsatolást ad nekik, vagyis lepottyannak – mindezt a foglalkozásvezető jelenléte és vastag szivacs teszi biztonságossá” – folytatja Herczeg Anikó.

A játék teszi élvezetessé az élményt

A szakember szerint mivel felnőtt emberek sem képesek 45 percen keresztül folyamatosan falon lenni, ezt a kicsiktől sem várják el. A talajon eltöltött időt viszont szintén tudatosan kihasználják: ún. nagymozgásokat (gurulás, kúszás, mászás, ugrás) végeztetnek a lurkókkal, melyek megerősítik a fejlesztő hatást. Éppen ezért a fejlesztő falmászás jól tud működni a szenzoros integrációs terápiák (TSMT, Ayres-terápia, Alapozó-terápia) kiegészítő terápiájaként.

„Mivel 3-8 év közötti kisgyerekekkel foglalkozunk, ezért minden alkalommal játékos feladatokkal készülünk számukra, melyek azon túl, hogy élvezetesek, jól átgondolt, tudatos választás eredményei, és a kognitív képességeket fejlesztik.

Például a foglalkozásvezető mutat a gyermekeknek egy hatelemű gyöngysort, különböző színekkel. Ezután feltesz a mászófal fogásaiba különböző gyöngyöket, és a mászóknak olyan sorrendben kell lehoznia azokat a falról, hogy végül maga is meg tudja fűzni ugyanazt a gyöngysort. Ez a feladat az úgynevezett vizuális szeriális memóriát, egy bizonyos sorrend látás utáni megjegyzését fejleszti” – teszi hozzá Herczeg Anikó, aki szerint a jó hangulatú, négyfős kiscsoportos foglalkozásaikon a gyermekek élményszerű, játékos sport keretében küzdhetnek meg a mozgás- vagy figyelemkoncentrációs nehézségeikkel.

Látványos a fejlődés

A falmászás pozitív hatásait a szülők is megerősítik. Mohr Mariannak, aki 34 éve a Pető Intézet konduktora, először azt tűnt fel, hogy unokája rövidebb ideig figyel és hamarabb megunja a játéktevékenységet, mint óvodás társai. „Dáviddal egy teljes évig jártunk a foglalkozásokra, amelyek sokrétűek és színvonalasok voltak talajon és falon egyaránt. Az unokám egyensúlyérzéke rengeteget fejlődött, statikai egyensúlyban (egy lábon állás), értelmi képességeiben és gondolkodásában is a kortársai elé lépett. Ahogyan a hát-, kar- és kéz-, úgy az ujjainak izmai is megerősödtek, erős kézfogása és szorítása lett. A klasszikus fekvőtámaszból hatot, nyolcat is meg tud csinálni, kedvenc időtöltése pedig a színezés és rajzolás lett” – meséli Marian, aki attól azért tart egy kicsit, nehogy a most négyéves kisfiú tíz év múlva a Tátra szikláin kapaszkodjon.

Szegleti Gabriella pszichológus sportolási lehetőséget keresett három éves kisfiának, amikor rátalált a Hópárduc Alapítványra. „A fiam, Dávid, az első pillanattól kezdve imádta a foglalkozásokat. Látom a fejlődést nemcsak fizikálisan, izomerőben, hanem ügyességben is. Bátrabb és magabiztosabb lett, és nagyon hamar megtanulta, melyik a jobb és bal keze és lába. Egy olyan élvezetes, egyéni ügyességi mozgásformát találtunk, amelyben hamar ráérezhetett, hol vannak a saját testének a határai” – mondja Gabriella.

Fennmaradni mindenáron

A műfalon a boulder technikával másznak a gyerekek: nem biztosítókötéllel kapaszkodnak a magasba, inkább oldalirányban mozognak kb. két és fél méter magasságig.

„Mivel a foglalkozásaink szeretetteljes és elfogadó hangulatban zajlanak, a hozzánk érkező, például iskolai teljesítménytől szorongó diákokat is gyönyörűen megnyitja ez a mozgásforma.

A fal- és sziklamászás önfegyelemre ösztönzi az izgő-mozgó lurkókat, segít megismerni önmagukat, a félelmeiket, az erősségeiket, egyúttal közelebb varázsolja őket a természethez is.

Három év távlatából, és több mint száz sugárzó szempárból állíthatom, hogy a falmászás trendi. A falmászás vagány. A gyerekek azonnal azt érzik, hogy fel kell küzdeniük magukat a fal legtetejére, és onnan a magasból körbepásztázni a terepet.  Olyan ez, mintha minden alkalommal a saját maguk előtt tornyosuló hegyeiket, valójában önmagukat győznék le” – mosolyog Sterczer Hilda.

A fotókat Szilas Norbert és Mizik Marcell készítette. Köszönjük szépen!

Kérdésed van? Hozzászólnál?

Kommentelj a Pszichoforyou Facebook-oldalán!

SEGÍTS, HOGY MI IS SEGÍTHESSÜNK!

Úgy érzed, ezt a cikked neked írták? Ez nem véletlen! A Pszichoforyou az olvasókról szól, és az olvasóink támogatásával működik. Ha szeretnél még sok hasonló írást olvasni, támogass minket! MEGNÉZEM

Szerző

Kiss Henrietta
Eredetileg bölcsész, tanár. Most újságíró és szerkesztő. Anya. Feleség. Barát(nő). Szeret a konyhában brillírozni, a futópályán meghalni, a társasjátékban nyerni. Kacagni és jókat beszél(get)ni. No meg kérdezni másokat. Keresgélni új utakat. Feszegetni a határokat. Nemcsak másokét, a sajátjait is.

Pin It on Pinterest

Share This