„Tudnál nekem segíteni, kérlek?”— Te tudod, hogyan kell hatékonyan segítséget kérni?

Segítséget kérni egyáltalán nem szégyen, sokan mégis valahogy ódzkodnak tőle, vagy fel sem ismerik, ha  támogatásra van szükségük – esetükben egy szorult helyzet megoldásaként a  segítségkérés, mint opció fel sem merül. Pedig felvállalni azt, hogy vannak dolgok, amelyekben gyengébbek vagyunk tulajdonképpen erősség. Ugyanakkor segítséget kérni egyáltalán nem olyan egyszerű, mint ahogy azt elsőre gondolnánk. Lássuk, hogyan kell jól és hatékonyan csinálni!

Arctalan tömeg vs. szemtől szembe

A segítségkérés kapcsán az egyik legfontosabb szempont, hogy tisztában legyünk vele, pontosan kitől kérjük vagy várjuk azt. Gondoljunk csak az utcán élő, segítségre szoruló emberekre, akik hiába kérik, csak ritkán jutnak támogatáshoz. Ennek az az oka, hogy a legtöbb ember úgy véli: ,,Majd más úgyis segít.’’ Hasonló  a helyzet a közösségi hálókon közzétett, támogatást kérő posztokkal, ahol a sok embernek címzett segítségkérés általában hiábavaló.

Úgy néz ki, minél többen vannak jelen akkor, amikor elkél a támasz, annál kisebb a valószínűsége, hogy kezet nyújtanak a rászorulóknak. Ennek leginkább az az oka, hogy amíg szemtől szembeni segítségkéréskor a felelősség egy emberre irányul, addig csoportban megoszlik ez az érzés.

Ezt a következtetést Darley és Latané a híres járókelő-effektus kísérletében be is bizonyította. A vizsgálat során a kísérleti személyeket külön-külön kabinokba ültették egy kommunikációs eszközzel. Az alanyok csakis a beépített személyekkel cseveghettek, amiről nekik nem volt tudomásuk.

A történet később drámaira fordult a vizsgálati személy számára: egy bennfentes ember epilepsziás rohamot tettetett, majd ezután elhallgatott. Annál több időbe telt felismerni és reagálni az eseményre, minél több ember tartózkodott a kabinokban.

És hogy mi a következtetés? Segítségkéréskor törekedjünk a személyességre és a közvetlenségre. Forduljunk inkább egy konkrét ismerőshöz vagy baráthoz, ahelyett, hogy  arctalan tömegekhez intéznénk a kérést!

Kérlek, folytatnád a cikk olvasását?

Természetesen a segítségkérés sikerességét más körülmények is befolyásolhatják. A vészhelyzet mértéke, a felismerés képessége és az ismeretség mellett nagyon fontos szerepet játszik a közlés formája is.

Az egyik legegyszerűbb praktika, ha úgy kezdjük a mondanivalónkat, hogy “Tudnál nekem segíteni…?’”. Ezzel közvetlenül és személyesen az adott emberhez fordulunk, amire az emberek általában nem mondanak nemet. A legtöbben ugyanis szeretnék kerülni a nemet mondással járó konfrontációt, és az elutasításhoz társuló bűntudat érzését.

A kevesebb néha több

Egy másik nagyon hatásos módszer az úgynevezett “ajtóba tett láb technikája”.  Sok ügynök, adománygyűjtő él ezzel a „trükkel”, melynek lényege, hogy először csupán egy apró kéréssel állunk elő, amelyet nagy valószínűséggel teljesítenek a célszemélyek. Az igazi, de az eredetivel összefüggő, ugyanakkor nagyobb kérés csak ezután következik.

A módszer hatékonyságát J. Freedman és S. Fraser igazolta, aki kaliforniai háziasszonyokhoz kopogtatott be azzal a kéréssel, hogy írjanak alá egy autóvezetési biztonsági petíciót, aminek a legtöbben eleget is tettek. Két hét elteltével visszatértek az alanyokhoz, de ezúttal egy nagyobb kéréssel kopogtattak: azt kérdezték, megengednék-e, hogy egy jelzőtáblát állítsanak a kertjükbe. A petíciót aláírók háromszor akkora valószínűséggel mondtak igent a kérésre, mint azok, akik előzetesen nem járultak hozzá semmihez.

További „tuti módszer” lehet, ha a kérés megfogalmazásakor még bizonyos, a beleegyezés sikerességét bejósló következtetéseket is levonunk a célszemély helyett. Ilyenkor használhatunk olyan kifejezéseket, mint például “Úgy látom, Ön egy segítőkész ember.” Vagy “Te biztos tudsz nekem segíteni”. Az efféle kifejezések hatékonyságát Kraut bizonyította.

Ha tehát szeretnél biztosra menni a segítségkérés végkimenetelét illetően, akkor  keress fel egy konkrét személyt közvetlenül ráirányuló kérdésekkel, és ne feledd: először csak a lábadat tedd az ajtóba!