„Sokan összekeverik a vonzó külsőt a szerethetőséggel” – Mennyiben függ a boldogságunk a külsőnktől?

Szerző: | 2017. 05. 21. | Test&Lélek | Olvasási idő: 7 perc

Bár egyre többen helyezkednek arra az álláspontra, hogy nem hisznek a kampányszerű diétákban, a fogyókúrákban, mert „úgysincs semmi értelmük”, az emberek egy része vállaltan vagy titokban változtatni szeretne a külsején.

StockSnap_PKNFYSTO4E (1)

Ezek az elhatározások jellemzően kampányszerűek és a testünkre irányulnak: nem véletlenül telnek meg januárban, vagy a tavasz közeledtével az edzőtermek és a plasztikai sebészek naptárai, eltérő arányban ugyan, de sokan szeretnének változtatni. „Csak az a 4-5 kiló, ha lemenne, én már olyan jól érezném magam…” „Ha beleférnék abba a kosztümbe, zakóba ami olyan jól állt anno!” Mondogatjuk, és közben talán el is hisszük, hogy a boldogságunk 5 kiló súlyfeleslegen, vagy a testzsírszázalékunkon múlik.

Ezekkel a kijelentésekkel a boldogságunkat feltételhez kötjük, miközben – ha nem is tudatosan – a testünkre boldogtalanságunk okozójaként tekintünk – és ez bizony nem valami szerencsés kombináció.

Legalábbis ez derül ki Buda László Mit üzen a tested? című könyvének vonatkozó fejezetéből, amelyben a szerző rámutat: csak nagyon kevesek nyitottak arra, hogy szeretetteljes kapcsolatot alakítsanak ki a testükkel, miközben (milyen ritkán is gondolunk ebbe bele!) nincs még egy ilyen szoros kapcsolat az életünkben. A testünk mindig velünk van, hűségesen szolgál minket a végsőkig, még akkor is, ha kényeztetés helyett káros dolgokkal tömjük és kegyetlenül túlhajszoljuk.

Harcban állunk a testünkkel

Tehát miközben hálásnak kéne lenni a testünknek, sokkal többet kényeztetni, mi inkább haragszunk rá, elégedetlenek vagyunk, olykor szó szerint „harcban állunk” vele, szeretnék „legyőzni”, egy jó részét eltüntetni és így tovább.

De mi van akkor, ha úgy döntünk, harc közben megpihenünk egy kicsit, és elkezdünk ellenség helyett barátként tekinteni a testünkre?

„Amikor egy nagyító tükrében szemléled a pattanásaidat és az anyajegyeidet, vagy alaposabban szemügyre veszed a zsírpárnáidat, ritkán érzed, hogy elmélyül az önmagad iránt érzett elfogadásod, lelkesedésed, szereteted.” – írja Buda László a fent említett könyvében, aki szerint ha változtatni szeretnénk, vagy ha a célunk, hogy ne csak megismerjük, de meg is kedveljük magunkat, akkor ezt a fajta kapcsolatépítést érdemes a testünkkel kezdeni. „Szerintem ez az egyik legjobb kiindulópont – az önismeret, önszeretet nélkül elég megterhelő tud lenni” – vallja Buda László, aki hozzáteszi: testünkhöz való viszonyunk óhatatlanul kivetül a párkapcsolatainkra is.

Hát akkor mégiscsak van abban valami, hogy a boldogságunk a külsőnktől is függ!

Gondolhatnánk e logika mentén haladva, és máris elérkeztünk a klasszikus, tyúk vagy a tojás problémához. Most akkor a boldogságunk függ a külsőnktől, vagy a külsőnk függ a boldogságunktól?

„A külsőnkhöz fűződő viszonyunk fontos pillére az önbecsülésünknek. Ez egy független dimenzió ahhoz képest, hogy az adott kor szépségideáljai, mércéi szerint milyen a külsőnk. Átlagos külsejű emberek ki lehetnek békülve külsejükkel, lehetnek elégedettek, míg híres színésznők és modellek, akik mások számára szexideálnak számítanak, tudnak betegesen szenvedni attól a gondolattól-érzéstől, hogy nem elég szépek” – válaszolja Tóth Dániel, pszichológus, aki az alábbi videóban részletesebben is beszél arról, hogy hogy is vagyunk a szépséggel.

Hogyan „barátkozzunk meg” a testünkkel?

Szakértőnk szerint ezt kezdhetjük kicsiben. Először keressünk magunkon valamit, ami tetszik, anélkül, hogy azzal foglalkoznánk, ami nem tetszik. A szemed, a mosolyod, a kezed, a lábad… Keress egyet, és mondd ki legalább magadban, hogy „tetszik a mosolyom” vagy „tetszik a lábam”. Ezt ismételd meg minden egyes alkalommal, amikor tükörbe nézel, és keress mindig valami mást. Eleinte talán furcsa lesz, de aztán egyre több dolgot találsz majd, és ezzel fokozatosan megváltoztathatod a viszonyod a tükörhöz, és a tükörképedhez” – tanácsolja Tóth Dániel, aki szerint nem véletlen, hogy egyre több mindenkinek kell ilyen és ehhez hasonló gyakorlatokhoz folyamodnia: az emberek külsejükkel kapcsolatos elégedettségét a média is torzítja. (A média és a testképzavarok kapcsolatáról szóló írásainkat itt és itt olvashatod – a szerk.)

„Ez mondhatni népbetegség. Szinte az egész szépségipar arra alapoz, hogy az elégedetlenség és az önbizalomhiány magjait hintik el a fiatal nőkben már kislány koruktól kezdve. A szépség titka mindig a következő termék, amit még nem vettél meg.

Ha az ideál számunkra nem rólunk szól, nem az a cél, hogy mi legyünk egészségesek, magunkkal legyünk harmóniában, hanem olyan mércéhez akarjuk mérni magunkat, aminek azok a modellek se felelnek meg, akiket átszabnak és átphotoshopolnak, ott gond van.

Miért olyan fontos, hogy nézünk ki?

Tettük fel a kérdést Tóth Dánielnek, aki szerint ezt a kérdéskört sajnos eléggé felfújtuk, miközben feleannyit sem számít, mint amennyit foglalkozunk vele a mindennapokban. „A legtöbben azt hiszem a szeretettel keverik ezt össze. A szépség, vagyis a másoknak tetszés a szerethetőség valutája lett.

Ha másoknak tetszenék, szeretnének, és akkor végre én is szeretném magam – feltételezzük magunkban – ugyanakkor, ha jobban belegondolunk, itt már a szépség koncepció is hibás.

„Nézz meg egy vadon termő virágot, baromira nem érdekli hogy kinek tetszik. A réti virág nem betegszik bele abba, hogy rózsa legyen, egyszerűen csak önmaga, és akinek van szeme rá, az meglátja benne a szépet. Ezt a készségünket kell újra felfedezni magunkban, hogy ne megszerezni-megvenni akarjuk a szépséget, hanem meglássuk, megtaláljuk azt” – mutat rá a problémára az érzékletes hasonlaton keresztül Tóth Dániel.

Ez eddig szép és jó, de attól még szeretnék lefogyni

Amennyiben ez a cél, úgy a folyamatot a hamis ideálok „iktatásával” érdemes kezdeni – javasolja szakértőnk, aki szerint ezek az illúziók (például a radikális diéták, a villámgyors változást ígérő programok) teljesen összezavarják a belső iránytűnket. Ha túl sokáig éltünk ezek szerint, akkor van, hogy ez egyedül nem megy. De ha az ember elszánja magát, képes lehet rá, csak alapos önvizsgálat és őszinteség kell hozzá. Ha ez megvan, akkor már lehet valami tartós változást eszközölni. Az irány akkor már nem az önsanyargató diéta egy átmeneti látszateredmény érdekében, hanem hogy keressük és megtaláljuk a velünk leginkább harmonizáló életmódot.

Fotó forrás: itt, itt 

Kérdésed van? Hozzászólnál?

Kommentelj a Pszichoforyou Facebook-oldalán!

SEGÍTS, HOGY MI IS SEGÍTHESSÜNK!

Úgy érzed, ezt a cikked neked írták? Ez nem véletlen! A Pszichoforyou az olvasókról szól, és az olvasóink támogatásával működik. Ha szeretnél még sok hasonló írást olvasni, támogass minket! MEGNÉZEM

Szerző

Szabó Eszter Judit
Kommunikációs szakember, újságíró. Hisz az önismereti- és terápiás munka sorfordító erejében. Ha kikapcsol, akkor túrázni megy. Vagy jógázni. Ha csinál valamit, akkor azt szívvel-lélekkel teszi. A Pszichoforyou-ra ez különösen igaz.

Pin It on Pinterest

Share This