Kiütött az ebéd, mert beütött a „kajakóma”? – íme a magyarázat

Szerző: | 2017. 06. 30. | Kanapé | Olvasási idő: 6 perc

Sokakkal megesik, hogy a reggel nyolctól délig terjedő intervallumban az ebédszünetről ábrándoznak, abban reménykedve, hogy a kalóriák nyújtotta energialöket átrepíti őket a munkanap második felén. Sajnos, egy kiadós étkezés sokszor éppen ellentétes hatást vált ki: szinte leküzdhetetlen fáradtságot érzünk, aminek következtében az ebédszünet után a munkaidő végéig már csak az ágyunkra tudunk gondolni… De mégis mi okozza a „kajakómát”, és van-e rá mód, hogy egy dupla-eszpresszó nélkül is koncentrálni tudjunk ebéd után?

Rejtélyes ejtőzés – avagy a mítoszok nyomában

Az évek során rengeteg elmélet látott napvilágot, amely a kajakóma-jelenséget igyekezett megmagyarázni.

Ezek egyike szerint a fáradtságot az okozza, hogy a szervezet az emésztésre fordítja erőforrásait (pontosabban fokozza a vér- és így az oxigénellátást az érintett szervrendszeren belül). Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy az agyi vérellátás még sportolás közben sem változik számottevően, annak ellenére, hogy az izomszövet vérellátóssá fokozódik – és ugyanez igaz az emésztési fázisra is. Ebből következően nem biztos, hogy ez a magyarázat helytálló.

Egy másik, valamelyest megalapozottabb elmélet alapján sokáig úgy tartották, hogy a fő ok a szénhidrátokban gazdag, magas glikémiás indexszel bíró ételek fogyasztásában keresendő.

Ezek a tápanyagok magas glükózszintet idéznek elő, ami beindítja az inzulintermelést. Ez a hormon lehetővé teszi a glükóz felszívódását a véráramból, ugyanakkor az ennek következtében kialakuló, hirtelen vércukorszint-ingadozás egy szénhidrátokban (pl. tésztában) bővelkedő ebéd után képes álmosságot, sőt, akar fejfájást is előidézni.

Ráadásul az inzulin egy másik, az evést követő fáradtsággal összefüggésbe hozható folyamatért is felelős, ugyanis lehetővé teszi, hogy a triptofán nevű aminosav átjusson az agy-vér gáton. Ezzel alapvetően nem is lenne probléma, hiszen a triptofán alapvető fehérje alkotó, amelyet szerveztünk nem képes elállítani, így csak bizonyos ételek fogyasztásával (hal, zabpehely, csokoládé, túró, tej, banán, joghurt, tojás, földimogyoró, tofu, stb.) tudjuk biztosítani a szükséges mennyiséget.

Ugyanakkor ez az aminosav szolgál alapul a szerotonin nevű, idegi-ingerületátvivő anyag szintéziséhez, amely az elmélet szerint olyan folyamatokat indít be, amelyek szerepet játszanak az evés utáni fáradtságérzet kialakulásában. A kutatók azonban kétlik, hogy közvetlenül képes lenne előidézni a kajakómát – szerintük ebben inkább a szénhidrátbevitel miatt megemelkedő inzulinnak van szerepe. Pláne, mivel a szerotonin nélkülözhetetlen az idegrendszer normál működéséhez és hiánya feltehetőleg közrejátszik többek között a depresszió, a bipoláris zavar és a migrén kialakulásában is, de olyan funkciók szabályozásában is szerepe van, mint a testhőmérséklet, a szexualitás, a bélmozgás, az étvágy, vagy épp az alvás.

Az igazság valahol középen van

Azonban még ez az elmélet is pontosításra szorul: a vércukorszint valóban kulcsszereppel bír a kajakómában, ugyanakkor úgy fest, az inzulinnak ebben a játszmában csak mellékszerepet osztottak. Denis Burdakor a University of Manchester kutatója munkája során úgy találta, hogy

a kajakóma oka egy, a hipotalamusz nevű, az evéssel kapcsolatos viselkedésben fontos funkcióval bíró agyterületen található kis sejtcsoport. E neuronok ugyanis képesek az orexin nevű fehérje előállítására, amely szükséges a normál, éber állapot megőrzéséhez. Nem is csoda, hogy ezek a sejtek kevésbé aktívak, amikor alszunk, míg a nem megfelelő működésük narkolepsziához (az ébrenlét fenntartásának képtelensége) vezet. A kutatók azt találták, hogy ezek az ébrenlétért felelős neuronok inaktiválódnak a vércukorszint megemelkedésének hatására, amely megmagyarázza az evést követő ásítás-sorozatot.

De mégis mi haszna van ennek a mechanizmusnak? – tehetnénk fel jogosan a kérdést. Burdakov szerint az evolúció során az orexint termelő neuronok biztosították a megfelelő táplálékkereső viselkedést, amely szükséges volt a túléléshez. Ennek megfelelően evolúciós szempontból az is logikus, hogy evést követően a szervezet „lenémítja” ezeket a sejteket, hiszen az álmosság az aktivitási szint csökkenéséhez, és így a bevitt energia elraktározásához vezet. Tekintve, hogy őseink idejében két étkezés között lényegesen hosszabb idő telt el, mint napjainkban, a bevitt kalóriák „felesleges mozgással” való elégetése óriási pazarlásnak számított.

Előzd meg!

Noha, mint láthatjuk, az evés utáni álmosság általában teljesen normális, fontos megjegyezni, hogy egyes esetekben utalhat cukorbetegségre, vagy a pajzsmirigy alulműködésére is, így gyanú esetén érdemes felkeresni háziorvosunkat.

Ugyanakkor a legtöbb esetben néhány egyszerű trükkel tompíthatjuk a kajakóma tüneteit:

  • Szénhidrátokban gazdag ételek helyett inkább vitaminokban és ásványi anyagokban gazdag ételek fogyassz!
  • Érdemes inkább többször, de keveset enni, és ha lehet olyan ételt, amelynek megemésztése kevésbé megterhelő a szervezet számára.
  • A meleg tejet/kakaót, és összességében a tejtermékeket inkább hagyd estére, a tehéntejben található melatonin ugyanis kulcsszerepet játszik az elalvásban.
  • És az is sokat segíthet a rád törő álmosságérzet leküzdésében, ha rendesen kialszod magad

Forrás: IFL Science; Huffington Post; New Scientist

Fotó: itt, itt és itt

Kérdésed van? Hozzászólnál?

Kommentelj a Pszichoforyou Facebook-oldalán!

SEGÍTS, HOGY MI IS SEGÍTHESSÜNK!

Úgy érzed, ezt a cikked neked írták? Ez nem véletlen! A Pszichoforyou az olvasókról szól, és az olvasóink támogatásával működik. Ha szeretnél még sok hasonló írást olvasni, támogass minket! MEGNÉZEM

Szerző

Szabó Anna
Idegtudomány szakirányon végzett, de tanulmányaiba egy nagyobb csipet pszichológia és mozgástudomány is vegyült. Jelenleg doktori tanulmányait folytatja Franciaországban, szabadidejét futással (sokszor a határidők elől is), túrázással, írással és társasjátékokkal tölti.

Pin It on Pinterest

Share This