„Mindenki fél. Még a felnőttek is”- Al Ghaoui Hesna, Holli, a hős című könyvét ajánljuk

Vajon felnőttként hányszor jut eszünkbe, hogy a félelem az egyik legfontosabb érzésünk? Vajon ha gyerekként képesek vagyunk szembenézni a félelmeinkkel és legyőzni azokat, kevésbé szorongó felnőtt válik belőlünk? Vajon ha gyerekkorunkban kaptunk volna egy aprócska kis szörnyikét, mint Holli, felnőtté válva könnyebben megbirkóznánk a félelmeinkkel? Ezekre a kérdésekre ad a gyermekek számára is érthető és könnyen értelmezhető válaszokat Al Ghaoui Hesna saját rajzaival illusztrált meséje. Holli története emellett azt is megmutatja, hogy a félelem egy olyan iránytű, amely a gyerekeknek, és az ő szüleiknek is rengeteget segíthet a félelemmel teli helyzetek kezelésében. Feltéve, hogy megtanuljuk jól használni. Könyvajánló.

Irányítani a félelmet tulajdonképpen azt jelenti, hogy megszelídítjük a bennünk lakozó oroszlánt. De mégis, hogyan kell ezt csinálni, egyáltalán hol érdemes kezdeni az oroszlánszelídítést?

Az első legfontosabb és elengedhetetlen lépés, hogy beszéljünk a félelemeinkről. Egészen kicsi gyerekkortól kezdve. De legalább ilyen fontos, hogy legyen, aki meghallgat és komolyan vesz.

Holli története

Holli története egy álommal kezdődik. Egy olyan álom ez, amiben egy kislány nem fél semmitől. Soha. De aztán felébred, és arcul csapja a szomorú valóság: nemhogy fél, szó szerint retteg. Egy teljesen egyszerű és hétköznapi helyzettől – ki kell állnia a többiek elé egy iskolai szerepelésen.

A mesének ezen a pontján azt látjuk, hogy Holli édesanyja nem tud ráhangolódni a kislánya valós félelmére. Pont úgy reagál, ahogy azt a felnőttektől megszokhattuk, ahogy mi magunk is tennénk.

„De hát mitől félsz? Csak nem a holnapi ünnepség miatt izgulsz? Ügyes leszel, meglátod! Butaság ilyentől félni!”

Csakhogy a félelem elbagatellizálása nem nyugtat meg senkit. Legfeljebb a gyermekét csitítgató szülő lelkiismeretét: „nincs nagy baj”, gondoljuk, elvégre mindannyian voltunk már lámpalázasak.

A szerző ekkor egy aprócska csodát tesz. Varázsol. Segítséget küld Hollinak, egy kis szörnyike személyében. Ő Mumus, akinek szintén megvannak a maga démonai, és nem rest róluk beszélni. Ahogy a félelemről sem. Ezt teszi őt rögtön hitelessé Holli szemében, és ezért bízik meg benne vakon.

Egészen az elején, az ősemberektől kezdi Mumus megismertetni Hollival a félelem hasznosságát. Egyszerűen és közérthetően – Holli pedig lassan megérti, hogy a félelem érte van. Értünk van. Például segít észrevenni a veszélyt, mert ilyenkor az agyunk felkészíti a testünket, hogy jól tudjunk reagálni.

Ki a bátor?

Al Ghaoui Hesna azt nyilatkozta egy interjúban, hogy „ha csak egyetlenegy dolgot megjegyeznek a mesekönyv kapcsán, mégpedig azt, hogy nem az a bátor, aki nem fél semmitől, hanem az, aki fél, de mégis megteszi a szükséges lépéseket, akkor máris megérte, hogy megírtam Holli meséjét.”

Jó hír, hogy Holli meséje jóval túlmutat a szerző elsődleges célján. Pontról pontra végigviszi az olvasót, hogy milyen lépések szükségesek a félelem hasznosságának felismeréséhez, majd leküzdéséhez.

Miért olyan szerethető ez a történet? Először is a gyerekek számára is érthetően fogalmaz, de nem gyermeteg módon. Közérthető, hétköznapi példákkal világítja meg a félelem dinamikáját.

„Ha eltűnne az emberekből a félelem, milyen sokan átmennének az úton a száguldozó autók között, és mennyi baleset történne! Hányan nyúlnának be a ketrecekbe az állatkertben, mondjuk, hogy megsimogassák az oroszlánt, nem tartva attól, hogy az beléjük harap! A félelem segít abban, hogy ne csináljunk olyan butaságokat, amik bajba sodorhatnak minket.”

A szavakon túl gyakorlati tanácsokat is ad: egyszerű légzőgyakorlatot, valamint egy az izmok megfeszítését és elernyesztését célzó koncentrációs gyakorlatot.

De ennél is fontosabb, hogy a mesében párhuzamosan megy végbe a változás az édesanya és a kislány viselkedésében. Hatnak egymásra. Végigkövethetjük az édesanyja hozzáállásában bekövetkezett fejlődést. Holli anyukája képes változtatni a berögzött reakcióján, és ezáltal igazi támaszt nyújtani a kislányának. Ezért egy idő után Hollinak már nem is lesz szüksége Mumusra.

„Mindenki fél. A felnőttek is”

Holli története jó kiindulási alap lehet, hogy beszélgetés induljon a családban a félelemről. Kezdetnek az is megteszi, ha vállaljuk a gyerek előtt, hogy mindenki fél. A felnőttek is. Ez már önmagában megnyugtató lehet, hisz a gyerek nem azt érzi, hogy vele van a baj.

Elsőre könnyű megoldásnak tűnhet, ha legyintünk még az apró félelmekre is, szőnyeg alá söpörjük, nem vesszük komolyan – rövidtávon biztosan egyszerűbb, ha ezt a megoldást választjuk. De a gyerekekből felnőtt lesz, és valljuk be, nem rövidtávra tervezzük az életünket.

A Holli, a hős című könyvet ajánljuk azoknak a szülőknek, akik nem félnek a gyerekükkel együtt fejlődni és tanulni, például a félelem természetéről és arról, hogy mi mindent tehetünk akkor, ha a nyugtalan gyermekünknek egy apró csodára lenne szüksége.

Ha szívesen elolvasnád Holli történetét, a könyvet itt találod: Holli, a hős Írta és rajzolta: Al Ghaoui Hesna, Kolibri Kiadó, 2018.