„Hazahazaérni azt jelenti, hogy megérkezel oda, ahova tartozol”

Szerző: | 2017. 12. 24. | #SAJÁTÉLMÉNY | Olvasási idő: 5 perc

„Hazamész az ünnepekre? Mármint hazahaza?”. Gyakran hallani ezt a párbeszédet ünnepek előtt. Amolyan „gyüttment pestiként” én is használom ezt a fordulatot. Ez alatt a „magunkfajta” azt érti, hogy az év többi részében otthont jelentő budapesti lakás helyett abba a városba/faluba utazunk, ahol a szüleink/szeretteink laknak, a helyre, ahol születtünk, vagy ahol felnőttünk.

Hazahaza. Ez a szó (?), járt a fejemben, miközben sétáltam – azon gondolkodtam, hogy milyen is az, amikor hazahazaér az ember? Ez ugyanis sokkal többet jelent annál, hogy csöndesebbek az utcák és kedvesebbek az emberek. Átjárja ilyenkor az embert valami nagy-nagy nyugalom, csend van kívül, és csend van belül is: messze vagyunk a hétköznapok zakatoló ritmusától, földrajzi értelemben is eltávolodtunk a helytől, ahol a feladataink, a problémáink a küzdelmeink vannak.

Sokkal többet jelent annál, hogy van étel az asztalon és van ágy, ahol alhatunk. Ilyenkor nemcsak hazaérünk, hanem megérkezünk oda, ahova tartozunk.

Azt hiszem, erről a megérkezésről is szól az advent. Fontos feladata lenne az ünnepek előtti időszaknak, hogy ki-ki a saját életében (vallástól és mindenféle hovatartozástól függetlenül) készüljön ezekre a pillanatokra – hogy ne csak testben, hanem lélekben is meg tudjunk érkezni.

Csakhogy ez mostanában piszkosul nehéz. Sőt, igaziból nem nagyon tudnék ennél zaklatottabb időszakot megjelölni a naptárban. Bármennyire is vágyná ilyenkor a testünk és a lelkünk természetes ritmusa az elmélyülést és a befelé fordulást, az emberek nagy része úgy esik be a fa alá, mintha percekkel előtte szakított volna át egy maratoni futóverseny célszalagját.

A karácsonyt egy piros betűs ünnepből egy halálfejes határidővé züllesztettük, amikorra mindennek el kell készülnie: a projektnek, az elszámolásnak, a karácsonyi műsornak, aztán a sütinek, az ajándéknak, a csomagolásnak, a franciasalátának, és a sort még nagyon hosszan lehetne folytatni.

A határidők mellett annyi szélsőséges körülménnyel kell az ünnepek előtti hetekben megküzdeni, hogy ember legyen a talpán, aki megtalálja az egyensúlyt, amire ezekben az áldott és ünnepi pillanatokban, a megérkezés pillanataiban vágyunk.

Hazudnék, ha azt állítanám, hogy nekem sikerült – hogy nemcsak fizikálisan, de lélekben is hazahazaértem, hogy fejben is 100%-ig ott vagyok, ahol most lennem kell.

Ahogy sétáltam az utcán és nézegettem az ablakokban világító karácsonyi fényeket, eszembe jutott egy könyv is, amit nem olyan régen olvastam. Ennek a könyvnek a címe az, hogy Lagom. Ez a szó Svédországból származik, és azt jelenti, „pont jó”. Se túl sok, se túl kevés. Valamiféle megelégedettség ez, amikor pont megfelelő mennyiségű tárgyat birtoklunk, és épp elegendő idővel rendelkezünk. A Lagom egyfajta egyensúly, amit nem lemérni, hanem egyszerűen csak érezni kell az élet minden területén. Érezni, amikor „pont jó.”

Ezt a két dolgot kívánom nektek az ünnepekre. Kívánom, hogy belül is érjetek haza-haza, és, ha megérkeztetek, akkor jusson mindenből „pont elég”. Pont elég étel, pont elég együtt töltött idő, pont elég nevetés, pont elég figyelem, pont elég ajándék, pont elég meghittség, pont elég desszert.

Kívánom, hogy az örömöt és a fájó hiányokat a maguk teljességében tudjátok megélni, jusson idő a nevetésre, és az emlékezésre is.

Kívánom, hogy jusson elég figyelem arra, ami van, és azokra, akik ilyenkor körülöttünk vannak. És akkor már nincs más dolgunk, mint – ahogy Böjte atya is fogalmazott – „kiszeretni egymásból a jót”. Nemcsak karácsonykor, hanem az év minden napján.

Talán ez az egy dolog, amiből többet kívánok, amiből ilyenkor és majd az előttünk álló időben is többre van szükség. Ezt ünnepeljük karácsonykor. Ez a szeretet ünnepe.

A Pszichoforyou csapatának nevében kívánom, hogy az ünnep legyen teljes, legyen szeretettel teli, és mindenből, amire vágytok, jusson „pont elég”.

Boldog karácsonyt!

Kérdésed van? Hozzászólnál?

Kommentelj a Pszichoforyou Facebook-oldalán!

SEGÍTS, HOGY MI IS SEGÍTHESSÜNK!

Úgy érzed, ezt a cikked neked írták? Ez nem véletlen! A Pszichoforyou az olvasókról szól, és az olvasóink támogatásával működik. Ha szeretnél még sok hasonló írást olvasni, támogass minket! MEGNÉZEM

Szerző

Szabó Eszter Judit
Kommunikációs szakember, újságíró. Hisz az önismereti- és terápiás munka sorfordító erejében. Ha kikapcsol, akkor túrázni megy. Vagy jógázni. Ha csinál valamit, akkor azt szívvel-lélekkel teszi. A Pszichoforyou-ra ez különösen igaz.

Pin It on Pinterest

Share This