„Amint kint, úgy bent” – Buda László, Mit üzen a lelked? című könyvét ajánljuk

Szerző: | 2017. 03. 11. | Test&Lélek | Olvasási idő: 11 perc

Buda László legújabb könyvének borítóján egy nyitott szem látható. És valóban, igazi „szemfelnyitós” könyv a Mit üzen a lelked?, ami nagyon fontos összefüggésekre mutat rá a test és lélek kapcsolatáról. Ahogy az a címből is kiderül, a szerző előző, Mit üzen a tested? címmel megjelent könyvének folytatásaként is értelmezhető a nemrég megjelent kötet, aminek az olvasásához – ha már nyitott szem – elkel némi nyitottság a befogadó részéről.

Túlmutat a lélektan határain

Sokan ugyanis elhatárolódnak a tudomány hagyományos értelemben vett határain túlmutató megállapításoktól… Pedig a lélek egy sokrétű és összetett valami, és ahhoz, hogy legyen fülünk meghallani, mit is üzen nekünk, érdemes elkalandozni a lélektan határain túlra.

Ez a könyv legalábbis ezt teszi: a szerző megengedi magának azt a luxust, hogy ne a tudomány felkent hirdetőjének pózából szóljon az olvasóhoz, hanem a felfedező kíváncsiságával elkalandozzon a spiritualitás – a tudomány elefántcsonttornyából sötétnek tetsző – vidékeire.

„A lélek kérdésében a nézőpontom legalább annyira spirituális, mint amennyire pszichológiai. Eddigi szakmai és személyes utam során az vált számomra egyértelművé, hogy a lélek mélyebb rétegeihez pusztán tudományos, lélektani megközelítéssel aligha lehet eljutni.” – fogalmaz Dr. Buda László, aki nem mellesleg orvosként, pszichiáterként és pszichoterapeutaként teszi mindezt, és ennek megfelelően nézőpontját és állításait biológiai és orvostudományi tézisekkel is megtámogatja.

De miről is szól a könyv?

A betegségeinken keresztül a testünk üzen nekünk, és ha megértjük ezt az üzenetet, akkor nagyobb eséllyel indulhatunk el a gyógyulás útján. Talán így foglalható össze az előző, Mit üzen a tested? címmel megjelent kötet lényege.

Azonban ahhoz, hogy elinduljunk a gyógyulás útján, előbb azokat a lelki akadályokat kell leküzdenünk, amelyek gátolják, hogy egyáltalán felismerjük, vagy ha úgy tetszik, tudomást vegyünk a nem mindig tervszerűen alakuló (például egy betegség miatt elakadt) életünk mozgatórugóiról, vagy ahogy a szerző fogalmaz: „felébredjünk a szenvedés hipnózisából”.

Mert sokan, bármennyire is abszurdan hangzik, köszönik szépen, jól megvannak a betegségükkel, akár egy életen át „ellebegnek” ebben a hipnotizált állapotban. És bár az adott betegség mindenféle kellemetlen panaszokkal jár, azért más funkciója is lehet: távol tarthat tőlünk például olyan embereket, akinek a közelségére valójában nem vágyunk, megkaphatjuk általa azt a figyelmet, amelyet gyerekként nem kaptunk meg, egyensúlyban tarthat deficites emberi kapcsolatokat és így tovább.

Eddig a felismerésig azonban valahogy el kell jutni, amihez a nyitottság mellett annak a gondolatnak a be- és elfogadására is szükség van, hogy a lelkünk és a testünk nem két egymástól független dolog, hanem úgy fonódik össze, mint „a borsó meg a héja”. Ennek az üzenetnek a „kódolásához” először a lelkünk működését kell alaposabban megismernünk – vagyis a borsó héját szépen óvatosan felfejtenünk…

Ismerd meg a lelked!

Mert azt, hogy mi a lélek, meg lehet határozni egy szócikk terjedelmében is, de egy rövidke definíció nem tudja megmutatni, hova is ágyazódik be ez a megfoghatatlan valami, ami mozgatja és formálja az életünket. És a testünket. Mert alapvetően ez a könyv is a test és lélek kapcsolatáról szól, és arról, hogy ez a meghatározó kapcsolat milyen sérüléseket szenved az életünk során, hogy aztán egy betegség formájában jelezze, vagy inkább az arcunkba kiabálja: baj van.

Persze – érthető okokból – nem nagyon akaródzik odafigyelni erre a hangra, és ezekre a jelzésekre. Addig, hogy ezt felismerjük, valahogy el kell jutni – kevés látni az összefüggést, ahhoz, hogy legyen bennünk nyitottság, a lelkünket is meg kell ismernünk.

„Amint kint, úgy bent”

Ehhez ad segítséget Buda László legújabb könyve, amely – többek között – megmutatja, milyen illúziók és berögződések torzítják az életünket, és ezek hogyan tántorítanak el minket attól, hogy „a megfelelő falnak támasszuk a létránkat”, amin sokszor csak kapaszkodunk felfelé, és mikor felérünk, akkor szembesülünk vele, hogy a vágyott boldogság helyett egy kietlen pusztaság vár minket, amelyen egy fullextrás autó és egy sokat érő ingatlan árválkodik.

„Nem könnyű felébredni a pszichés bénultság állapotából, az ego-uralta lelkiállapot mély álmából. Úgy tűnik, kevesen merik valóban felemelni a fejüket, és körbenézni annak a felismerésnek a tudatában, hogy «amint kint, úgy bent». Hogy nincs senki és semmi odakinn, akire vagy amire várni kellene, akit vagy amit hibáztatni lehetne. Hogy minden, amire szükségünk van, már itt van bennünk, mint lehetőség. Ehhez bátorság kell, és sziklaszilárd elköteleződés, mert a hétköznapok valósága egyáltalán nem ezt erősíti.”

Tudatosan közeledni önmagunk felé

Megengedő türelemmel vezeti az olvasót a szerző ezen az úton: az első fejezetben felvázolja, hogyan távolodunk el az évek során magunktól, hogyan sérül és szűnik meg a test és a lélek közötti kapcsolat. Az önutálat, az önkritika, az önszabotázs, az önmegbetegítés, az önpusztítás fogalmain, kapcsolódó gyakorlati példákon és esetleírásokon keresztül ismerhetjük meg ezt a folyamatot – és ezzel együtt magunkat is.

„Az életemért akkor tudok a legteljesebb felelősséget vállalni, ha önmagammal jó a kapcsolatom. Ha ki tudok fejleszteni egy olyan, tudatos, fegyelmezett, ugyanakkor elfogadó, szeretetteli attitűdöt önmagam irányába, amelyre támaszkodhatok a nehéz időkben is. Ezt a legtöbben nem kapjuk meg automatikusan a felnövekedésünk folyamán. Sokkal gyakoribb, hogy felnőttként önmagunkkal kell ezt «újratárgyalni». Úgy is mondhatjuk, hogy lelki értelemben újra fel kell nevelnünk önmagunkat. Tudatosan kell közelednünk önmagunkhoz, az önismeret és az önszeretet útján. Ezen az úton pedig szükségünk lesz néhány segítőtársara” – írja könyvében Dr. Buda László.

Betegség, Te drága…

Való igaz, ha jobban belegondolunk abba, hogy mi az első reakciónk egy akut vagy krónikus betegség megjelenésekor, akkor valószínűleg csak keveseknek jut eszébe elsőként, hogy „megengedő szeretettel”, „odaadó kíváncsisággal”, vagy „végtelen türelemmel” forduljanak egy pajzsmirigy-túlműködés, az impotencia, a méhnyakrák, vagy mondjuk egy porckorongsérv felé… Pedig a kötet szerzője szerint

ha első felindulásból nem ignorálni, szabotálni, vagy iktatni szeretnénk ezeket az elváltozásokat, hanem helyette elgondolkodnánk azon, hogy vajon milyen üzentet közvetít a testen, vagyis a betegségen keresztül a lélek, ad absurdum megkérdeznénk a betegségtől, hogy hogyan került oda, akkor elképesztően nagy lépéseket tehetnénk a gyógyulás irányába.

Dr. Buda László szerint ahelyett, hogy gyűlölettel gondolunk a betegségünkre, célszerűbb lenne valahogy úgy bánni azzal, mint ahogy a beteg gyerekekkel szokás: szeretettel, türelemmel, támogatóan.

Ez fajta megengedő odafordulás elképesztő erőforrásokat mozgósíthat, és a gyógyulásunk szempontjából fontos felismerésekhez vezethet. Csak sajnos az évek során ez a megengedő attitűd szinte teljesen kikopik az életünkből. Pedig nem így indulunk neki: „a szeretet az, amivel születünk, a félelem az, amit itt megtanulunk” – fogalmaz a szerző, aki hozzáteszi: „A felnőttkori félelem a sebzett belső gyermek tapasztalásának visszhangja, akit nem üldözni vagy kiiktatni kell, hanem átölelni és gyengéden elvenni tőle az életünk kormányzását. A játék – és ha úgy vesszük, az egész élet – lényege a félelem abbahagyása és a szeretet visszaengedése a szívünkbe.”

Vedd át az üzenetet!

Ennek a szeretetnek a visszaengedésére ad egyfajta esélyt egy-egy betegség. Mert, ahogy egy korábbi cikkünkben Dr. Buda László rámutatott, a testünkben vagy testünkön jelentkező változások esélyt adnak arra, hogy megfejtsük az üzenetet, amelyet a lelkünk küld nekünk, hogy aztán a felismerés tanulságaival felvértezve, a hosszú éveken át cipelt lelki terhektől megszabadulva, egészséges testtel és lélekkel haladjunk tovább az úton egy teljesebb élet felé.

„…a test üzenetét nem átvenni legalább akkora ostobaság, mint ajánlott levél elől menekülni. Lehet, hogy nem könnyű szembenézni olyan érzésekkel, mint az örömtelenség, a magány, az üresség, a túlhajtottság, az értelmetlenség, a szégyen és a többi, sokkal bölcsebb abból kiindulni, hogy ami történik, az nem véletlenül történik. Közünk van hozzá.

Ha nem is tudunk róla, ha az érzelmi életünk árnyékosabb oldalát el is tudjuk takarni a szemünk elől, a testünk elég hűen tükrözi életmódunkat, étkezési szokásainkat, ezek pedig szoros összefüggésben vannak lelkiállapotunkkal, érzelemvilágunkkal.”

Mit üzen a lelked?

„A lelked azt üzeni, hogy köss békét magaddal és az életeddel. (…) A lelked azt üzeni, hogy ismerd meg és szeresd. (…) Saját lelked a legfőbb gyógyír a szenvedésre, a reménytelenségre és a boldogtalanságra. És türelmesen várja a találkozást – veled” – fogalmaz zárszavában a szerző, aki dogmatikus állítások és az általa kidolgozott módszer, a szomatodráma kritikátlan ajnározása helyett pontosan azzal a megengedő attitűddel fordul az olvasó felé, amilyennel nekünk is fordulnunk kellene a testünk felé, ha egy betegség formájában jelez – azaz üzenetet küld.

Ezekre az üzenetekre hangol rá ez a könyv, amelyet irodalmi alkotásokból vett idézetek, és gyakorlatias esetleírások tesznek egyszerre hasznos és élvezetes olvasmánnyá, amelyet szerintem érdemes lenne kötelezővé tenni, vagy legalábbis receptre felírni a gyógyszer mellé. Mert ahogy a szerző többször is hangsúlyozza: az, hogy figyelünk a lelkünk üzeneteire, nem egyenlő azzal, hogy elhatárolódunk az orvostudomány vívmányaitól és attól, hogy fizikai szinten is segítséget kérjünk és kapjunk. Az egyik nem zárja ki a másikat, sőt.

Tény, hogy az út, amelyet Dr. Buda László mutat, nem feltétlenül könnyű, nem ígér azonnali és testi-lelki értelemben egyaránt fájdalommentes, csodás gyógyulást és sikert, ugyanakkor a tanácsai és a módszere rengeteget támogatást nyújthatnak abban, hogy a legnagyobb kétségbeesés közepette találjunk valamiféle stabilitást és viszonyítási pontot, ahonnan aztán nagyobb biztonsággal indulhatunk el a gyógyulás felé vezető úton.

Ebben sokat segíthetnek a kötet végén összegyűjtött gyakorlatok, és a szomatodráma módszere, amelyről bővebben itt olvashatsz.

Dr. Buda László: Mit üzen a lelked? Kulcslyuk Kiadó, 2016

Kérdésed van? Hozzászólnál?

Kommentelj a Pszichoforyou Facebook-oldalán!

SEGÍTS, HOGY MI IS SEGÍTHESSÜNK!

Úgy érzed, ezt a cikked neked írták? Ez nem véletlen! A Pszichoforyou az olvasókról szól, és az olvasóink támogatásával működik. Ha szeretnél még sok hasonló írást olvasni, támogass minket! MEGNÉZEM

Szerző

Szabó Eszter Judit
Kommunikációs szakember, újságíró. Hisz az önismereti- és terápiás munka sorfordító erejében. Ha kikapcsol, akkor túrázni megy. Vagy jógázni. Ha csinál valamit, akkor azt szívvel-lélekkel teszi. A Pszichoforyou-ra ez különösen igaz.

Pin It on Pinterest

Share This