„Mert megbotlasz magadban – ez még nem betegség” – Test, lélek és gyógyulás

Szerző: | 2018. 11. 22. | Social&Smart | Olvasási idő: 9 perc

A télbe hajló ősz a csodás színű hulló leveleken kívül egy olyan időszak beköszöntét is jelzi, amikor elkezdünk kicsit jobban befelé figyelni. A testünk ilyenkor kiköveteli magának a gondoskodást, és az ilyen időszakokat érdemes tudatosan ki is használnunk arra, hogy megfigyeljük a jelzéseit, ugyanúgy, mint a lelkünkben zajló folyamatokat. Ebben lehet segítségünkre az irodalomterápia – irodalomterapeuta szerzőnk, Gaál Szilvia ajánlását olvashatjátok, olyan olvasnivalókkal és kérdésekkel, amelyekre a művek nyomán kereshetjük magunkban a válaszainkat.

A testi-lelki állapotaink között érdemes lehet olykor párhuzamokat, akár ok-okozati viszonyokat is keresgélnünk. Ha a rossz közérzetre úgy tekintünk, mint az egyensúlyi helyzetünkből való kibillenésre, akkor megkísérelhetjük megkeresni azt a bizonyos kibillenési pontot is.

A kérdés továbbra is nyitva van, hogy végül is mitől betegszünk meg?

Egészség és betegség témában Buda László bármelyik cikkét, könyvét érdemes elolvasni. Mi most egy hosszabbat ajánlunk, ami akár meg is hallgatható. Vizsgálódásunkhoz kiemeltünk belőle egy részletet:

“…Arra jöttem rá az idők folyamán, hogy az emberi test a maga bölcs, komplex intelligenciájával nagyon is alkalmas a párbeszédre. Csak a nyelvét kell megtalálni, csak a módját kell megtalálni ennek valahogy. Mint ahogy például ha valakinek van kisgyermeke, vagy volt kapcsolatban kisgyerekkel, tudja, hogy folyamatosan kommunikál a baba, és meg lehet érteni, csak kell hozzá egy-két dolog. A legfontosabbak, amik kellenek hozzá, az, hogy azt a babát ismerjük, azt a babát szeressük, ahhoz a babához hozzá szokjunk, személyes, érzelemgazdag viszonyunk legyen azzal a babával. Ha ezek megvannak, ha nem elidegenedés, hanem szerves kapcsolat van kettőnk között, akkor érdekes módon megnyílik egy ilyen intuitív csatorna a kommunikációhoz.

Azt gondoltam, hogy ez fog működni a testtel kapcsolatban is, legalábbis nagyon bízom benne. Azóta, hogy ezt az ötletet elkezdtem így megvalósítani a szakmai eszközeim segítségével, rengeteg ilyen kommunikációnak voltam magam is tanúja, ahol valaki megtalálta, hogy hogyan beszélgessen egy szervével, az egész testével. Hogyan szüntesse meg…

Nagyon sok ember mikor a tükörbe néz, lát egy olyan dolgot, ami neki jobbára közömbös, vagy néha idegesíti, vagy néha nem tetszik neki. De nagyon ritka, hogy megéljen egy élő érzelmi kapcsolatot azzal a testtel, amit lát. Ezt nevezem elidegenedésnek. Ez nem tesz jót, úgy vettem észre, az egészségi állapotnak. Visszatalálni erre az egységre a testem és én, erre a személyes, őszinte, érzelem teli, hálával teli, köszönettel teli gondoskodó kapcsolatra, ez egyáltalán nem evidens. A mi kultúránk felnőtt emberei számára úgy tűnik, hogy ez nagyon gyakran így nincs, nincs a látótérben. Azt hiszik, hogy ez csak úgy működik valahogy.”

A szöveget (vagy Buda László egyéb publikációit) olvasva elgondolkodhatunk, hogy egyetértünk-e, tudunk-e azonosulni a leírtakkal és mennyire segít a saját, testünkkel való kapcsolatunk javításában. Egy új nézőpontot kaphatunk, amin keresztül betegségeinkre tekinthetünk. Feltehetjük magunknak a kérdést, mi a véleményünk a betegségek kialakulása és a lelki folyamatok közötti kapcsolatról.

Megvizsgálhatjuk a testünkhöz és a betegségünkhöz való viszonyunkat. Vajon mi hogyan, mennyire gondoskodunk a testünkről? Mit szimbolizálhat az aktuális tünetünk, mi lehet az, amire a testünk szeretné felhívni a figyelmet? Végiggondolhatjuk az eddigi megoldási stratégiáinkat betegség esetén, és azt is, hogy szükséges-e ezeken változtatnunk.

„mert megbotlasz magadban – ez még nem betegség”

A betegség-egészség témájának végiggondolására egy nagyon különleges verset is ajánlunk, amelyet két irányba is olvashatunk.

Mărcuțiu-Rácz Dóra: terápia*

hetek óta fehér lapokat
álmodsz
ezért
írd le –
ne
tartsd vissza
ameddig csak lehet,
mert megbotlasz magadban –
ez még nem betegség, csak
átmenet.
hazugság minden egyes
ringasd el magad –
már nem ringat el senki, aki itt maradt, úgyhogy
becsaptad a pszichológust,
becsaptad a nagyanyádat és
becsaptál engem;
te is
láthatod,
nem szakad rád az égbolt – az rég volt,
most már minden rendben:
ha egyszer el is hiszed kis hisztidet, majd elképzelheted azt is, hogy
magadat ringatod, pedig
harminchat fokos lámpalázadban
mégsem mered eloltani a tüzet –
leírod, de
épp az bánt, hogy
sose lesz tele a füzet.
* Olvasd el lentről felfelé is!

A verset oda-vissza is elolvasva végiggondolhatjuk, hogy van-e különbség számunkra a vers mondanivalójában ha az egyik, illetve ha a másik irányban olvassuk. Megfigyelhetjük, hogy milyen érzetet kelt bennünk a “fehér lapok” kifejezés. Vajon mi írnánk rájuk valamit? Ha igen, mi lenne az? Meggondolhatjuk, mit jelent számunkra a “megbotlasz magadban” kép. Tetten tudjuk-e érni azt, hogy mikor lesz betegség ebből az átmenetből?

Figyeljük meg magunkat: van-e olyan élethelyzet, amiben azt érezzük “ránk szakad az ég”, és mit tudunk “csak” hisztinek elkönyvelni. Megnézhetjük azt is, hogy mit gondolunk a “nem szakad rád az égbolt – az rég volt, most már minden rendben” sorokról: mi változhatott a réghez képest a jelenben, hogy “most már minden rendben”? Elgondolkodhatunk, hogy mi változott bennünk, min változtattunk, amiért már nem érezzük annyira fenyegetőnek azt az élethelyzetet, amit korábban olyan tragikusnak tűnt.

Vizsgáljuk meg, mit gondolunk a hazugság és a becsapás jelentéseiről ebben a szövegben, és azt is érdemes végiggondolnunk, hogy van-e olyan, akit becsapunk, áltatunk jelenleg. Ez ugyanis akár mi magunk is lehetünk…
Keressük meg magunkban, hogyan tudjuk “ringatni magunkat”, amikor más nem ringat!

Mindenkinek van valamiféle megoldási stratégiája önmaga megnyugtatására. Először is érdemes definiálnunk magunkban a ringatás fogalmát, aztán azt, hogy mi hogyan szoktunk cselekedni ezekben a helyzetekben. Elgondolkodhatunk azon, hogy mit jelent számunkra az a kép: “sose lesz tele a füzet”, és hogy mi mit “írnánk a saját füzetünkbe”.

Kapcsoljunk ki

Ha ágynyugalomra kényszerülünk egy betegség miatt, az a túlterheltség egyik jele is lehet. Ilyenkor érdemes olyan irodalmat is készíteni az ágy mellé, ami kikapcsol, amiből töltekezhetünk. Ez mindenkinek más műfaj, mi most egy detektívtörténetbe csomagolt korrajzot (vagy korrajzba csomagolt detektív történetet), egy regénysorozatot ajánlunk Kondor Vilmostól.

A regények 1930 és 1956 között játszódnak, és legalább annyi szerephez jut bennük a korhangulat leírása, mint maga a cselekmény. A sorozat főszereplője Gordon Zsigmond, aki bűnügyi újságíróként ered az igazság felgöngyölítésének nyomába Budapest utcáin. Míg a cikkei kapcsán próbál minél közelebb kerülni az igazsághoz, találkozik kintornásokkal, szélhámosokkal, főurakkal, utcalányokkal, színésznőkkel, hesszelőkkel, bukmékerekkel, rendőrökkel. Betekintést nyerhetünk a korabeli pesti alvilág és az előkelő szalonok életébe is. A zsurnaliszta nyomoz gyilkossági ügyben, szélhámosok közé beépülve és eltűnt személyek után is. Útjai során próbálják eltántorítani a céljától, de bokszoló múltjának köszönhetően fel tudja venni a kesztyűt üldözőivel szemben.

Megtudhatjuk, hogyan változtak a budapesti utcanevek az idők folyamán, milyen elfelejtett foglalkozások alkották a mindennapok részét, milyen ruhadarabok, vagy éppen írók voltak akkoriban divatosak, és szinte magunk előtt látjuk a kávéházak pezsgő életét. Részletgazdag leírásainak köszönhetően olyan, mintha a főhőssel együtt rónánk a pesti utcákat, például a Vilmos császár utat, ami jelenleg a Bajcsy-Zsilinszky út, vagy együtt mulatnánk a Moulin Rouge-ban, hogy másnap reggel az Arizona kávéházban fogyasszuk a kávénkat. Megismerhetjük, hogy hogyan zajlottak a háború alatti mindennapok egy olyan nagyvárosban, mint Budapest, vagy London. Szórakoztató és izgalmas könyvek, fanyar humorral átszőtt párbeszédekkel.

Úton az egészség felé

Akár egészségesek vagyunk, akár betegséggel küzdünk éppen, a testünk és a lelkünk viszonyára mindenképpen érdemes odafigyelnünk. Az irodalom, szakmaibb sorokkal, mint például Buda László gondolatai, egy gondolatébresztő verssel és néhány, kikapcsolódást jelentő regénnyel ebben is nagy segítségünkre lehet. Bármelyikre is van szükségünk ebben a pillanatban, érdemes elidőzni a sorok fölött, és az olvasottak segítségével elmerülni egy kicsit a testünkhöz való viszonyunk, illetve a betegség és gyógyulás életünkben betöltött szerepének vizsgálatában.

A Bűnös Budapest-ciklusban megjelent regények és az év, amelyben játszódnak:1930 – Szélhámos Budapest (Libri 2016), 1936 – Budapest noir (Libri 2018), 1939 – Bűnös Budapest (Agave könyvek 2012), 1943 – A budapesti kém (Agave könyvek 2010), 1946 – Budapest romokban (Libri 2017), 1956 – Budapest novemberben (Libri 2017).

Kérdésed van? Hozzászólnál?

Kommentelj a Pszichoforyou Facebook-oldalán!

SEGÍTS, HOGY MI IS SEGÍTHESSÜNK!

Úgy érzed, ezt a cikked neked írták? Ez nem véletlen! A Pszichoforyou az olvasókról szól, és az olvasóink támogatásával működik. Ha szeretnél még sok hasonló írást olvasni, támogass minket! MEGNÉZEM

Szerző

Gaál Szilvia
Anya és irodalomterapeuta. Az olvasás számára szakma és hobbi egyben, ami feltölt és tanít. Elkötelezetten támogatja a nőket az anyává válás lelki folyamatában. Szereti a tudását átadni, megfigyelni és mélyeket lélegezni a természetben.

Pin It on Pinterest

Share This