„Nem olvasnak ma már az emberek – ilyen hosszú cikkeket meg pláne nem.” „Az a baj, hogy nem vagytok ismertek – ahhoz, hogy valami sikeres legyen, kell egy ismert arc.” „Mégis honnan fognak tudni rólatok?” „Hát igen, egy darabig szokta vinni a lelkesedés ezeket a projekteket, de aztán általában mindegyik elfárad.” „Én a helyetekben nem biztos, hogy bele mernék vágni… befektető, vagy tőke nélkül pláne. Úgy nagyon nehéz lesz.”

Ülök itt az íróasztalomnál, beszűrődik a szobába a petárdák pukkanása meg a trombita hangja, közben pedig előderengenek valahonnan a múltból a fenti mondatok. Milyen más fénytörésbe kerülnek, ha messziről, kellő távolságból néz rájuk az ember… És milyen nagyon más érzés volt ezekkel akkor és ott, a jelenben találkozni.

Így van ez valahogy az évekkel és a múló idővel: ahogy változik a dátum, azokkal együtt az érzések is formálódnak, és azokkal együtt változunk mi is. Így lesz a félelemből büszkeség, a kishitűségből önbizalom, a bánatból öröm.

És így lesz egy lesajnált, „aranyos kis kezdeményezésből” két év alatt több százezres olvasottságú, elismert tartalomszolgáltató: így lett a Pszichoforyou.

Tudjátok mi a titkunk? Ti! Az, hogy vagytok.

Amikor elindultunk, és jöttek sorban a szkeptikus, kétkedő megjegyzések, és mindennek ellenére folytattuk, akkor tulajdonképpen nem magunkban, hanem bennetek hittünk. És amikor menet közben nehéz volt, akkor is ti adtatok erőt a folytatáshoz, azzal, hogy velünk voltatok, napról napra, hétről hétre, hónapról hónapra egyre többen és többen.

Ha ti, akik nap, mint nap olvastok minket, nem lennétek, mi sem lennénk.

Ezért mindenekelőtt hálásan köszönjük nektek az előző évet, azt, hogy létezhetünk, fejlődhetünk, tehetjük a dolgunkat nap mint nap. Köszönjük, hogy velünk voltatok és követtetek minket, köszönjük azokat a csodálatos visszajelzéseket, amelyekre nem mindig tudunk egyenként reagálni – sokszor azért, mert egész egyszerűen nem találjuk a szavakat. Köszönjük a pillanatokat, amikor egy-egy ilyen visszajelzést olvasva, könnyes szemmel ültünk a monitor előtt és arra gondolunk, „ezért megéri csinálni”.

Köszönjük, hogy velünk együtt bebizonyítottátok, hogy igenis sokan vannak, sokan vagyunk, akik olvasnak, (hosszú cikkeket is), akik szeretnének fejlődni, magukról és másokról tanulni, többek, jobbak, stabilabbak, a körülményektől függetlenek – bizonyos szempontból valahogy szabadabbak lenni.

Tudom, hozzám hasonlóan így év végén sokan tekintenek vissza az előző évre, vagy arra, ami mögöttük van, hogy aztán a figyelmüket és a fókuszt az előttük álló útra, a terveikre, az álmaikra, arra a valakire irányíthassák, akivé válni szeretnének.

A következő évre kívánom nektek, hogy senki és semmi ne tántorítson el titeket az álmaitoktól és a céljaitoktól, hogy merjetek hinni magatokban és egymásban, hogy mindig legyen elég erőtök folytatni az utat, amin elindultatok – akkor is, amikor nehéznek, vagy kilátástalannak tűnik a helyzet.

Mi – hála nektek – itt leszünk, számíthattok ránk! Folytatjuk azt, amit elkezdtünk, írjuk szorgalmasan a cikkeket – Szívvel. Lélekkel. Nektek. Reméljük a nálunk megjelenő írások, ezután is tudnak majd erőt, vagy a megoldás irányába mutató, tartalmas, érdekes gondolatokat adni!

Magunknak pedig még sok olyan olvasót kívánunk, mint amilyenek ti vagytok.

Köszönjük, hogy vagytok. Maradjatok velünk 2018-ban is!

Szeretettel,

A Pszichoforyou csapta

Fotó forrás: itt és itt

Szólj hozzá!

Szabó Eszter Judit

Kommunikációs szakember, újságíró. Szeret szép dolgokat fotózgatni és jógázni. Ha kikapcsol, akkor túrázni megy. Vagy kosarazni. Ha csinál valamit, akkor azt szívvel-lélekkel teszi. A Pszichoforyou-ra ez különösen igaz.

Pin It on Pinterest