„Mindent érted tettem” – Az önfeláldozás nagymestere: a Mártír szülő

Ismersz olyan szülőt, aki mindent feláldoz a gyermekéért? Aki érzelmileg túlzottan függ a gyermekétől, élete értelmének tartja, azonban mégis a gyerek tudtára hozza, milyen áldozatokat hozott és hoz érte? Egy korábbi cikkünkben ajánlottuk nektek L. Stipkovits Erika Szeretettel sebezve című könyvét, amiben a szerző részletesen ismerteti azt a kilenc szülőtípust, amelyeket több évtizedes praxisa során szerzett tapasztalatai alapján különített el. A Borostyán szülőről egyik előző cikkünkben már olvashattatok; most a Mártír szülőtípus jellemzőit mutatjuk be.

L. Stipkovits Erika klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta terápiás tapasztalatai nyomán különítette el és írta le a szülői működésmód azon kilenc mintázatát, melyek mind a szülő-gyermek kapcsolat alakulásában, mind a gyermek lelki fejlődése során problémákat generálhatnak. A Szeretettel sebezve című könyv fejezetről fejezetre mutatja be a Borostyán, a Szülősítő, az Idomár, a Jófej, a Szuperszülő, a Mártír, az Üveghegy, az Agresszor, vagy a Bátorító szülőtípust.

A könyv Mártír szülői működésmódot bemutató fejezete részletesen leírja, hogy milyen hatással van ez a fajta szülőtípus a gyermek- és felnőttkorra: mi jellemzi majd a felnőtté váló gyereket a munkában, hogyan éli meg a párkapcsolatát, milyen szülővé válik. Természetesen a szerző nem hagy minket megfontolandó tanácsok nélkül, megtudhatjuk azt is, hogy

• miként fejleszthetjük szülői viselkedésünket Mártír szülőként
• hogyan élhetünk felnőttként boldogabb életet, ha a szüleink Mártír szülők.

A Mártír szülő jellemzői

„Gyermekemért mindent” – Középpontban a gyerekért hozott áldozatok

A Mártír típusú szülő saját vágyait, álmait áldozza fel gyermeke jóllétért, és ezt bizony gyakran fel is emlegeti. Meggyőződése, hogy a gyermekének mindig hálásnak kell lennie, hiszen mindent megtett érte, akár erején felül is.

„Nem jó neked itthon, a barátnőiddel jobb?” – Rosszul viseli, ha eltávolodnak tőle

A hozott áldozatokért cserébe ő is vágyik egy „kis” figyelemre, szeretetre. A Borostyán szülőhöz hasonlóan túlságosan ráfonódik, beavatkozik a gyermeke életébe. Gyermekével való kapcsolatát igyekszik szorosra fűzni, a leválási kísérleteket, fizikai eltávolodást hálátlanságnak érzi, ezért ezt nem támogatja. Akár a gyermeke házastársára is féltékeny.

„Felém se nézel, hát már nem szeretsz?” – Mi áll viselkedésének hátterében?

Fő motivációja általában az, hogy megkapja a gyermekétől azt a figyelmet, szeretetet, gondoskodást, közelséget, amit korábban saját szüleitől, párkapcsolatától nem kapott meg.

A legfőbb eszköze a céljai elérésében a bűntudatkeltés, amit a gyermeke kötelességtudatára alapoz.

Viselkedésének mozgatórugója a magány, elhagyottság érzése, illetve az ettől való félelem. Az érzelmileg zsaroló szülő tulajdonképpen szeretetre vágyik, csak nem jó „eszközzel” kívánja elérni azt.

„Nekem csak te maradtál” – Válás hatására is felveheti egy szülő a Mártír pozíciót

Létezik olyan szülő is, akinél alapvetően nem dominál az érzelmi zsarolás, de egy kapcsolati veszteség – válás, szakítás, házastárs halála – következtében Mártír pozícióba kerül. Ilyenkor a szülők gyakran nem motiváltak új párt találni maguknak, mert ezt a szerepet lényegében a gyermekükkel töltetik be.

„Örülök, hogy tetszik az új telefonod, de hogy ezért nekem mennyit kellett dolgoznom!” – Kettős kommunikáció

A Mártír szülő tudattalanul kétféle üzenetet közvetít egyszerre: fontos vagy, ezért áldozatot hozok érted, ugyanakkor terhemre is vagy. Az ilyen típusú kommunikáció hatására a gyermekben kettős érzések munkálnak: félelem és harag. Az érzelmi zsaroló szülő gyermeke felnőve gyakran küzd kisebbrendűségi érzéssel, szorongásos, pszichoszomatikus betegségekkel.

Szülőként és gyermekként is tisztábban látni

A szülőtípusok azonosításakor fontos emlékezni arra, hogy nem mindenki tartozik egyértelműen egyik vagy másik kategóriába: a szerző által megfigyelt és elkülönített szülői tipológiák keveredhetnek egymással. Mégis, nemcsak gyermekként, de szülőként is sokat segíthet, ha tisztábban látunk bizonyos mintákat, amelyek szerint működünk.

Miért is érdemes tisztában lennünk azzal, hogy milyen családi környezetben nőttünk fel, és milyen mintát viszünk tovább mi magunk, hogy neveljük gyermekeinket? Elsősorban azért, mert felelősséggel tartozunk személyiségünk fejlődéséért. Fontos megismerni, milyen útravalót kaptunk, hogy miért vagyunk hálásak a szüleinknek, mit érdemes továbbadni a gyermekeinknek, és – ha van ilyen – mit érdemes másként csinálnunk.

Forrás:

L. Stipkovits Erika: Szeretettel sebezve (HVG kiadó, 2015).