„Mindent akarok, és rögtön, ez a jelszó” – Tari Annamária könyvét ajánljuk (1. rész)

Szerző: | 2016. 04. 12. | Család&Gyerek | Olvasási idő: 8 perc

Miért nyúlik túl hosszúra a gyerekkoruk? Miért nem lelkesednek a munkahelyükön? Mitől nehezebb számukra kompromisszumokat kötni? Milyen következményekkel jár az érzelmi életükben a folyamatos online jelenlét? Az Y és Z generációsok szüleinek, nagyszüleinek, főnökeinek, munkatársainak, tanárainak – és sokszor maguknak az érintetteknek is – rendkívül aktuális és sokszor feszítő kérdései ezek. A válaszokat Tari Annamária negyedik, #yz Generációk online című kötetében találjuk. Könyvajánló.

A könyv azért igazán hatásos, mert életszerű helyzeteket mutat be: minden fejezetet egy párbeszéddel kezd a szerző, amelyből kiindulva magyarázatot fűz az adott problémához. A felvezető dialogósuk jellemzően pszichoterápiás rendelőben elhangzó panaszok, baráti beszélgetések, kollégák közötti eszmecserék, így az olvasó könnyen belehelyezkedik az ismerős szituációkba, láthatatlan harmadikként, objektív szemlélőként követi a beszélgetéseket. A könyv fő témaköreit, és az abban feszegetett kérdéseket tíz pontban foglaltuk össze.

  1. „Inkább meg sem próbálom, úgysem sikerül”

Az Y és Z generáció tagjainak sok más probléma mellett, gyakran a szülői rivalizálással is meg kell küzdeniük. Sokszor hallják például a szüleiktől, hogy „bezzeg, ha nekem ennyi lehetőségem lett volna”. Az így keletkező bűntudattól terhelt valósággal áll szemben a közösségi média, ahol „mindig süt a nap”, ahol soha senki sem hibázik, mindenki tökéletes.

Az élet azonban, amelyben soha nem lehet hibázni, gyakorlatilag ellehetetleníti az egészséges önbizalom és önértékelés kialakulását. Nem véletlen, hogy ez a generáció gyakran érzi, hogy „úgysem vagyok jó”,

ami kívülről nézve érdektelenségnek tűnhet („inkább meg sem próbálom, úgysem sikerül”) és ahhoz vezet, hogy a próbatételek elől inkább az online világba menekülnek. Az ugyanis remek rejtekhely a szeparációs szorongások elől, illetve tökéletes terep, hogy az ember a valódi kommunikációt kikerülve, érzelmi illúziókat kergessen. Hogy szülőként mit tehetsz amellett, hogy a beszélgetést élőben, valódi érdeklődéssel, napi rendszerességgel gyakoroltatod a gyermekeddel? A könyvből kiderül.

  1. Segítség, nem tudunk felnőni!

Tari Annamária Ray Williams szavaival elveszett, Pán Péter generációként említi az Y-Z tagjait (a Pán Péter szindrómáról szóló cikkünket itt olvashatod), akik túlzott reményekkel, de annál kevesebb lehetőséggel vágnak neki a nagybetűs életnek.

Az X generáció tagjai a hosszú, kemény munka révén képzelték el az előbbre jutást, míg az Y és Z fiataljai arra várnak, hogy „a világ meglássa, milyen csodálatosak”.

Ők a villámgyors online tempóhoz szoktak, nem szeretnek várni, ugyanakkor hibátlannak akarják látni és láttatni önmagukat. A túl sok életminta (lásd: közösségi média) is nehezíti az útválasztást, amelynek során a biztos családi háttér mellett, a saját felelősség dacol egymással. De nemcsak ők vívódnak: ahogy a szerző is írja, a mai szülők nagy részében hatalmas tehetetlenséget ébreszt a jelenség, ahogy a felnőtt biológiai életkor és a kamaszkori viselkedés ötvöződik a gyerekükben. Hogy mit lehet kezdeni ezzel a helyzettel? A könyvből kiderül!

  1. Online kukkolás: kemény és felesleges szembesülés a múlttal

Nem is gondolnánk, de az új generációnak a szakítás is nehezebb folyamat, mint a régi, szép offline időkben volt. Ahogy Tari Annamária Susan Greenfield kutatására hivatkozva rámutat: a Facebook-használat csúnyán beleavatkozik a kapcsolati határokba: míg szakításkor a gyász és gyógyulás érzelmi folyamata szükséges, az ex folytonos csekkolása a közösségi médiában megakadályozza ennek normális lefolyását, ami elnyújtja ezt a fájdalmas időszakot. Ahogy a szerző írja: nem ugyanaz, amikor egy barátnőnk számol be arról, hogy látta a volt kedvest a moziban valaki mással, mint amikor a szelfijét nézzük a vetítővászon mellől. Előbbinél ugyanis a jóbarát puhít, támogat, míg utóbbi kemény és felesleges szembesülés.

Tari Annamária hangsúlyozza: jobb lenne, ha belátnánk, hogy a technológiával töltött idő az emberektől és a világtól távol töltött idő.

  1. Egy kis türelmet. De rögtön!

A pszichoterápián ülő nő teljes kiborulásokat produkál, amiért a barátja nem válaszol azonnal az üzeneteire napközben. Valahol mélyen tudja, hogy nem normális az érzelmi terror és dühkitörés, amivel a kreált problémát kezeli, ezért fordul szakemberhez. A tanácsadáson kiderül, a lány attól a kényszeres érzéstől szenved, hogy azonnal vissza akarja kapni a nyugalmát. Tari Annamária szerint egyetlen olyan élethelyzet van, amikor ez a fajta reakció természetes érzelmi állapot: az pedig a csecsemőkor. A viselkedés tehát teljesen infantilis.

Jó tudni az X-eknek: az online és az elektromos kütyük térhódításával beköszönő gyorsaság nemcsak az időkezelésünket változtatja meg: érzelmi válaszaink sebessége és az erre vonatkozó igények is módosulnak.

Mindent akarok, és rögtön – ez a fő jelszó. Hogy az eszköz valóban csak eszköz maradjon, ne pedig az életünk irányítója meg kell értenünk miképpen hat a technikai fejlődés az érzelmi igényeinkre.

Ebben segít a könyv vonatkozó fejezete.

  1. Együtt vagy egymás ellen? X és Y a munkahelyen.

Huszonéves fiúk beszélgetésével indul a fejezet, amely az X és Y generáció munkahelyi konfliktusait fejtegeti. Kiderül, nem mindegy, hogy az önérvényesítés lendülete, mivel párosul: alázattal és kíváncsisággal, vagy törtető magabiztossággal. Miért gondolják az X-ek, hogy Y-ok között utóbbi a gyakori? Összetett a probléma tele valós tapasztalatokkal és téves előítéletekkel –véli a szerző. Míg az X generáció tagjainak lassan kellett lépdelniük a szamárlétrán és alapvetően a csoportnormához való igazodás volt a sikerük záloga, addig az Y és Z generációs fiatalok úgy érzik, minél gyorsabban és minél jobban ki kell tűnniük, hogy eredményt érjenek el. A középkorú vezetők az állásinterjúkon a szociális facilitációt keresik – mosoly, szemkontaktus. Ahogy ők is csinálták anno. Miközben a fiatalok a számos kudarc után („még csak vissza sem jeleztek, hogy miért nem engem választottak”) zárkózottak, igyekeznek praktikusan kezelni az állandó, stresszbe hajtó versenyhelyzetet. A kölcsönösség lenne a megoldás. De hogyan? Számos praktikus tanácsot ad a szerző mindkét nézőpontból a közeledésre, a fejezet végén pedig azt is elárulja, miért szárnyalhat az a cég, aki békében összehozza az X és Y tagjait.

A könyv további 5 témaköréről a cikk folytatásában itt olvashatsz.

Tari Annamária könyvét itt tudod megrendelni.

Kérdésed van? Hozzászólnál?

Kommentelj a Pszichoforyou Facebook-oldalán!

SEGÍTS, HOGY MI IS SEGÍTHESSÜNK!

Úgy érzed, ezt a cikked neked írták? Ez nem véletlen! A Pszichoforyou az olvasókról szól, és az olvasóink támogatásával működik. Ha szeretnél még sok hasonló írást olvasni, támogass minket! MEGNÉZEM

Szerző

Széles-Horváth Anna
Újságíró. Három gyermek édesanyja. Igaziból Galagonyalány. Foglalkoztatják a lélek dolgai. Ha kell, bátran kérdez, de többnyire ír. Blogot, cikket, interjút. Nyughatatlan természet, mindig csinál valamit. Többek között a Pszichoforyou cikkeit.

Pin It on Pinterest

Share This